A szülés gyakran súlyos lelki traumákkal jár a szülő nő számára, és ez kihat a későbbi anya-gyermek kapcsolatra, amely a lelki fejlődés szempontjából igen nagy jelentőségű. Ezt igen nagy mértékben ki tudja védeni a háborítatlan szülés, amely a szülő nőnek sokkal nagyobb autonómiát, biztonságot és társas támogatást ad. Ezt a lelki egészség szempontjából is érdemes lenne támogatni és szakszerű háttérrel ellátni, de ennek a későbbi gyermekvállalás, és így a demográfiai helyzet szempontjából is jelentősége van.
Pszichoterapeutaként nagyon sok nő bizalmas beszámolóját hallgathattam meg a szülésről. Már fiatal orvosként feltűnt, hogy milyen sok nő éli meg a szülést nagy lelki traumaként (amellett, hogy sok szenvedést, fizikai megterhelést is el kellett viselniük). Sok fiatal anya elmondta, hogy második gyerekre gondolni sem akar, pedig korábban szeretett volna. Kezdtem érteni azt a felmérési adatot, amely egyébként évtizedek óta állandó mind a mai napig, miszerint a fiatal házasok általában két gyereket terveznek, de az első után már kevesen vállalnak ismét szülést (jó esetben, ha egy baba egyáltalán születik).
Alternatív szülési módszerek
Így azután korán lelkes híve lettem a szülésre felkészítő különféle kurzusoknak, majd alternatív szülési módszereknek. Orvosi szerkesztőként egyengettem az „apás szülés”, a „rooming in” vagy a szülés utáni azonnali magzati testkontaktus megvalósításáról szóló közleményeket a jócskán mutatkozó konzervatív szakmai ellenállással szemben. Támogattam az anya és a magzat közötti „korai kommunikációt” gyakoroltató kurzusokat, jóllehet ezek specifikus hatásáról nem voltam teljesen meggyőződve.
A szülés lelki terhelése
Láttam a sok „gyes-neurózist”. A „gyes” fogalma ugyan kiveszőben, de a magára maradt fiatal anyák depresszív reakciója ma is nagyon gyakori. Tapasztalhattam, hogy a ritka születések miatt a fiatal nők az anyaság és a gyermekápolás mintáit megfigyeléses tanulással már csak ritkán tudják elsajátítani, pedig ma tudjuk, hogy már az emberszabású majmok is rászorulnak ilyen tanulásra, mert az anyaság nem teljesen ösztönös, etológiailag és neurohormonálisan determinált viselkedési készség már ezen az evolúciós szinten sem. A nagyszülők távol élnek vagy még dolgoznak, és nem tudnak segíteni, a férj éli az életét, a gyakran traumatikus szülés után pedig a fiatal anya átéli karrierterveinek meghiúsulását, és gyakran napszámra alig van kihez szólnia.
Egy német pszichoanalitikus, Günter Ammon korán felhívta a figyelmet, hogy az anya-gyermek kapcsolat zavarait helytelen csak az anya személyisége felől értelmezni. Ő ebben az „elsődleges csoport” patológiáját látta, amiben részes az apa, de a nagyszülők, a rokonság és a közvetlen baráti kör is, mert a fiatal anyát érzelmileg – és gyakran fizikailag is – magára hagyják.(1)
Apás szülés
Ezen változtat pl. az „apás szülés”. Az utóbbi évtizedekben kutatások is mutatják a fiatal apák növekvő involvációját a kisgyerekek ápolásába, és ennek sokféle előnyös, jótékony hatását mind a csecsemő fejlődésére, mind pedig az anya lelkiállapotára és a fiatal szülők házastársi kapcsolatára.
Anya-gyerek kommunikáció és interakció
A nyolcvanas évektől bontakoztak ki azok a kutatások, amelyek a korai anya-gyerek kommunikáció és interakció fontosságát bizonyították a gyerek későbbi lelki egyensúlya és személyiségfejlődése szempontjából.(2) Továbbá az is igazolódott, hogy az anya érzelmi és párkapcsolati, ill. társkapcsolati biztonsága a jó „kommunikatív anyaság” alapja. Az is kiderült, hogy a korai gyermekkori állandó kontaktusszemélyek, mint az apa vagy a nagymama, nőrokonok stb. sokban ellensúlyozhatják az anyai figyelem és rezonatív, empatikus kommunikációs válaszadás elégtelenségeit.(3) A megfelelő felkészülés a kisbaba fogadására, a szülés kellemes élménye és a gyermekágyas, majd a kisgyermekes időszak kellő társas támogatottsága e kutatások fényében felerősödött, és így az alternatív szülési helyzetek, módszerek fontossága is tudományos nyomatékot kapott.
Háborítatlan szülés
Úgy tűnik azonban, ettől függetlenül fejlődött ki az a mozgalom, amelyet előbb az otthon szülés igénye és rendszere fémjelzett, majd napjainkra inkább a háborítatlan szülés fogalma fejez ki.(4) Ez elsősorban azt jelenti, hogy megkönnyítik körülményeit és a szülés zökkenőmentes lebonyolódását segítő természetes reflexek és neurohormonális válaszok érvényesülését. Természetesen megfelelően gondozott és problémamentes szülést ígérő állapotú anyáknak ajánlják az ilyen szülési elrendezéseket, és felkészülnek az esetleges szövődményekre is.
Speciálisan felkészült, ún. alternatív szülésznők és az ilyen szülést vállaló szakorvosok játsszák a fő szerepet. De jelen lehetnek családtagok is, sőt ajánlatos az ún. dula jelenléte is,(5) az olyan laikus személy, többnyire (de nem szükségszerűen) nő, aki érzelmileg kíséri a szülési folyamatot, és támogatja a szülő nőt. A háborítatlan szülés nem feltétlen otthonszülés. (Például nálunk is próbálkoztak szülőházakkal, talán azért is, mert nincs mindenkinek megfelelő lakása az otthonszüléshez, ill. a lakóhely esetleg kockázatos távolságban van a szaksegítség helyétől, és így a szövődmények kivédése az otthonban nem biztonságos.)
Felkészítő gyakorlatok
A háborítatlan szülésre sokféle felkészítő gyakorlat van, és használhatók azok a technikák, amelyek a szülés mechanizmusát teszik könnyebbé (pl. a vízben történő vajúdás, az ülő- vagy a négykézlábra ereszkedő pozíció stb.).
Az alternatív szülésznők és a természetes szülésre felkészült orvosok sok módszert tudnak, amelyek a szokványos szövődményeket megelőzik. (Pl. a megfelelő légkörben néhány testi és lelki inger, gyakorlat elősegítheti a magzat fejének beilleszkedését a szülőcsatornába, míg a szorongó, bizonytalan anya esetében ez spontán gyakran nem történik meg.) Általában jobban sikerül a tejelválasztás megindítása is, a mamillák ingerlése, a korai (a colostrumos időszakban megkezdődő) szoptatási kísérletek részéről.(6) Ma „evidence based” adatok állnak rendelkezésre, amelyek bizonyítják, hogy a háborítatlan szülésre vállalkozó terhesek között sokkal kisebb a szövődmények és a szükséges orvosi beavatkozások aránya, mint az azonos státusú, kórházban szülő kontrollcsoportban.(7)
Élménytöbblet
A fő érv azonban nem ez a háborítatlan szülés ügyében, és terjedése sem ezzel függ össze, hanem azzal az élménytöbblettel, amit ez a fajta szülés az anyának és legtöbbször a házastársnak és a jelen lévő – vagy áttételesen a többi – családtagnak is jelent. A szülés így kellemes izgalommal, a biztonság érzésével várt ünnepi esemény és fáradalma az élmény fontos része. A vajúdás fájdalma a vizsgálatok szerint jóval kisebb, mint a kórházi szüléseknél, mert itt a tágulás és a kitolás természetesebb és erőteljesebb. Az anya nem szorongó, páciensi szerepben van, hanem aktív résztvevő és főszereplő, egyértelműén a középpontban van.
Gátmetszés
A háborítatlan szülés során általában nem alkalmaznak gátmetszést, a vizsgálatok szerint erre nincs, ill. csak nagyon ritkán lehet szükség, és így is kisebb a repedéses szövődmények vagy az utólagos sérülések, károsodások gyakorisága, mint az illesztett kontrollcsoportokban, a kórházban rutinszerűen gátmetszésben részesülő anyák között.(8) A gátmetszés nagyon fájdalmas, lassan gyógyul és hosszú ideig fájdalmakkal és a közérzetet, mozgékonyságot zavaró tünetekkel jár. Az episiotómia a háborítatlan szülés egyik kardinális kérdése, amely körül éles viták vannak. Ugyanakkor a gátmetszés és következményei szerepelnek az anyák traumaélményeiben is, mégpedig kiemelt szerepben. A háborítatlan szülést nem csupán elsőszülők esetében ajánlják, hanem későbbi szüléseknél is, akár előzetes császármetszések után is.(9)
Császármetszés
A császármetszések nagy és növekvő gyakorisága világszerte téma, nálunk mostanság ismételten (mert már korábban is volt) az. A nők szüléssel kapcsolatos panaszaiban ez gyakran szerepel, főleg mint idegen döntés, mint autonómiavesztési élmény, mint a szülés sajátos elidegenítése és nem utolsósorban mint megbetegítő állapot. Még szakemberek is vitatják, szükség van-e ennyi császármetszésre, de mindenki felismeri az indikáció mögött az orvosok törekvését a biztonságra. A szülés az orvos szempontjából kockázatos folyamat, ha szövődmény van, az a fiatal szülőknek óriási sérelem, ma nagyon gyakran műhibaperek forrása. Nyugaton, főleg az Egyesült Államokban a legtöbb ilyen per éppen szüléssel kapcsolatos és szülészek ellen folyik. Ma nálunk is egyre több ilyen perrel lehet találkozni, és mind gyakrabban az orvos veszti el. Mellesleg nem csak szülészeti vonatkozásban van ez így. Az elvesztett perek tönkretehetik a kórházat, az osztályok és az orvosok reputációjáról nem is beszélve.
Merev álláspontok
Különös ellentmondás jön így létre: a szülészek mindinkább „medikalizálják”, „patologizálják” a szülést, miközben a nők, különösen a felszabadultabb, önérvényesítő (érdekes módon nem csak értelmiségi) fiatal anyák egyre inkább természetessé, háborítatlanná szeretnék tenni, ám az orvosok ebben önvédelemből sem lehetnek igazán partnerek.
Nálunk különösen merevek az álláspontok. A szülészeti szakmai kollégium csak a kórházon belüli, szakorvosi szülést tartja elfogadhatónak, arra hivatkozva, hogy a szülések során perceken belül kritikus állapotok alakulhatnak ki és ezek biztonságos ellátása csak kórházban szavatolható. A mind gyakoribb otthoni szülés így valamiféle ellenkulturális jelenség, a módszer szülészképviselőjét már többször is felfüggesztették állásából, és kissé kirekesztetté is vált.
A háborítatlan szülés mozgalma
Ugyanakkor egyre erősebb a háborítatlan szülés civil szervezeti és alapítványi képviselete, megindulóban van az alternatív bábaképzés, mind több dula tevékenykedik, és folyik a dulák képzése, a háborítatlan szülés mozgalma köré pedig mind több olyan törekvés gyűlik, amely a női test, élményvilág és egzisztenciális helyzet sajátos kultuszát hirdeti és gyakorolja.(10) Nem mondhatjuk, hogy ezek feminista jellegű irányzatok, mert ritkán csillan meg bennük a feminista politikai töltet, a nők hatalmi hátránya miatti tiltakozás és az egyenrangúság hirdetése, inkább a női specifikumokról, értékekről van szó bennük. Magam nem vagyok szülész, de az utóbbi évben belemerültem a szüléssel kapcsolatos kutatások irodalmába, és úgy látom, hogy a háborítatlan, ill. alternatív szülés lehetőségét és biztonságos megszervezhetőségét kiemelő szakirodalmi argumentáció erős. Úgy látom, nálunk és több más országban is a társadalmi láthatóság és mozgalomképzés küszöbén van a természetes szülést hirdető társadalmi mozgalom. Szívesen segíteném azzal, hogy az önmegjelenítés és „szelíd” önérvényesítés erőfeszítéseiben kommunikációs szakemberként támogatom és próbálom katalizálni a párbeszédet a medicina és a szülést mintegy magukénak visszaigénylő, a saját testük feletti kontrollért küzdő (főleg nőket, de mind több érintett férfit is – férjeket, rokonokat – mozgósító) női igények között.
A legimpresszionálóbb számomra a háborítatlan szülés látható lelki többlete, a különös csúcsélmény, amit a nők átélnek, a feltűnően pozitív beállítódás az anyaság és a gyermek iránt, amely az ilyen szülések után észlelhető. Ritkává válik természetes, intenzíven átélt szülések után a „postnatal blue”, a gyakori, de általában szubklinikus, a gyerek szempontjából nagyon hátrányos post partum depresszió. Úgy vélem, a demográfiai helyzet maga indokolná, hogy az ilyen társadalmi mozgalmakra nagyobb figyelmet fordítsunk, mert alig hiszem, hogy bármilyen anyagi incentíva vagy népesedéspolitika ma hatékony tud lenni.
Viszont a jó, pozitív élménnyel záruló, nem konvencionális – tehát apás vagy korai kapcsolatot biztosító, de leginkább otthoni, ill. alternatív – szülések szuggesztív hatása a nők széles körére kiterjed. Jelenleg sokan visszariadnak, az orvos még mindig nagy tekintély, és a szövődmények még ijesztő lehetőségek. De szinte bizonyos, hogy a nők erőteljesebben fogják követelni maguknak a szüléssel kapcsolatos döntést és a saját lelki autonómiát jobban biztosító szervezési formákat.
Az anyaság újraértékelése
Kívánatos lenne a szülés sajátos kultuszának és az anyaságnak valódi (tehát nem csak az unalomig emlegetett, de üresen kongó szlogenek szintjén történő) újraértékelése. Ez esetben megváltozhatna a népességvesztés aggasztó trendje, hiszen valljuk be, a gyermektelen vagy „egykés” párok többsége anyagi helyzete miatt azért vállalhatna még gyermeket, mert az anyaság, ill. a szülőség értéke nagyobb lenne a köztudatban, és a gyermek körüli egzisztencia örömei nyilvánvalóbbak lennének. A háborítatlan szülés mozgalmában megvan ez az értékteremtő potenciál!
Persze, e mozgalomhoz hozzátartozna a felkészítések széles skálája, az apák bevonása, a későbbi nagyszülői család és a rokonság aktiválása, a szüléssel és a kisgyermekes családdal kapcsolatos önsegítés sokféle formája, a fiatal családokat hatékonyan támogató civil szervezeti tevékenység, a szükséges professzionális szolgáltatások hálózata stb. A probléma tehát önmagában, „mozgalmilag” nem oldható meg. A medicinával való párbeszéd is elengedhetetlen, hiszen a szülés mindig is „veszélyes üzem” volt, de napjainkban egy sor modern társadalmi körülmény (pl. az életkorban későbbre tolódó első szülés, a fizikai aktivitás, tréning alacsony szintje a fiatal nők körében, szemben a dohányzás, alkoholfogyasztás, sőt mindinkább a drogkipróbálás sajnálatos gyakoriságával, az abortuszok miatti méhkárosodások stb.) gyakorivá teszi a koraszüléseket. A koraszülések pedig elkerülhetetlenül medicinális eseményekké teszik a szüléseket, kivált a gyakori peri- és posztnatális gyermeki szövődmények, károsodások miatt, és a kihordott terhességek után is nehezebb, szövődményesebb szüléseket eredményez. Csak a szülész-nőgyógyász szakma és a jó szülésért küzdő szakemberek, ill. az érintett társadalom türelmes párbeszédében és konstruktív vitájában alakulhatnak ki jó megoldások, pl.: kísérleti szülésszervezési újítások, születésházak, különlegesen nyitott kórházi részlegek stb.
Dr. Buda Béla, pszichiáter, pszichoterapeuta, addiktológus szakorvos
A cikk eredetileg megjelent: Komplementer Medicina, XI. évfolyam, 2007. 1. szám
HIVATKOZOTT IRODALOM
1. Günter Ammon: Dymaische Psychiatrie. 1980. (Ergänzte Neuauflage), Kindler, München; Günter Ammon (hrsg.): Handbuch der Dynamischen Psychiatrie. Bd.1.–20. 1979., 1982. Ernst Reinhardt-Verlag, München
2. Daniel N. Stern: The interpersonal world of the infant: A view from psychoanalysis and developmental psychology. 1985. Basic Books, New York (magyarul: A csecsemő személyközi világa a pszichoanalízis és a fejlődéslélektan tükrében. Animula, Budapest – évszám nélkül); Michael Cole, Sheila R. Cole: Fejlődéslélektan. 1997. Osiris, Budapest; Judy Cassidy, Phillip R. Shover (eds.): Handbook of Attachment. Theory, Research and Clinical Applications, 1999. The Guilford Press, New York, London.
3. Elisabeth Fivz-Depeursinge, Antoinelle Carleoz-Warnery: Das primäre Dreieck. Vater, Mutter und Kind aus entwicklungstheoretisch-systemischer Sicht. 2001. Carl-Auer-Systeme Verlag, Heidelberg
4. Penny Armstrong, Sheryl Feldman: A születés művészete. Szülés bölcsen, a természet rendje szerint, a tudomány támogatásával. 2001 (második kiadás). Alternatal Könyvek, Budapest
5. Dulos – dula – görögül: szolga, dula = szolgálónő
6. Mary Kroeger, with Linda J. Smith: Impact of Birthing Practices on Breastfeeding. Protecting the Mother and Baby Continuum. 2004. Jones and Bartlett Publishers, Sudbury, Mass.
7. Henci Goer:The Thinking Woman’s Guide to a Better Birth. 1999. Perigee Book, New York.
8. Noll Andrea: Ajtóstul az Élet kapuján át… Gondolatok a gátmetszésről. 2005, kézirat (melléklet: szakirodalmi áttekintés).
9. Henci Goer: op. cit.
10. Pesti Est, különszám (2005. IX. évfolyam, 13. különszám): Születés Hete, 2005. május 23–29., országos tájékoztató, szakmai és kulturális rendezvénysorozat. Méltó módon szülni és születni. Egy hét a várandósság és az anyaság megszenteléséért.
