Jaj, hogy kezdjünk neki? És mit rajzoljunk? Segítsek neki? Mi legyen a téma? Egyáltalán kell, hogy együtt rajzoljunk, alkotnunk?
A rajzolás a kisgyerekek életében nagyon lényeges önkifejezési eszköz, ezért igen fontos, hogy engedjük, segítsük őket, hogy ezzel a természetes kifejezési móddal éljenek. Adjunk meg minden kezdeti segítséget, ösztönözzük őket. Ha pedig kell, vagy szeretnénk, mi is vegyünk részt a mókában.
Eleinte minden gyereknek természetes, hogy firkál, nyomot hagy, rajzokat készít. Aztán ahogy nőnek, mint mindenben, ebben is nagyon különböző lesznek. Sokaknak teljesen magától értetődő, hogy szabadidejükben, vagy unalmas perceikben ceruzát, krétát ragadnak és képeket készítenek. De vannak olyan gyerekek is, akik nem éreznek sikerélményt, és főleg az írástanulás környékén elkezdenek távolodni az önkifejezés ezen fajtájától. Nekik segíthetünk abban, ha együtt látunk neki, mert a szülői minta minden más hatásnál vagy érzésnél erősebb a gyerekek számára.
Mivel rajzoljunk, alkossunk?
Az alkotáshoz, – és direkt nem azt írtam, hogy rajzoláshoz, mert az alkotás, képi kifejezés sokféle lehetőséget rejt, szóval az alkotáshoz – rengeteg eszközt használhatunk. Ha mi magunk is elvonatkoztatunk attól, hogy ceruza vagy vízfesték, lehet csak az eszköz, nagyon örömteli és izgalmas lehetőségeket fogunk találni. Van néhány egyszerű, közismert módszer, ami nem nagy ördöngösség, nem is kíván semmilyen előképzettséget, mégis amikor ott vagyunk, talán nem jutnak eszünkbe.
Rajzoláshoz használhatunk ceruzát, filctollat, zsírkrétát, esetleg nagyobbaknál szenet, akvarell krétát, festékeket (tempera, vízfesték, akril festék). Kezdetben a vastagabb, háromszög alakú ceruza, a marokkréta lehet segítségünkre.
Ha nem kifejezetten papír alapú megjelenítéssel szeretnénk alkotni, készíthetünk térbeli alkotásokat, gyurmázhatunk, erre is rengeteg lehetőség van: akár hagyományos, akár só-liszt gyurmával kezdhetjük, aztán létezik süthető gyurma, de nagyoknál az agyaggal ismerkedés is nagyon izgalmas. Térbeli megjelenítésre kartont, erősebb papírt, hurkapálcát, fadarabokat, mindenféle otthon talált anyagot felhasználhatunk, nagyon izgalmas dolgok kerekednek ki belőle.
Egy alapszabály van:
bátran legyünk maszatosak, ne féljünk a kosztól.
Ezt az időt és a teret rá kell szánnunk az alkotásra,
nem szabad, hogy bármilyen más aggodalmunk legyen az úr!
Életkortól függően alkossunk
A legkisebbeknél először a tapintás, érintés tanulása a cél, hogy a kezükkel 
fedezhessék fel a világot. Ismertessük meg velük a festékeket (például ujjfestéket kapni), készítsünk együtt só-liszt-víz gyurmát, és hagyjuk őket maszatolni. Nagyon motiváló a kicsiknek, ha mi magunk is megmutatjuk, hogy mártjuk az ujjunkat az anyagba, hogy érünk hozzá, mit tehetünk, teszünk egy festékes ujjal, egy darab gyurmával.
A firkakorszakban a nyomhagyás és a mozgás élménye vezérli majd őket, ezt segítve adjunk nagy felületű papírt nekik, hogy kiélhessék mozgásos igényüket. A különböző technikák közül itt a festékek, ragasztásos technikák, és a marokkréták jó szolgálatot tehetnek. Papírfecnik ragasztásával, vagy ezt kiegészítve festéssel, rajzolással, csodálatos nagyméretű lapra készített képek születhetnek.
A képzeletszerű rajzolás (3-9 év) időszakában, annak kezdetén felmerül az igény a gyerekekben, hogy mutassuk meg mi, milyen egy cica, vagy „Anya, rajzolj egy elefántot”, stb… Ebben is a segítségükre kell lennünk, ha lehet, ne mondjuk, hogy „Jaj, én nem tudok rajzolni”. Próbálkozzunk, és ha nem sikerül, akkor nevessünk együtt.
Azt is fontos látni a gyerekeknek, hogy hibázni is ér. Ha pedig végképp nem megy, nézzünk ki együtt mesekönyvből illusztrációkat. Ebben az esetben mutassunk többféle vizuális megjelenítési módot (2-3, nem kell sokkal több), hogy lássák, az ábrázolás egyedi lehetőségeit. Ebben az időszakban a közös alkotás nagyon sok lehetőséget rejt. A családi közös idő, amit kreatív tevékenységgel töltünk ráadásul nagyon összekovácsolja a jelenlévőket, és fontos felismeréseket tartogat a gyerekeknek arról, milyen eltérő módszerekkel, kifejezésmóddal lehet egy-egy témához állni. Soha ne irányítsuk a munkájukat, ne erőltessünk rájuk az általunk jónak vélt megoldásokat, hisz itt épp az a fontos, hogy ők fedezhessék fel saját magukat!
Együtt lenni.
Ez a kulcsfontosságú a közösen megélt, otthoni alkotásban.
Persze van szerepe annak, hogy a gyerekek mintakövetés folytán tanulhatnak tőlünk, hogy fogunk hozzá egy ilyen tevékenységhez, de a hangsúly az együtt eltöltött, minőségi időn van. Amikor más nem számít, nem teregetünk ki közben 4 mosást, nem írunk meg 3 sms-t, hanem ülünk, és azt az időt együtt töltjük.
Erről a témáról a Kreatív ötletek rovatban olvashatsz többet!
