Távmunka: Leszámolás a hiedelmekkel

távmunka

Most mindjárt roppant irritáló módon felfedezem a spanyolviaszt, ráadásul nem is egyszer. Aki elolvassa a következőket, és a bejegyzés végéig nem kap szívrohamot a döbbenettől, az pirospontot kap. Vagy aranycsillagot. Mert túllépett távmunka-elképzelés tekintetében az általános hiedelmek szintjén.

1. Csak azt lehet csinálni távmunkában, amihez közelről is értek.

Bizony. A távmunka nem szakma. Ha valaki ír nekem, hogy “internetes munkát keresek”, visszakérdezek: és mit akarsz csinálni? Ahogy senki nem találja ki helyettem, milyen területen keressek állást, azt sem fogja megmondani senki, milyen távmunkát kapok (sőt, így leginkább semmilyet). Mi több, hiába találom ki, mit szeretnék otthonról dolgozni, ha nincs hozzá képzettségem, tapasztalatom, gyakorlatom, otthonról sem fogok jobban érteni hozzá. Képzeljük el, hogy gondolok egyet, és holnaptól cipész leszek, mert azt lehet itthonról is csinálni. Fogok munkát kapni? Nem valószínű. Ha mégis beszédeleg hozzám egy megrendelő, fogok tudni új cipőt csinálni neki? Meg tudom talpalni neki a régit? Ugye hogy nem. Vajon miért gondoljuk, hogy az internettel kapcsolatos szakmák mások?

2. Távmunkában is dolgozni kell.

Húha. Ráadásul idő is kell hozzá. Nőknek különösen kellemes képzet, hogy otthon üldögélek egy párnán, pakolással az arcomon, lakkozom a lábkörmömet, miközben “távmunkát végzek”. A másik verzió: kacagva keresem halálra magamat, miközben édes kisdedeim boldogan ugranak az ölembe, míg a számítógépen pötyögök. Fő az ebéd, a lakás ragyog, a ruhák kiteregetve. Most komolyan… attól, hogy otthon dolgozom, miért is nyúlna dupla hosszúságúra a nap? Édes kisdedeim miért is ne rángatnának munka közben percenként háromszor, amikor mindig ezt csinálják? Attól, hogy otthon vagyok, még ugyanúgy el kell végezni mindent. A munkát is. Csak másik székben ülök.

3. Ha otthonról dolgozom, egyedül vagyok.

Igen, egyedül. Sokáig. Nem egy nap, két nap, hanem minden egyes munkanapon (vagy amikor dolgozni akarok), a teljes munkaidőben. Vagy legalábbis a nagy részében. Amikor boldogság, hogy végre nem hablatyol mindenki a fülembe, nem vonnak el pillanatonként a dolgodtól, akkor nehéz elhinni, hogy ez probléma lehet. Pedig az. Nincs ebédszünet a haverokkal, nincs pletykaparti az étkezőben kávészünet címén, ritkák a mítingek is. A munka jellegétől függően van, hogy hetekig nem látok mást, csak a velem élőket (már amikor). Nemigen mozdulok ki – mert ha sétálgatok, mikor dolgozom? -, nemigen van miért tisztességesen felöltöznöm (bár van, aki szerint itthon, egyedül is kellene), ha a párom hazajön, nem nagyon tudok neki napi hírekkel szolgálni.

A másik oldala az ügynek, hogy muszáj úgymond önállóan dolgozni. Dönteni is kell. Nem tudok átszólni Gizikéhez, hogy vajon hol vannak a kilencvennyolcas adatok, és nem tudom megkérdezni Robit, hogy miért fagyott le a gép. Sok szempontból és sok esetben magamra vagyok utalva.

4. Csakugyan nem áll a vállam fölött senki, hogy igyekezzek már.

Micsoda öröm, végre nincs basáskodó főnök, aki rajtam veri le az aktuális frusztrációit. Nem kell senki fölösleges ostobaságaival foglalkoznom, nincs napi beszámolói rituálé, sem előírt ügymenet és tiszteletkörök mindenre. Nem zaklat állandóan, hogy haladok-e, és mikor leszek kész. Nem bizony. De ha itt a határidő, nem is érdekel senkit, hogyan és mikor csináltam meg a dolgomat. Legyen kész, passz. Beteg voltam? Árvíz volt? Alien-ek landoltak az erkélyen? Magánügy. Attól még nekem be kell osztanom úgy a dolgokat, hogy minden időre összejöjjön.

5. Távmunkában is van kinek megfelelni.

A saját főnököm vagyok, nekem nem parancsol senki! Ó, dehogynem. Ha alkalmaznak valahol, máris van főnököm. Ha vállalkozó vagyok, ügyfelem van. Az ügyfél pedig az, aki fizet. Innentől pedig majdnem mindegy. Ha nem jól teszem a dolgomat – nem értek hozzá, kések, felelőtlenül vagy hanyagul dolgozom -, az ügyfél is ki tud hajítani. Minden piacon van más árus. Majd veszi attól. Nekem pedig az otthoni munkával együtt felkopik az állam. Viszont akkor lesz időm lábkörmöt lakkozni és gyereket terelni. Ki vagyok segítve.

kép: Freepik

Szólj hozzá Te is!