Abban talán mindannyian egyetértünk, hogy a modern technológiák egészen átveszik az irányítást az emberiség felett. Lassacskán bármit lehet házhoz rendelni, a mesterséges intelligenciák korában hamarosan olyan automatizáltság vesz majd körül minket, hogy az ágyból sem kell kikelnünk. A felettébb okos telefonjaink segítségével már most is elérhetőek különböző technológiák, amelyek segítségünkre lehetnek. Igen, ezek hasznos dolog, de meddig?
Kiemelkedően fontosnak tartom, hogy időben meg legyen tanítva a szeretett gyermek arra, milyen fontos, hogy megismerjük és megóvjuk környezetünket! Korábbi cikkünk folytatása következik.
Önvezető autó, robotporszívó… mi jön még? Önvezető babakocsi? Cipő, ami elsétál helyettünk a boltba? Iskolatáska, ami bepakolja saját magát másnapra? Vagy szendvicses dobozok, amik majd megkenik a kenyeret és elnyelik magukba, hogy a suliba elvigye helyettünk a gyereket az automata GPS-es bicikli? Nyilván ezek költői túlzások (még), de merre indul a világ, hogyha nemcsak a házból nem kell lassan kimozdulni, hanem az önnön ágyunkból sem? Vonzónak tűnhet, sőt még izgalmasnak is az ennél is modernebb jövő, engem is érdekel! De meddig vonzó és mikor lesz már túl sok?
„Majd ha az ember kivágja az utolsó fát, megmérgezi az utolsó folyó vizét, kifogja az utolsó halat is, akkor rádöbben, hogy a pénzt nem lehet megenni.” – tartja a közmondás.
Kérdem én, tényleg meg szeretnénk ezt várni? Nem, nem hiszem. Ahogy előző cikkünkben is elhangzott, a gyermek később olyan felnőtt lesz, amilyennek neveljük. Amennyiben mi magunk is tudatosan élünk, tisztában vagyunk azzal, hogy mekkora kincs ez a bolygó és megtanítjuk nekik is, egészen kicsi kortól, érdemi fejlődést érhetünk el a következő évtizedekben.
Szánjunk erre kellő időt!
Rohanunk, nincs idő magunkra, a környezetre, de még a gyermekre se, „most nem érek rá Kicsim”, „dolgoznom kell”, „kell a pénz”, „ezt még muszáj befejeznem”, „nem tudunk most lemenni a játszótérre„… hangoznak el az ismerős mondatok. A pénz tényleg a megélhetés része, de ér valamit a sok pénz, ha tönkremegy a bolygó? Igen, ott vannak a helyzetek, amikor tényleg muszáj még befejezni, még ezt vagy azt megcsinálni, tudom jól. De! Nem minden esetben, hiszen mindenkinek arra van ideje, amire hagy. Igenis vigyük le a játszótérre a kicsit, keressünk neki olyan helyet, ahol megismerheti a természetet maga körül.
Az ő tanításukkal fejlődhetünk mi is
Tanuljunk mi magunk is velük együtt, hiszen tanulni élete végéig tanul az ember, jó esetben. Különféle ismeretterjesztő könyvek segítségével, vagy a már fentebb említett pazar, modern világ, videók, dokumentumfilmek támogatásából sok új információt ölelhetünk magunkhoz.
Az állatok, növények is ÉLŐLÉNYEK!
Sajnos sok helyen látom, hogy a szülő sem veszi komolyan a körülötte lévő nem emberi életeket, és az általuk felnevelt gyermek sem. Tanítsuk meg nekik, hogy a kutyával, macskával, fákkal, madarakkal épp ugyanolyan tisztelettel kell bánni, mint egymással. Ezen természetesség kialakításában segíthet, ha kiskorában kap magának háziállatot, hiszen ezzel:
- megtanítható a felelősségvállalásra, ha önmagának kell etetnie, takarítani
- megtanul együttműködni a kedvencével
- megszereti az élővilágot
- fontosnak érzi magát, törődést érzékel, így felelősségteljesebb lesz
- lesz egy nagyon jó barátja, akire számíthat
Ha már ő maga érdekelt környezete védelmében, másokat is rávezethet
A gyerekek sokat tanulnak egymástól, az óvodai, iskolás évek során. Ha benne az a norma alakul ki, hogy a fákat nem bántjuk, a sebesült állatokat az árok szélén nem rugdossuk, hanem felnőtt segítségét kérjük, hogy a növényeket nem szaggatjuk le és ami ennél is fontosabb: nem! Nem dobjuk el azt a műanyagflakont, csokis-papírt, chipses zacskót.
Jó esetben közbeléphet az a gyerek/gyerekcsoport, aki észleli, hogy társa mégis ilyet tesz. A közösségnek mindig is erős húzó ereje volt, minél több kisgyerek tud, tanul otthon ilyeneket, annál erősebb lesz a csoport befolyása a többiekére.
Hiszem, hogy elérjük egyszer azt, ahol a gyerekek a suliban nem arra buzdítják egymást, hogy igenis zavarják el azt a kóbor cicát, hanem azok lesznek irányítva a többiek által, akik ilyet tesznek. Hiszem, hogy előbb vagy utóbb mindenkinek át kell majd „állni a világos oldalra”.
Van az a szörnyülködésre okot adó összevágott fotó a neten, hogy:
Ez az egy már nem számít
Mondta 2 millió ember
De igen! Az az egy számít csak igazán! Kicsivel tudunk kezdeni, hogy igazán nagyokká nőhessünk idővel. És ezt a „kicsit” már gyerekeink nevelésénél el kell kezdenünk, mert ha nem tesszük, elveszítjük a legnagyobb KINCSEINKET, az ÉLETET s a BOLYGÓT!
„A természet varázsát ontja bőven.
A fűben, a virágban és a kőben.
Ó nincs a földön oly silány anyag,
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;
De nincs oly jó, melyben ne volna vész,
Ha balga módra véle visszaélsz!”
Olvassátok el az alábbi hasznos információkkal színesített cikkeinket is:
