Viszlát óév… mondhatjuk néhány napon belül, teljes őszinteséggel. 2021 úgy robbant a nyakunkba, ahogy 2022 is fog, ámde reméltük, csendesebb vizekre evezhetünk. Hogy ez teljesült-e avagy sem… mindenkinél egyénileg változó. Esetemben talán nem feltétlenül úgy érkezett a jövő, ahogy vártam. Mégis, hála pihen a szívemben.
Még 2019-ben megfogalmaztam gondolataimat az óév elmúlásáról, amit az alábbi linken el tudtok olvasni:
„Az esztendőnek a halála Oly ünnepélyes egy halál!” – avagy hála-levél az óévnek | Babafalva.hu
Azonban azóta eltelt két újabb esztendő. Újabb és újabb kihívások rohamozták meg stabilnak hitt várfalaimat, amit az évek alatt oly szorgosan építgettem magam köré. Ami sziklaszilárdnak bizonyult, az idén leomlott. Az élet zord, dörgő ágyúi bombáztak porrá élethelyzeteket. A vasmarkú sors ragadott ki embereket és terelt egész más útra a jelenemből, hogy a jövőmben ne kapjanak helyet többé. Olyan feladatok kerültek sokszor láthatatlan listámra, amelyekkel azt hittem nem fogok elbírni. Sokszor valóban nem bírtam el, de felállni már megtanultam a kudarc számomra súlyos érzéséből.
Azt hiszem egy részem, egy énem, most elbúcsúzik majd a 2021-es évvel.
Nehéz szívvel gondoltam egyes énjeimre vagy tulajdonságaimra, nem akartam ereszteni őket, nem akartam átformálni magam, de szükséges volt. És így, hogy mindez meg is történik, már nem jelent többé terhet. Nem erőszakkal, könnyed finomsággal fejtegettem le magamról azokat a rétegeket, melyek nem építenek többé. Fátyolról-fátyolra fosztottam meg magam berögzült, rossz mintáimtól. Habár még olykor vissza-visszaköszönnek, igyekszem nem felvenni egyiket sem többé. Cseppet sem volt egyszerű folyamat elereszteni őket, ejtettem értük annyi könnycseppet, hogy egy kisebb személyes tenger kialakítható lett volna belőle.
Háztartási gépek nagy választékban | Pepita.hu
A benső tengeremen pedig olyan viharok tomboltak, melyek nem kíméltek sem homokot, sem növényt, sem embert a környéken. A hullámok úgy őrjöngtek, hogy már-már magukba tudtak volna emészteni. S azt hiszem voltak is pillanatok, amikor betemettek engem. Voltak napok, amikor a tenger legmélyére süllyedtem és magába szippantott a sötétség. Makacs, daccal hadakoztam ellene, ha valaki kiemelt volna onnan. Inkább ücsörögtem és fulladoztam, olykor akár a saját önsajnálatomban, olykor az adott helyzet mélységei fojtották el a lélegzetemet. Odalent csupán a vihar villámainak bődületes dörrenései hallatszottak. Azok voltak az egyedüliek, melyeket a fülem meg tudott és meg akart hallani. Azok harsogták egyedül túl a kelletlen gondolataimat.
Viszlát óév! Üdv néked új, reménnyel teli évünk!
Ebben a gondolatiságban lettem egy napon arra lettem figyelmes, hogy elhallgat a tenger dühe felettem. A csend békéje töltötte be hallójárataimat, pusztán a saját szívverésem visszhangzott olykor nagyokat. A dobogás éltető hangja emelt fel a tengerszint felé, hogy megmutassa: élek! S a vihar után érezhessem, milyen kristálytiszta is a levegő. Ilyenkor óriási lélegzetvételekkel habzsoltam újra a mindennapjaimat. Élek! Ha voltak is rossz dolgok, ahogy mindig vannak… élek. Dobog a szívem. Minden áldott szervem azon szorgoskodik, hogy fenntartsanak nekem egy testet egészségesen, amiben folytathatom az életet egy évtizedekkel később elérkező, utolsó dobbanásig.
Robotporszívó vásárlás: árak, képek infók | Pepita.hu
Vehetek levegőt, úszhatok illatok áradatában, hallhatom, ahogy a madarak tavaszt suttognak a levegőbe, láthatom zöldbe borulni a fákat. Végig tudom nézni évről-évre, ahogy magukra öltik aranyló ruháikat, hogy a télre földre vessék őket és mély álomba szenderüljenek egy búcsúzó, kaján kacsintás után. Még visszatérünk! Susogják egymás között. Érezhetem, ahogy tüdőmet fagyos levegő járja át, fázhatok, hogy aztán a nap melege forróságot csiklandozzon a bőröm alá.
És ilyenkor hódít bennem teret a hála érzése. Tetőtől-talpig átjár, ahogy nyáron a nap melege. Megbizsergeti tagjaimat és tudtomra adja, hogy igenis, mindenért hálás kell legyek. Minden értem van és mindenért vagyok én is. Az élet aprócska sorozatok összességével olyan utat terít elém, amely legyen bármilyen évszak, bármilyen év, mindig új kihívást ad. Mindig új leckét tanít. Ha rossz is, ha fáj, ha kellemetlen, ha a hátam közepére sem kívánom, ha csalódok, ha beszippant a melankólia, akkor is tesz hozzám valamit.
Legyen bárhogyan a 2022-es év, megengedem magamnak, hogy izgatottan várjam.
Engedem magam bízni abban, hogy a jövő egészen pontosan úgy lesz, ahogy saját utam bejárom, s ahogy annak lennie kell. Bízom benne és hiszem, hogy minden a megfelelő időben fog történni. Új emberek a megfelelő időben találnak rám. Új élethelyzetek, új lehetőségek a megfelelő helyen kanyarodnak felém.
Hiszem, hogy elindulok felfelé a lépcsőn, az élet lépcsőjén. Elindulok és ha el is akadok nem állok meg rajta. Nem nézek hátra, tekintetem előre szegezem, ugyanis mindig előttünk várnak bennünket új dolgok. Hátrafelé tekinteni már nem érdemes. És ahogy most végre elindulok előre, most látom csak igazán… határ a csillagos ég csupán, s ha kinyújtom felé a kezem, akár meg is érinthetem a csillagokat, hogy fényükkel beragyogják kövezett utamat. Már látom is, hogy nem is kell félnem. Minden rendben van. Minden a megfelelő idején keresztezi majd sorsomat. És ezért…végtelen hálás vagyok!
