A család a szocializáció első és legfontosabb színtere, mely a gyermek személyiségét, társas kapcsolatainak minőségét, kommunikációját, különböző szituációkra adott válaszát is befolyásolja, egyben az identitás, önértékelés forrása. A szülői minta életre szóló nyomokat hagy a gyermekben, jó és rossz értelemben egyaránt, nem mindegy, hogy milyen útravalóval indítjuk el őt a nagybetűs életbe.
Minden gyermekkorban indul
A szülő és a gyermek közötti kapcsolat minden későbbi emberi kapcsolat alapmintája. Ez határozza meg a gyermek érzelmi teherbírását, hogy később hogyan lesz képes megbirkózni a nehéz szituációkkal, konstruktívan megoldja-e azokat vagy újabb problémákat teremt.
A családon belül kétféle hatásmechanizmus működik: az egyik a spontán, akaratlanul közvetített hatásokat tartalmazza, amelyek az együttélés során a gyermeket érik, ilyenek a családi légkör, a nevelés stílusa és a családtagok közötti kommunikáció. A másik hatásmechanizmust a tudatosan irányított, közvetített nevelési hatások alkotják. Ide tartoznak a gyermeknevelési elképzelések, megvalósított nevelési elvek, módszerek, melyek a gyermek magatartásmódját, értékrendszerét szilárdítják meg. A két hatásmechanizmus egymást kiegészítve működik, mindkettő fontos a gyermek személyiségének formálásában.
Mi a szülő célja a neveléssel?
Az egyéni eltérések mellett vannak általános, egyetemes szülői célok: minden kultúrában a gyermek életben maradását tűzik ki célul, biológiai és gazdasági értelemben vett biztonságának megteremtését, beilleszkedését és ki szeretnék fejleszteni utódaikban az adott társadalom által fontosnak tartott értékeket. Minden szülő azt szeretné, ha gyermeke az életben megtalálná és el is érné céljait, s nevelésében ehhez ad támpontokat, ugyanakkor megtanítja arra is, hogyan alakítson ki intim és stabil kapcsolatokat.
A hagyományoknak még ma is rendkívül erős a hatása, még akkor is, ha ma már nem trendi a nemek közötti különbségek hangsúlyozása és eltolódás érzékelhető a nők társadalmi munkamegosztásban vállalt erőteljesebb részvétele következtében. Azért az olyan instrumentális feladatokat, mint a családfenntartás, az anyagi biztonság megteremtése, a családi ügyek intézése még mindig zömében a férfiak töltik be, míg az anyák az expresszív-emotív oldalt erősítik.
A család egy rendkívül dinamikusan változó, nyílt rendszer, melyet a családtagok együttfejlődése, ugyanakkor az egyének egészséges mértékű elkülönülése, személyiségfejlődése tart életben. Mindenki hatással van a másikra és a családi egységre is egyaránt: a gyerekek ugyanúgy befolyásolják szüleiket, mint azok őket.
A szülői szeretet, odafigyelés minden életszakaszban nélkülözhetetlen, mint ahogy az egészséges kapcsolati háló mintája is, amelyet a szülők alakítanak ki szűkebb-tágabb környezetükkel. A szülői magatartás nagymértékben befolyásolja a gyermek személyiségfejlődését és szocializációját.
Meleg-korlátozótól a hideg-engedékenyig
Ranschburg négy lehetséges szülői attitűd gyermekekre gyakorolt hatását elemezte.
A neves szakember megkülönböztetett:
Következetes (meleg-korlátozó),
Tekintélyelvű (hideg-korlátozó),
Elhanyagoló (hideg-engedékeny)
Megengedő (meleg-engedékeny) nevelési stílust.
A meleg az elfogadó, szeretetteljes magatartást takarja, míg a hideg az elutasító, távolságtartó attitűdöt. Az engedékeny stílusban rugalmas-, a korlátozóban mereven és kötelezően betartott szabályok vannak, melyek megszegéséért erős szankciók járnak.
A meleg és engedékeny szülő elnéző, a gyermek viszont nem tudja, milyen szabályokhoz tartsa magát. A hideg- engedékeny nevelési stílus elhanyagolja gyermekét, nem számít, hogy mit csinál a csemete, még az agresszió is elfogadott. A meleg és korlátozó szülőre a túlvédés jellemző, a szülő mindent meghatároz, a gyermek önállótlan, behódoló. Az uralkodó, tekintélyelvű stílusnál- mely a hideg és korlátozó nevelést jelenti, a gyermek fél az újszerű helyzetektől, szorongóvá válik.
Melyek a szülői alaptípusok legfőbb jellemzői?
1. A következetes (meleg-korlátozó) típus
A meleg- korlátozó szülők túlgondozóak, az általuk nevelt gyermekek agressziója befelé fordul és szorongásban nyilvánul meg. Megfelelő szabályozórendszerrel jellemezhetőek, lelkiismereti funkciókkal, erkölcsi fogódzókkal, de önállótlanabbak, kevésbé kreatívak és kevésbé nyitottak a kortárs kapcsolatokra.
• Úgy gondolja, hogy a gyerek nem „kis felnőtt”, tehát szüksége van korának megfelelő vezetésre, irányításra ahhoz, hogy kibontakozzék
• Szeretetteljesen bánik a gyerekkel, odafigyel rá és meghallgatja őt
• A következetes, kiegyensúlyozott szülő szeretetet, melegséget sugároz a családban. Nem fél kifejezni szeretetét, szóban és testi értelemben sem, gyermekeit ölelgeti, puszilgatja
• Egészséges kapcsolata van a gyerekeivel: jól ismerik egymást, bíznak egymásban és szeretnek együtt lenni
• Reális és a gyerekek számára érthető módon vár engedelmességet. Az általa támasztott szabályok jól körvonalazottak és világosak; a szabályszegés következményei is nyilvánvalóak a gyerekek számára.
• A szülő-gyerek kapcsolatra a párbeszéd és a meleg, szeretetteljes légkör jellemző. A szülők érettségüknek megfelelő döntési lehetőségeket is adnak a gyerekeknek. A kiegyensúlyozott légkörben a gyerekek egészséges önértékelésre és önállóságra tesznek szert; koruknak megfelelően tudnak mérlegelni és képesek dönteni.
Az ilyen légkörben nevelkedő gyerekek harmóniában állnak a világgal és önmagukkal, tudják, hogy szeretik őket és szeretetre méltók. Kiegyensúlyozott önértékelésű, világos értékrendű, önálló felnőtt válik belőlük, akinek vannak céljai és elég akaratereje, kitartása azok megvalósításához. Mivel szilárd erkölcsi értékrendet hozott magával, ezért nehezen megtéveszthető, nem befolyásolható. Boldog ember, aki tartós és meghitt kapcsolatokra képes, mert képes mások igényeire is odafigyelni és azokat szem előtt tartani.
2. Tekintélyelvű (hideg-korlátozó)
Az ilyen típusú szülőre a kimért kapcsolat, tárgyilagos bánásmód jellemző. Gyermekét inkább korlátokkal neveli, s nem biztatással. A hideg- korlátozó miliőben a szülő érzelmi elutasítása a gyermek felé a fizikai büntetésben, a minimális számú szülő- gyermek interakcióban nyilvánul meg. A gyermekben ezek hatására felfokozott agresszió alakul ki, ennek levezetésére azonban nincs lehetősége. A szülő próbálja a gyermek iránti hidegségét azzal leplezni, hogy a gyermek iránti odaadó gondoskodását, szeretetét, önfeláldozását hangoztatja. Ez az ambivalencia, ellentmondás bűntudatot kelt a gyermekben és megnövekedett agresszióját maga ellen fordítja. Súlyos belső konfliktusai komoly torzulásokat okozhatnak a személyiségben. Generalizálódhat a bizalmatlanság érzése a felnőtt világ egészével szemben. Az ilyen gyerekek kudarckerülők, szoronganak, félnek a feladatoktól.
• A szülő elvárja, hogy a gyerek megfeleljen az elvárásainak és a korlátokat ne lépje át
• A szabályok betartását, az engedelmességet helyezi előtérbe a kapcsolat minőségével szemben, a szabályok megszegéséért büntet
• Nem tartja tiszteletben a gyerek véleményét, érzéseit és érzelmi szükségleteit
• Általában nem magyarázza meg a szabályok értelmét és célját; úgy gondolja, a gyerek egyedüli joga és kötelessége a szabályok betartása.
A tekintélyelvű szülői légkörben nevelkedett gyermek nem tartja magát szeretetre méltónak, tisztában van vele, hogy nem ő a főnök. Felnőttként is rendkívül nehezen tud túllépni a gyermekként belénevelt szabályrendszeren, ezért erősen igyekszik megfelelni mások elvárásainak, könnyen befolyásolható, önértékelése pedig alacsony. Hajlamos a depresszióra és az önpusztító életmódra. Kapcsolataiban nem képes a szeretetet megélni, elfogadni, kifejezni, bizalmatlan és labilis.
3. Elhanyagoló (hideg-engedékeny) szülő típusa
Ahogy a típus elnevezése is mutatja, a szülő nem figyel oda gyermekére, hiányzik a megfelelő kapcsolat közöttük és nincs működő szabályrendszer. A hideg- engedékeny attitűd mellett a gyermek belső konfliktusaiból antiszociális agresszió bontakozhat ki, amely gyakran antiszociális kortárscsoportba vezeti a gyerekeket. Az ilyen stílusban nevelők nem nyújtanak modellt a gyermekek számára, mivel a szeretetlenség nem vonzó. A legtöbb fiatalkorú bűnöző közülük kerül ki.
• Az elhanyagoló szülő nem kontrollálja a gyermeke viselkedését, megengedi, hogy a gyermek azt tegye, amihez kedve van
• Gyakran annyira lekötik saját gondjai, hogy nem marad ideje, energiája a családjára. A gyermekével nem tölt időt, nem figyel rá és az sem jellemző, hogy dicsérné, bíztatná őt. Az elhanyagoló típusú szülő gyermeke úgy érzi, nem szeretik, nem elég szeretetre méltó. Mivel a szülő szét van esve, a gyerek úgy gondolja, neki kell átvennie az irányítást. Felnőttként önérdek-vezéreltté válik, akinek nagyon alacsony az önértékelése – ez a nevelési stílus a legkárosabb az önértékelésre-, könnyen megtéveszthető, befolyásolható. Keserű, csalódott ember, aki nem sok jót vár az élettől, vonzza azokat, akik kihasználják, ami tovább erősíti csalódott életérzését. Nem ritkán rossz társaságba keveredik, a társadalom szélére sodródik.
4. Megengedő (meleg-engedékeny)
Bár ez a szülő típus él a pozitív érzelmi megerősítés eszközével, neveléséből hiányoznak a korlátok. A meleg-engedékeny nevelői stílusban a szülők szeretetet, elfogadást kommunikálnak a gyermek felé. A gyermekeknek szabad tévedniük, s emellett a gyermekek pozitívan fordulnak a világ felé, kreatívak, aktívak, barátságosak, sikerkeresők, nyitottak és nonkonformitásuk is fokozottabb.
• A megengedő szülő nem próbálja korlátozni a gyerek viselkedését, hagyja, hogy a gyerek úgy tegyen, ahogy neki tetszik
• Sok választási lehetőséget kínál irányítás-vezetés nélkül
• Kérleli a gyereket viselkedése megváltoztatására, vagy megpróbálja meggyőzni, de nem mutatja meg, hogy mi lenne a helyes
• Szeretetteljesen bánik a gyerekkel, tiszteletben tartja gyermeke személyiségét, odafigyel rá
Kopp Mária magatartáskutató szerint a ma népszerű engedékeny nevelés azért nagyon káros a gyermek személyiségfejlődésére, mert a szülő azt hiszi, az a feladata, hogy állandóan foglalkoztassa gyermekét, holott annak meg kellene tanulnia az önálló játékot: ettől válik önállóvá, kreatívvá, így lesznek elérendő életcéljai.
Az engedékeny szülő gyermeke tudja, hogy szeretik és szeretetre méltó, ugyanakkor megtanulta, hogy ő a főnök, tőle várják az irányítást. Felnőttként nagy reményekkel indul az életbe, de ritkán alkot maradandót, mert kevés benne a kitartás, alacsony a stressz- és frusztrációtűrő képessége.
Az egészséges családoknál a családtagok nagy mozgásszabadsággal rendelkeznek, de úgy, hogy nem veszélyeztetik a család, mint egész egyensúlyát és betartják annak szabályrendszerét. A családtagok akkor élhetnek boldog, kiegyensúlyozott életet, ha mindenki tudja, mi a feladata és együtt egy olyan rendszert működtetnek, mely elfogadható mindenki számára. Mindemellett az egész csak úgy valósítható meg, ha az alapérzelem a szeretet és egymás elfogadása, támogatása. Az ilyen család a külvilágból érkező gondolatokat könnyebben befogadja és rugalmasan reagál is azokra, képes a legkomplexebb problémát is hatékonyan kezelni.
