3 tévhit, ami a nők hatékony időgazdálkodását befolyásolja

Csapó Ida női önismereti tréner novemberben Női élettervezés, időgazdálkodás címmel tart tréninget. Ennek kapcsán beszélgettünk arról, hogy miért más a női időgazdálkodás, milyen tévhitek akadályozhatnak benne, hogy hatékonyak legyünk, és hogy hogyan előzhetjük meg a kimerülést, kiégést.  – Miért kell külön női időgazdálkodásról beszélni? Nem ugyanúgy gazdálkodnak az idővel a nők és a férfiak?

Gondoljuk csak végig egy átlagos nő és egy átlagos férfi napját: rögtön észrevesszük, hogy a női helyzet és a férfi helyzet más. A nemekre hagyományosan leosztott szerepek (például a házimunka terén) még igencsak éreztetik hatásukat, sokszor rejtetten megtorpedózzák még azoknak a nőknek az életét is, akik azt gondolják magukról, hogy ők tényleg egyenrangúak a szó jó értelmében a férfiakkal.

– Mi ez a három tévhit, amit említettél, amivel a Női élettervezés, időgazdálkodás tréningen is foglalkoztok?

Az egyik ilyen tévhit az, hogy a család összetartása kizárólag a nők feladata. Ez a felfogás az évszázadok során annyira belénk égett, nőkbe és férfiakba egyaránt, hogy még mindig ezt valljuk tudattalanul, vagy nagyon is tudottan, azaz kimondva. A 21. század elején azonban ezen már valójában túl vagyunk. A család két ember, egy pár: egy nő és egy férfi közös felelőssége. Ezért a felelősség megosztás az egyetlen létező helyes megközelítés. Ezzel a megközelítéssel, alapfelfogással sok válás megelőzhető lenne, és mélységes meggyőződésem, hogy több gyerek is születne.

– De hogyan befolyásolja ez egy nő napi időbeosztását?

Mivel mindent maga akar elvégezni otthon, a házimunkától a gyereknevelésig, egyre fáradtabb, túlterheltebb, egyre frusztráltabbnak érzi magát. Sokszor érzi egyedül magát a rá zuhanó problémák sokasága alatt, úgy érzi, semmire sem jut ideje, ki van zsigerelve. Így persze nem lesz vonzó, mint feleség vagy barátnő, ami további stresszt jelenthet. Ha a családot közös felelősségként fogjuk fel, akkor mindez elkerülhető.

– Vagyis vonjuk be a családtagokat is az otthoni teendőkbe?

Így van. És pont ehhez kapcsolódik a másik gyakori tévhit: amikor azt hisszük, hogy csak mi tudjuk tökéletesen elvégezni a házimunkát. Ennek következtében nem tudunk delegálni, azaz munkát megosztani, megkérni másokat, hogy ők végezzék el. Ennek több oka is lehet. Például megszokta az illető, hogy mindent maga csinál, és nem is tudatosodik benne, hogy egy olyan rutin mentén működik nap mint nap, ami hosszú távon káros számára. Hiszen ennek megint a kimerülés, túlzott fáradtság a vége.

Oka lehet az is, ha azt hiszi, hogy csak ő tudja tökéletesen megcsinálni a házimunkát, és ha segítenének is a családtagok, elveszi tőle a kedvüket. Például amikor kifogásolja, hogy a gyerekek vagy a párja hogyan teregeti fel a mosógépből kiszedett ruhákat – hogy csak egyet említsek a klasszikus példák közül. Előfordulhat, hogy azt gondolja, én gyorsabban megvagyok vele, minek tanítgassam hosszan – ennek aztán az a következménye, hogy később sem lesz, aki segítsen.

– Nem lehetséges, hogy egyszerűen ilyen mintákat hoztunk gyerekkorunkból, és ezeket ismételjük, akár tudattalanul is? Lehet ezen változtatni?

Ez így van. Ha úgy nőttél fel, mint például én is, hogy a környezetedben élő nők mindig serénykedtek a háztartásban, a férfi meg a pénzkereső volt, és legfeljebb csak ún. férfias tevékenységeket végzett el, akkor tudattalanul is ez ivódott beléd. Azt tanultad meg, hogy neked kell csinálnod az ún. női feladatokat: mosás, főzés, vasalás, takarítás, bevásárlás, a gyerek leckéjének ellenőrzése, a szülői értekezletre járás stb. Ezen változtatni azonban csak elhatározás kérdése: attól, hogy otthon nem ezt láttad, még átadhatod, megoszthatod a család férfi tagjaival a munkát.

– És mi a harmadik időgazdálkodást befolyásoló tévhit?

A harmadik ilyen tévhit az, hogy mindenkivel kedvesnek kell lennünk, mindig rendelkezésre állnunk. Nem tanulunk meg nemet mondani. Így sokszor hagyjuk magunkat elterelni az elhatározásainktól vagy a terveinktől, a kitűzött céljainktól. Például becsönget a szomszédasszony vagy összefutsz az utcán egy régi ismerőssel, belebotlasz vásárlás közben, és hagyod, hogy vigyék az idődet, az energiádat.

Holott kiállhatunk úgy is az időnkért, energiánkért, hogy közben kedvesek, és udvariasak maradunk. Az együttérzést pár perc alatt is ki lehet nyilvánítani! És marad idő arra, ami fontos és/vagy kellemes számunkra, nem vesszük el sem magunktól, sem a szeretteinktől az időt. Muszáj megtanulnunk nőként nemet mondani, a saját jól felfogott érdekünkben.

kép: pixabay.com