Visszakérdez, gond van a beszédével? – Mindent a túlhallásról

túlhallás

A túlhallás sokakat érinthet, de nem mindenki tudja, hogy létezik. Diszlexia, diszgráfia, figyelemzavar, hiperaktivitás. Ismerősek, ugye? A szakirodalom szerint ezek tüneteit húsz százalékban a hallás, húsz százalékban a látás, a maradék hatvan százalékban pedig mindkét érzékelési forma sérülése okozza. Mit jelent a túlhallás? Egyszerűen fogalmazva: a túlhallással élő gyermek még a denevér szárnycsattogását is meghallja. Ennek vannak előnyei és sajnos hátrányai is. Jó hír azonban, hogy terápiával kezelhető!

A túlhallás jelei

Gyermekeim között másfél év van, és az alapvető lány-fiú tulajdonságokon kívül több különbség is van közöttük, amelyek arra engedtek következtetni, hogy a kislányom hallásával gond van. Beszédét három éves korában csak a szűk család értette, míg fiam már másfél évesen érthetően beszélt. Kislányom nagyon szereti az ún. smart games-eket, imádja a logikai feladványokat, nagyon ügyesen sakkozik, gyönyörűen rajzol és színez. Kisfiamat ezek egyáltalán nem érdeklik, viszont ritmusosan mondja vissza a mondókákat, hangnemben maradva énekel és egy ’rímhányó-Romhányi’. Mindez még nem támasztja alá teljesen az aggódó anyai ösztönt, az viszont igen, hogy amikor mesét néznek, fiam tökéletesen mondja vissza az angol nevű mesehősök neveit is, a kislányom viszont teljesen mást hall és mást mond vissza. És ennél még szembetűnőbb az a különbség, hogy kislányom a mesébe folyton belekérdez, hogy „mit mondott?”.

Hallásvizsgálatok

Három éves volt, amikor először gondoltam arra, hogy valami baj van a hallásával. Háromtól öt éves koráig évente többször vittem fül-orr-gégészetre és audiológiai vizsgálatra. Előbbinél a doktornő minden alkalommal megállapította, hogy orvosilag minden rendben van a fülével, utóbbinál jellemzően rossz eredmények születtek. Ennek egyik oka lehetett, hogy nem volt együttműködő, másik oka, hogy rosszul hallott. Ma már tudom, hogy ez ok-okozati összefüggés. Nem volt együttműködő, mert zavarták a hangok, ebből kifolyólag rosszul is jelzett és így rossz lett az eredmény.

Mi az a túlhallás?

A túlhallás valójában azt jelenti, hogy az ún. túlérzékeny hangmagasságokat (frekvenciákat) is meghallja a gyermek, ezek a frekvenciák azonban gátolják a beszédértés pontosságát. Ez a jelenség magyarázatul szolgálhat a beszédértési zavarokkal küzdő gyerekek állandó visszakérdezésére, a hangzótévesztésekre, illetve arra is, hogy ha viszonylag halkan, lassan beszélünk hozzájuk, azt tökéletesen megértik. A túlhallást, vagy más néven „fájdalmas hallást” úgy tudjuk leginkább elképzelni, hogy az elhangzó mondatban nem érzékeli a szavak közti szünetet, hanem egybefüggően hallja, ergo még az első hangzó is végig a fülében cseng, mire mi már a következő mondatot mondjuk. Ahhoz, hogy az információkat végigfuttassa és kiszűrje a lényeget, komoly agyi munkára van szüksége. Ebből kifolyólag az ilyen gyerekek általában okosabbak kortársaiknál, azonban mivel folyamatosan dolgoztatják az agyukat, hamar el is fáradnak és ez a későbbiekben sajnos diszlexiához, diszgráfiához is vezethet.

A túlhallást nehéz megállapítani

A sok sikertelen audiológiai vizsgálat után már nem tudtam mi lehet a megoldás, tekintettel arra, hogy egyben biztos voltam: nem süket. Utána olvastam, hogy létezik szubjektív (a beteg együttműködő) és objektív (altatásban is végezhető) vizsgálat, így hát kértem beutalót a Heim Pál kórházba, amit kitűztem a parafatáblára, és minden nap szembenéztem vele. Mert nem fűlött hozzá a fogam. Lányom nagyon együttműködő volt, szó nélkül jött velem az összes vizsgálatra – ehhez persze szükség volt arra, hogy elmondjam neki az igazat, a számára is fontossá tegyem, hogy a végére járjunk – és bevallom, igazából nem akartam egy ilyen vizsgálatnak kitenni, hisz ezzel teljesen kiszolgáltatottá vált volna. Így hát maradt az egyre nagyobb bizonyosság, hogy gond van és az újabb szűrővizsgálatok. Például a rég várt óvodai nagycsoportos logopédiai vizsgálat. Ahol a logopédusunk rákérdezett, hogy van-e gond a hallásával, én pedig ujjongtam, hogy végre nem vagyok egyedül a gondolattal. Elmeséltem neki a fül-orr-gégészet vs. audiológiai kálváriánkat, majd és ő javasolta, hogy menjünk el az EduKid Halláscentrumba. Itt hasonlóan fülhallgatós vizsgálatot végeztek, mint az sztk-s audiológián, de többfélét és alaposabban. Tovább is tartott, játékos feladatok is voltak. A diagnózis: nagyfokú túlhallás. Akkor hallottam erről életemben először. Elmondták, hogy röviden annyit jelent, hogy mindent hall a gyermek, sőt, túlságosan sokat is!

Meg kell tanítani az agyát arra, hogy a nem fontos hangokat kiszűrje és erre létezik az ún. hallásterápia, avagy hallásébresztés. 

Túlhallás vizsgálatának menete

A túlhallás jelenség észlelése, illetve a terápia kifejlesztése Dr. Pataki László gyógypedagógus, logopédus, gyermek fül-orr-gége szakorvos, foniáter és Kolláth Zoltán csillagász szakember nevéhez fűződik. Háromszintű vizsgálati rendszerben mérik a túlhallás jelenségét, amelynek első lépése a kiterjesztett hallásvizsgálat, ahol olyan frekvenciákat is mérnek, amiket egyébként nem. Második lépés a szünetelő vizsgálat, amely során egymás után elhangzó zörejek közé szüneteket iktatnak be, amelyek különböző hosszúságúak (a túlhallásos gyermek nem hallja a szüneteket). A harmadik a logatom-vizsgálat. A logatom olyan hangsor, mintha szó lenne, csak éppen semmi értelme. A vizsgálat során két, egymástól alig különböző vagy azonos logatomot hallanak a gyerekek és azt kell jelezniük, hogy a szavak azonosak vagy különbözőek voltak-e (pl. uzgibu-urgibu).

A terápia

A hallásébresztő terápia során a gyerekek egy „elvarázsolt” zenét hallgatnak, amelyből bizonyos hangmagasságokat kiszűrtek, és amelyben időnként hirtelen zörejek hallhatók. A terápia egyrészről játékos, hiszen a zenehallgatás közben lehet játszani, társasozni és kártyázni, ugyanakkor nagyon feszített. Reggel és délben 30-30 percig saját fülhallgatóval hallgatják az audiológiai eredménynek megfelelően összeállított egyéni CD-t, majd délelőtt kötelező témájú, délben pedig szabadon választott témájú rajzot készítenek. A két zenehallgatás között el kell telnie 3 órának és a 10 napos terápia alatt ki kell iktatni minden hangszóróból érkező hangot (tv, rádió) és kerülni kell a saját tengely körüli forgást. A CD-n összeállított zenéket szűrve hallgatják, időnként pedig egy tizedmásodpercnyi időre bevágják a szűretlen hangokat. Én belehallgattam, olyan, mintha a lejátszó kontakthibás lenne. A gyerekek agya egy idő után megtanulja, hogy ha olyan hangot hallanak, amelyre „nincs szükségük”, azt figyelmen kívül hagyják.

A terápia eredményessége a túlhallás mértékétől függ, általában 3-6 hónap után észlelhető változás. Mi karácsony előtt, 3 hónapja csináltuk végig és két dologban mindenképpen sikeresnek mondható. Egyrészt, mivel a terápia alatt kiiktattuk az életünkből a tv-t, azt követően minimálisan engedtük csak vissza, ezzel sok hasznos tevékenységgel eltöltött időt szabadítva fel. Másrészt pedig kislányom hallásában, beszédében is fejlődés érzékelhető, de a kontroll logatomvizsgálatra még nem került sor, ezt a terápiát követő 6. hónapra tervezem. Érdeklődés esetén szívesen beszámolok majd ennek eredményéről is.

Fotók: freepik.com

Erről a témáról a Kisgyermek fejlődése rovatban olvashatsz többet!

hirdetés

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .