Téli sportok gyermekeknek

kori1-280x300.jpg

Ha kint mínuszok tombolnak, esetleg hull a hó, nehezebben mozdulunk ki, pedig rengeteg remek lehetőség rejlik a télben is. A természet télen is gyönyörű, érdemes ellátogatni a vadasparkokba, erdőkbe. Szinte minden gyerek szeret szánkózni, hógolyózni, hóembert építeni. A komolyabb sportolási lehetőségekről Szarka Krisztina korcsolyaoktatót és Kiss-Török Gergely síoktatót kérdeztük.

Babafalva: Milyen korban lehet elkezdeni a gyerekeket korcsolyázni vagy síelni tanítani, taníttatni? Naiv gondolat az, hogy onnantól, hogy stabilan tud egyedül állni, menni, futni?

Szarka Kriszta: A dolog tényleg majdnem úgy áll, hogy amint járni tud, megtanulhat korcsolyázni is a gyermek, de mégsem ilyen egyszerű. Ez függ a szülők tudásától, hozzáállásától, de leginkább a gyermektől. Van, aki igen hamar kedvet érez hozzá, van, aki csak sokkal később érik meg rá. Ezt a szülő pontosan látja a gyermekén, ha felajánlja neki a lehetőséget, azaz megismerteti a jéggel és a korcsolyával.

Kiss-Török Gergő: Abszolút nem naiv gondolat, a legfiatalabb gyerek 1,5 éves volt, akit tanítottam. Ha a gyerek akarja, akkor minél hamarabb elkezdik, annál jobb. A nagy átlag 4 éves kortól alkalmas és érett a síelésre, de vannak korábban és később érő gyermekek ebben is, mint az élet összes területén. Fontos, hogy nem szabad erőltetni a gyereket, élvezze a síelést. Cél a sport megszerettetése, a tehetségesebbek megtalálása és kiemelése, de mindenekelőtt a jókedv!

Infinety hirdetés

– Mi a jobb, ha szakemberre bízzuk a tanítást már az első lépésektől vagy az alapokat a korcsolyázni, síelni tudó szülők is képesek a gyermekkel elsajátíttatni?

Kriszta: Mivel én jól tudok korcsolyázni, a saját gyermekeimet én magam próbáltam tanítani, ami a legnagyobb tapasztalata annak, hogy miért jó, és miért nem, ha szülő tanítja a gyermekét. Erről hosszan tudnék beszélni. Azt gondolom, hogy ha még nagyon pici a gyerek (2-4 éves kor közt) és a szülővel megy korcsolyázni, ha jól sül el a dolog, akkor nagyon megszeretheti, képes jól megtanulni csúszkálni, de számomra az tud korcsolyázni, aki biztosan áll a lábán bármilyen helyzetben és biztonságosan ki tudja kerülni az akadályokat, és szükség esetén biztonságosan fékez. Gyorsan és jól tanulni oktatótól érdemes, gyereknek, felnőttnek egyaránt. Tanítani hozzávetőleg 4 éves kortól lehet a gyereket. Ez attól függ, hogy mennyire szokta meg a közösséget, szívesen részt vesz-e a csoportos foglalkozásokon, elmegy-e az oktatóval.

Gergő: Szerintem jobb a szakember jelenléte, mivel  már a szavak is arra utalnak: síiskola, síoktató. Nem mondom, hogy szülőtől vagy szülőktől nem lehetne megtanulni, de sokkal hatékonyabban tud hatni a gyerekre egy gyakorlott oktató. Varázsszavak, titkos kis játékos feladatok és a gyerekben nem alakul ki semmilyen ellenkezés és semmilyen félelem. Mindenképpen kiemelném mennyire fontos, hogy jó, képzett, gyakorlott és rutinos szakemberhez kerüljön a gyerek. Ennek pedig megvan az ára, mint mindennek az életben, viszont a gyümölcse is.

– Tudnátok-e javasolni egészen apróknak kori és síelő helyeket?

Kriszta: Oktatás több helyen van. Érdemes megnézni a pálya nagyságát és azt, hogy fedett vagy nyitott. Télen nagyon hangulatos a természetes jég, de ezt csak igen körültekintően szabad használni. Gondolom, nézik a szülők, hogy mi van a lakóhelyükhöz közel, milyen időpontban van oktatás, az hogyan igazítható a család időbeosztásához és a programjaikhoz, valamint nyilván az árakat is.

Gergő: Javaslom Mátraszentistvánt, Eplényt, ezek közel száz napot vannak nyitva a szezonokban. Itt van még Visegrád, Bánkút, Sátoraljaújhely, ahol Közép-Európa leghosszabb műanyag pályája található. Illetve természetesen az összes műanyagpálya az országban mindenütt, melyekből már több mint tíz fellelhető Budapesten is.

– Mire kell odafigyelnie a szülőnek, ha korcsolyázni, síelni viszi csemetéjét? Gondolok itt a felszerelés milyenségére és arra, hogy mibe és mennyire érdemes felöltöztetni a gyereket?

Kriszta: Meglepően sokan gondolják, hogy kezdetnek egy rosszabb minőségű, olcsó korcsolyát vesznek, nem is kell megélezni, “akkor csak jobban csúszik”. Ennek pont az ellenkezője igaz. Főleg kisebb gyermeknek (a lába megóvása érdekében is) jó korcsolyát kell választani, ami fogja a bokáját, de be tudja hajlítani a lábát. A méretet is úgy kell választani, mint a cipőnél, nem szabad túl nagyot venni olyan megfontolásból, hogy sokáig jó legyen. Abban nem lehet sportolni. A korcsolyát meg kell éleztetni szakemberrel, mert különben “kicsúszik”, rossz irányba csúszik. Ha a picinek az első alkalmakkor rossz élménye lesz a használhatatlan felszerelésben, elmegy a kedve a korcsolyázástól. A korcsolya vásárlása előtt érdemes oktató tanácsát kérni, mert a bolti eladók sokszor nincsenek kiképezve a témából. Én mindig azt mondom a szülőknek, először jöjjenek el, adok a gyereknek kölcsön egy jó korcsolyát, próbálják ki és ha tetszik, megmutatom mire érdemes figyelni a vásárlásnál. Csak ezután vegyenek korcsolyát.

Ami a ruhát illeti, legyen az időjárásnak megfelelő, réteges. Ami fontosabb, hogy kesztyű mindig legyen a gyereken, hogy ha elesik, a kezét tegye le, és azzal védje magát a nagyobb ütéstől. A lelógó sálra érdemes még odafigyelni, mert nagyon veszélyes lehet.

Gergő: Mindenre, de leginkább, hogy a gyerekről ne csússzon le a zokni vagy a harisnya, a kabát ne legyen se kicsi, se nagy, a sapka ne lógjon a szemébe. Hasznos lehet szakember tanácsát, véleményét kikérni, hogy hol, mit, milyen prioritásban érdemes beszerezni.

Szerintem gyerekeknek nem muszáj lécre költeni, bakancsra is csak akkor, ha van kisebb testvér. Használtat szabad venni, de fontos, hogy ne a legrégebbit és legkényelmetlenebbet. Itt is a szakemberrel történő előzetes konzultációt javasolnám.

Versenyszerűen mikortól lehet, érdemes elkezdeni foglalkozni a korcsolyázással és/vagy a síeléssel? Mik azok a jelek, amikből kiderül, hogy a gyereknek van ehhez tehetsége és érdemes vele tovább foglalkozni, nem csak hobbisportként űznie?

Kriszta: A műkorcsolya olyan sportág, amit korán kell kezdeni. A versenyszerű korcsolyázást már 4-5 éves korban kezdik manapság, tehát közvetlenül a tanfolyamokról, az óvodás oktatásokról kerülnek ki a gyerekek. Az edzők felfigyelnek az ügyes gyerekekre.

Gergő: Akár már 6 éves kortól, de fontos, hogy a gyerek akarja és élvezze. Egy jó oktató kiszagolja, megérzi a tehetséget, de laikus számára is egyértelműen látszik a gyereken, hogy gyorsan tanul, fejlődik, talán tudatosan is cselekszik.

Mindenkit arra ösztönzünk, hogy bátran merjen minél több sportot megismertetni gyermekével, hogy kiderülhessen, melyikhez van kedve, esetleg tehetsége is. Ha nem is lesz belőle élsportoló, fontos, hogy megszeresse a mozgás legkülönbözőbb formáit.

Miklós Éva

Szólj hozzá Te is!