Szomorkás ősz volt, amikor a kisfiam megfogant. És fullasztó meleg nyár amikor világra jött. A közte eltelt 9 hónap alatt nagyon sok minden történt mindkettőnkkel. Hisz egy icipici apróságból, egy 3750 grammos élet született.
Nekem meg teret kellett adnom a megfelelő növekedéséhez, fejlődéséhez. A babám hamar jelentkezett, hogy ő bizony köztünk van, hamarosan érkezik.
Az első tünet nálam a mellfájdalom volt. Egyik éjszaka nagyon fájt a mellem, nem tudtam miatta aludni. Ez már nekem gyanús volt. A menstruációm is késett, de ez nem volt meglepő, hisz előtte is össze-vissza jött meg. 5 hetesen csináltam egy tesztet ami pozítiv lett.
Innen jött egy kb. 2 hónapos rémálom. Mint nagyon sok nőt, engem se hagyott cserben a hányinger, hányás. Olyan szintem hánytam, hogy egy hónap alatt 7 kg-ot fogytam, majd a sürgősségin kötöttem ki, ahol infúziót kaptam, kiszáradás miatt. Utána jobb lett egy kicsit.
A 13. héten mint akit elvágtak, véget ért a hányás. Közben gyógyszert is alkalmaznom kellett, egy előző vetélés miatt. Rózsaszínű folyásom is volt, ami a nőgyógyászom szerint természetes folyamat. Mivel kb. napi egy mandarin mellett, (ennyit ettem egy nap) szinte semmi táplálékhoz nem jutott a szervezetem, székrekedés alakult ki nálam.
A második trimeszter, egész jól eltelt. Csak egy gombás fertőzésem volt, amit a testem alakított ki magának.
A harmadik trimeszter megint nehézkes volt számomra. A hasam folyton keményedett, a lábamat húzta a görcs, fájt a fogam, amit sajnos ki kellett húzni. A szívem folyamatosan gyorsan vert, emiatt éjszaka is nehezen aludtam. A vizeletemmel is gondok voltak, amire antibiotikumot szedtem.
A fiam folyton a bordámat rugdosta, ami nagy fájdalmat okozott nekem. A legvégén pedig vizesedtem, ami a folytonos evés melett, + 17 kg-ot hozott nekem, ami miatt alig bírtam menni.
41. héten szerencsére minden rossz dolognak vége lett, amikor világra hoztam, a gyönyörű gyermekem. Érte minden rossz dolog megérte.
