Vállalkozó kismamák 1.: Mindenki alkalmas vállalkozónak?

Egyre több kismamával találkozom, akik az otthon töltött évek alatt vállalkozás indítását tervezik. Ki azért, mert szeretne a családjával többet foglalkozni, ki azért, mert mindig is erre vágyott, és van, aki kényszerből, mert nincs munkahelye, ahova visszavárnák.

Csapó Ida női önismereti tréner szerint gyakori modell a nőknél, hogy védett környezetben (gyed, gyes mellett vagy másodállásként) vágnak bele egy vállalkozásba.

– Ha valaki GYED, GYES mellett szeretne vállalkozást indítani, mit tanácsolsz neki, hogyan kezdjen hozzá? Mindenképpen kell hozzá egy jól kidolgozott ötlet, vagy elég a szándék?

Jól kidolgozott ötlet nem kell, de ötlet mindenképpen kell, szerintem. De ami legfőképpen kell, az a szándék, az erős elhatározás és elköteleződés. Mármint a vállalkozói lét adta önállóság iránt. Nemrégen gondolkodtam el rajta, hogy én hogy is kezdtem annak idején. Két helyen is azt olvastam, hogy az illetők (az egyikük egy 3 gyerekes, munkaerőpiacra visszatérni akaró anya, másikuk pedig az online világban ismert marketinges férfi) hogy be voltak, vannak ijedve a váltástól. Nekem ez a váltás valahogy magától értetődő volt, és fokozatosan következett be.

– Te hogyan kezdted?

Alkalmazotti munka mellett másodállásban kezdtem –  vagyis védett közegben vágtam bele a vállalkozási próbálkozásaimba. Ugyan újságíró vagyok eredetileg, és akkor egy városi művelődési házban dolgoztam, a vállalkozásom mégis a kézművességhez kötődött: gyöngyfűző kisiparosként váltottam ki a vállalkozói igazolványomat. Világéletemben szerettem horgolni, kötni, valamit teremteni kézimunkával.  Egy népművészeti kiállításon annyira magával ragadtak a látott gyöngygallérok, hogy ott és azonnal eldöntöttem: én ilyet akarok csinálni! Nem sokkal később már zsűrizett, sárközi népművészeti gyöngygallérjaim voltak, amiket Budapesten árultak a Váci utcában a Folkart Centrumban.

A nők gyakran indulnak úgy a vállalkozásukkal, hogy a hobbijuk adja az alapot – akkor ezt még nem tudtam, de én is így voltam vele. Életem legizgalmasabb időszaka következett, és jobban éltem anyagilag, mint valaha – szerettem is csinálni, és sok mindent megtanultam a vállalkozásról. Legtöbbet tán magamról – soha nem hittem volna, hogy ennyire vállalkozó szellemű vagyok. Valószínűleg születetten vállalkozói alkat vagyok, voltam is mindig, csak ennek nem voltam tudatában.

– Mindenki alkalmas vállalkozónak, vagy kellenek hozzá különleges tulajdonságok, készségek?

Nem mindenki alkalmas vállalkozónak, és inkább úgy mondanám, hogy kellenek hozzá fontos tulajdonságok, eltérő készségek, de leginkább két különböző szemléletről és hozzáállásról van szó. Egy vállalkozónak a szabadság a fontos, egy alkalmazotti szemléletű embernek a biztonsága. A vállalkozó szemléletű ember inkább elviseli, megtanulja kezelni a bizonytalansági tényezőket (például hogy nem egyenletesen jön minden hónap fix napján a fizetség), minthogy a szabadságát, a függetlenségét feláldozza.

Az elmúlt három-négy évben több száz vállalkozónővel találkoztam, és döbbenten láttam, hogy többüknek, bár remek és piacosítható tudásuk van, mégsem képesek kilépni az alkalmazotti létből. Nekik fontosabb a fix, akár a rosszabb biztos, mint a bizonytalan jó… amiről így talán sosem tudják meg, hogy mennyivel jobb.

Az alkalmazotti szemléletű emberek sok esetben problémacentrikusak, egy vállalkozó nem dagonyázhat a gondokban, neki azonnal a megoldásokat kell keresnie. A vállalkozóknak maximálisan fel kell vállalniuk a felelősséget, az alkalmazottak rátolhatják másokra: kollégákra, főnökre… Ettől a felelősségvállalástól, hogy nem lesz, nincs kit okolni, elképzelhető, hogy sokan megijednek, illetve nem tudatosul bennük, hogy ezért sem mernek belevágni a vállalkozásba. Mert vállalkozni voltaképpen azt is jelenti, hogy maximálisan felvállaljuk, mi vagyunk a saját sorsunk kovácsai.

–  Hűha, ezek szerint, aki eddig alkalmazottként dolgozott, már bele se vágjon egy vállalkozásba? Vagy meg lehet ezt a szemléletváltást lépni, tanulni?

Van, akiben megvan ez a szemlélet alapból, alkalmazottként is, csak még nem tudja… Másnak pedig meg kell küzdenie magával – vagy soha nem lesz IGAZÁN vállalkozó, hanem kényszervállalkozásként éli meg a helyzetet, és folyton valami stabilitásra, rendszeresen érkező anyagi fixre sóvárog. Vagy képtelen kilépni például az alkalmazottiságból, ha másodállásban kezdi a vállalkozását. Szerintem, ha valaki tudatosítani tudja a két szemlélet közti különbséget, akkor láthatja magát ebben a „képben”. Én hiszek abban, hogy az ember élete végéig fejlődőképes, ha kész a változásra, ill. az élet sokszor rákényszerít bennünket a váltásra.

– Milyen kihívásokkal szembesülhet egy kezdő vállalkozónő?

Hogy van-e igény a szolgáltatására, a termékére – legelőször valószínűleg ez a fő kérdés. Ugyanakkor az is fontos, hogy jól legyen eladva az adott termék, szolgáltatás. Nagyon kell figyelni a vásárlóra, mert ő diktál. Lehet a legzseniálisabb ötletem, termékem – magam szerint -, ha senkinek nem kell. Én sem tudtam volna megélni csak sárközi gyöngygallérok készítéséből, hiába volt ez a mesterség csúcsa… mást is kellett csinálni. Amikor trénerként dolgoztam később, nyilván abból a tréningemből ment több, amire nagyobb igény volt.

Mindez előhívja azt a kérdést is, meg kell-e alkudnunk. Én azt gondolom, hogy nem, de egy kényes egyensúly van aközött, hogy mit akarunk, vállalkozóként mit tartunk értékesnek, és a piac mit akar, és ezt az igényét meddig tudjuk kiszolgálni úgy, hogy a nyugodtan a tükörbe tudunk nézni. Voltaképpen, akinek sok ötlete van, az nagyon nyerő lehet – tesztelje le a piacán a sokból mi a jó, és csinálja azt!

– Már évek óta foglalkozol kifejezetten vállalkozóNŐI önismerettel. Másképpen vállalkoznak a nők, mint a férfiak? Vannak speciális jellemzői a női vállalkozásoknak?

Igen, vannak speciálisan női jellemzők a vállalkozásoknál. A nők kisebben gondolkodnak például. Ez megnyilvánul abban, hogy a nők inkább egyéni vállalkozást indítanak, a társas vállalkozások közül pedig inkább betéti társaságokban vesznek részt, kevésbé kft-ben, a részvénytársaságokról nem is beszélve. Később is kezdenek vállalkozni, inkább 30-40 éves korukban, mert ekkora már bátrabbak lesznek, több lesz az önbizalmuk, és sokaknak elegük lesz abból, hogy egy cégnél a tudásukkal, a kreativitásukkal, innovatív ötleteikkel tolják más szekerét.

Említettem már, hogy a nők gyakran a saját hobbijukból indulnak ki, és ilyenkor nem igazán nézik, hogy van-e igény az elképzeléseikre. A férfiak inkább azt nézik, hogy mi adható el a piacon, és arra „nyomulnak rá”. A nők sokkal inkább a szolgáltatások területén, és a tipikusan nőinek tartott területeken vállalkoznak – például oktatás, egészségvédelem, HR, marketing, kereskedelem, szépség-vonal -, míg a férfiak inkább a termékelőállító területen dolgoznak többségükben. Szóval ritka a programozó nő, de még ritkább a kozmetikus férfi! 🙂

Mindezek egyébként a vállalkozói szférában is az úgynevezett horizontális és vertikális szegregációt jelentik. Azaz megvannak a tipikusan női és férfi területek, és mindkét nemnek nehezebb az átjárás egymás területeire, de főleg a nőknek az úgymond a férfias szakmákban. És a jobban fizető helyeken a férfiak dominálnak, illetve a nagyobb vállalkozásokban, azok vezető posztjain is.

– Sok kismamától hallom, hogy azért szeretne vállalkozni, hogy jobban össze tudja egyeztetni a munkáját és a családi kötelezettségeit. Valóban megoldás erre egy vállalkozás elindítása?

A nők közül nagyon-nagyon sokan ezzel a reménnyel kezdenek vállalkozni – ezt a szándékot soha nem hallottam férfiaktól. Mindez azt a különbséget is jelzi, hogy a nők a családot, a gyereket, a párkapcsolatot a vállalkozás elé helyezik, míg a férfiak nem. A férfiak sokkal jobban külön választják a család és vállalkozás kérdését. A nőknél sokkal inkább előfordul a vállalkozásokban is, hogy munka közben hazajárnak a gondolataik vagy a gyerek körül forognak, bűntudatuk van. És könnyen lehet, hogy ezért is kisebb volumenűek a női vállalkozások.

Ugyanakkor a régebb óta vállalkozó nők esetében magasabb a válási arány, mint az alkalmazottaknál, de ez a vezető nőkre is igaz. Érdekes lehet ennek okain elgondolkodni. Magyarország még mindig konzervatív társadalom a nemi szerepeket illetően, és egy vállalkozását nagyon fontosnak tartó nőnek egy konzervatívan gondolkodó férfi mellett nem sok esélye van az úgymond stabil, jó hátteret szolgáltató családra. Ehhez olyan férjek, apák kellenek, akik nemcsak elvekben és szavakban, hanem tettekben is egyenrangú párkapcsolatot akarnak.

– Ha egyetlen jótanácsot kellene adnod egy kezdő vállalkozó kismamának, mi lenne az?

Tanuljanak, tájékozódjanak folyamatosan és állandóan. Ingyenesen is sok mindenhez hozzá lehet jutni, de ne sajnáljanak pénzt is kiadni. Jómagam azt tartom, aki sajnálja megfizetni leendő vállalkozóként vagy már vállalkozóként más vállalkozók tudását, abból hogyan lehetne jó vállalkozó? Másokat is meg kell becsülnünk ahhoz anyagilag – úgy vélem  -, hogy minket is megbecsüljenek.

Ha még egy tanácsom lehetne, akkor az az volna, hogy folyamatosan tekintsenek vissza a történtekre, próbálják kívülállóként nézni az élményeiket, azaz tudatosan elemezve racionális és lélektani (netán spirituális) síkon is értékeljék a tapasztalataikat. Így van esély szerintem arra, hogy érettebben tudjunk tovább haladni az utunkon, és a növekvő vállalkozásunk fejlődését még sikeresebben tudjuk menedzselni. Ezt is segíti a közelmúltban indított honlapom, melynek nem véletlenül az a szlogenje, hogy „gazdag nők – lelkiekben és anyagiakban”: www.gazdagnok.hu.