Az otthoni főzés nem egyszerű, ha apró kezek szeretnének besegíteni. Minden anyuka számára ismerős a „főzés a gyerekkel” problémája. Az ebédnek készen kell lennie, a gyerkőc körülöttünk lábatlankodik, és inkább hátráltat, még akkor is, ha szívesen segítene.
Ha pedig rávesszük magunkat, és rászánjuk időnket és energiánkat a „gyerek kompatibilis ennivaló” elkészítésére, a konyha gyakran végzi úgy, mintha bombatámadás érte volna. Egyedül gyorsabb, könnyebb, amíg azt felrakod, addig azt bekavarod, közben a következőt bekészíted és fejben már össze is állt a menü. Általában sietünk, sajnáljuk a drága időt, mert a főzés helyett annyi minden – számunkra – érdekesebbet, fontosabbat lehetne csinálni, hiszen a főzés csak EGY a sok feladat közül. Inkább játszanál a gyerekkel, aki végre veled is tölti a nap értékes részét, nem az „intézményében”. Őket viszont érdekli. Szeretnének reszelni, pucolni, kavarni, bedobni, még inkább feltörni, mérni, vágni… A konyha érdekes birodalom, rafinált és furcsa eszközökkel, csak székről elérhető pulttal, veszélyes főzőlappal… Itt bármilyen apró feladat is izgalmas.
Gyerekek a konyhában
Van olyan gyerek, akiből a sok visszautasítás kiöli a segíteni vágyást, és később, ha akarjuk, sem tudjuk majd visszacsábítani a konyhába. Ezért, ha csak egy apróság erejéig is, de hagyni kell őket bekapcsolódni, hogy megszokják és megszeressék, hogy jó főzni! Bontsa ki ő a vajat, vághassa fel a rizs zacskóját… Ha felvágtuk a zöldséget, hadd dobja bele ő az edénybe, ha már összeállt az étel, kevergethesse ő. Engedjük, hogy megkóstolja főzés közben és magyarázzuk el, hogy mit teszünk még bele. Ha a kíváncsisága hamar elszáll, miután pár dolgot kipróbált, visszaállhatunk a „hatékonyan és gyorsan egyedül” üzemmódba. Legközelebb talán egy kicsivel tovább marad melletted, vagy örömmel meséli el, hogy mire emlékszik a múltkori közös főzésből, és így szépen lassan, kineveljük a kiskuktánkat.
Főzés gyerekekkel
Érdemes olykor rászánni az időt, hogy kifejezetten a gyerekkel együtt készítsünk el valamit. Általában ezek szoktak lenni a hétvégi sütik, tipikus még a karácsonyi mézeskalács. Ha eleve úgy állunk neki a sütésnek, hogy ráérünk, és nem baj, ha kiborul a liszt, leesik egy tojás, nyugodtabban hagyhatjuk kibontakozni a még ügyetlenebb kezecskéket. Sikerélményt lehet szerezni egy egyszerű robotgépbe dobálós sütivel, ahol kimérünk, beborítunk, gépet kapcsolunk, formába merünk…és kész! Ha ez már megy, jöhetnek a bonyolultabb feladatok: a tojástörés, reszelés, gyúrás….
A közösen készített ennivalónál nálunk hatványozottan megnő az elkészülést folyamatosan ellenőrizni kívánó gyerkőcök száma. A sütő előtt állva szemlélik az emelkedő muffinokat, az édes illatok visszacsábítják őket a konyhába. És nincs is annál nagyobb öröm, mint az ebédnél kimondani, hogy ezt én csináltam, és bezsebelni az apai elismerést!
Rosszul evő gyerekek
Az édességek elfogyasztása tehát nem jelenthet nagy gondot. De mi van a rosszul evő gyerkőcökkel? Egy sok zöldséges, „egészséges” étel nem tűnik mindig olyan csábítónak. Mi bevezettük azt a szokást, hogy ha nem is tűnik olyan szimpatikusnak, de meg kell kóstolni egy pici falattal, mert ki tudja, hátha éppen ez lesz a kedvence! Emlékeztek a Csokitó reklám „ronda, de finom” szlogenjére? Persze van olyan gyerkőc, aki dacból is azt fogja mondani, hogy neki nem ízlik, de legalább megkóstolta és megismert egy új ízt. Ha látja, hogy te jóízűen eszed, és dicséred az ő munkáját, lehet, hogy megtörik a jég, és ha nem is szed azonnal egy nagy tányérral, de legközelebb már nem tiltakozik, és egy kicsivel többet eszik. Fontos, hogy ne adjuk fel, és próbáljuk új ízeket bevezetni.
Az is észrevehető, hogy ha annyit vesződött vele, mert ő pucolta a krumplit, szeletelte a tojást, pakolta a tepsibe, kíváncsi az ízére, és nem kell annyira nógatni, hogy kóstolja meg.
A rakott krumpli nálam pepecselős ennivalónak számít, mert sok idő elmegy a héjában főtt burgonya és a tojás megpucolásával. Ha szombati ebéd, akkor viszont biztos lehetek benne, hogy lesz, aki segít! A gyerekeim kedvenc „besegítő tevékenysége” a pucolás és tojás szeletelővel vágás. A másik sláger a borsópucolás. Még nem tudtam akkora adag borsófőzeléket csinálni, hogy ne lett volna kedvük megpucolni az egész kupac borsót!
A Konyhatündérkék foglalkozáson sokszor készítünk sós ételeket is, nem csak a süti a téma. Karfiolos lepény, brokkolis quiche, töltött gomba… ezek nem feltétlenül a kisgyermekek kedvencei. Olyan még nem volt, hogy aki végigcsinálta az elkészítés folyamatát, ne akarta volna megkóstolni. Sőt, többször derült ki a gyerkőcről, hogy azt a bizonyos dolgot nem szereti, és otthon nem is szokta megenni, így meglepődött a szülő, hogy itt már el is fogyott. Volt, akit kifejezetten azért hozott el az anyukája, mert remélte, hogy a foglalkozáson majd megkóstolja, ha már ő is csinálta. Persze számít a közösségben evés csorda-szelleme (ki ne hallotta volna már a történeteket az oviban hirtelen egyedül, szépen, mindent megevő, repetázó, korábbi rossz evők történeteit), de biztosan sokat nyom a latban a saját munka varázsa.
Tehát ha rám hallgattok,
süssetek-főzzetek minél többet együtt,
és nyissatok az új ízek felé!
Fotók: freepik.com
Erről a témáról a Gyerekkonyha rovatban olvashatsz többet!
