Amikor a kisgyermek első születésnapját ünnepli, általában már eljut odáig, hogy néhány szót használ, elsősorban közvetlen környezete személyeit, tárgyait nevezi meg. A szavak elsajátításának feltétele és előzménye, hogy az aktívabb cselekvéssel, helyváltozatással a gyermek tevékenységszintje emelkedik.
Játék, séta közben hallja, hogyan nevezi meg a felnőtt a különböző tárgyakat, ő maga is eléri, megfogja, használja azokat, és a személyeket, tárgyakat, cselekvéseket jelölő szavakat sokféle szövegkörnyezetben figyelheti meg. Először megérti, hogy a labda az a kis, piros, gömbölyű tárgy, ami otthon gurul, aztán a játszótéren is lát labdát, de másfélét, megnézi a képeskönyvben is, látja, hogy a labda pattan, rúgni lehet, kipukkadhat, és szépen lassan először megérti, hogy a „labda” hangsorral mit jelölnek a felnőttek. A megértés után pedig kimondja a szót: „la”, „aba” vagy „abda”.
Az első szavak egészen különlegesek, több szempontból is.
A kisgyermek sokszor ugyanazt a hangsort több szó helyett is használja. Például a „te” jelentheti a tejet, a teát, a tesséket, és a te személyes névmást is.
Ebből is következik, hogy a gyermek által használt szavak megértése a felnőtt számára az adott helyzettől, szituációtól, beszédkörnyezettől függ, a kívülálló vagy idegen sokszor nem tudja, mire gondol a kicsi, amikor mond valamit. A gyermek a szavakat mondat értelemben is használja. Az „apa” szó lehet az édesapa megszólítása, de ha kérdő hangsúlyt kap, akkor „apa hol van?” a jelentése, ha közben a cipőre mutat, akkor azt jelenti, hogy „Ez apa cipője”, ha pedig az elszakadt könyvet viszi az édesanyához azzal, hogy „apa”, akkor azt akarja mondani, hogy „Apa ragassza meg a könyvet.” A szavak más-más jelentést kapnak attól, hogy kérdő, kijelentő vagy felszólító dallammal használja-e azokat, és mi az adott beszédhelyzet.
Egyes szavak jelentését a gyermek kiterjeszti – például minden „vava”, aminek négy lába van és szőrös: a kutya, a macska, az oroszlán és a majom is. Más szavak jelentését viszont leszűkíti, és például csak az ő saját papucsa lehet”papu”, a szülőké, testvéreké nem.
A gyermek növekedésével a szókincs egyre gyarapodik, és a szavak egyre pontosabb jelentéssel bírnak, a passzív, nem használt, de megértett szavakból egyre több lesz aktív, vagyis kiejtett hangsor. Természetesen ebben az életkorban a legtöbb szó rendes alakját, egyes hangjait a gyermek eltorzítja a könnyebb kiejtés kedvéért, ettől nem kell megijedni.
Megjelennek az első kérdések, a „mi ez?” és a „hol?”, és egyre többször fordul elő, hogy a gyermek összekapcsolja a szavakat két-háromszavas mondatokká. A szavakhoz már toldalékot kapcsol, hogy pontosabban fejezze ki magát: anyáé, cicát, babával.
De ebben az életkorban még nagyok lehetnek a különbségek két, hasonló korú kisgyermek beszédfejlődésében. Saját megfigyelésem a következő: míg a játszótéren az egyik 23 hónapos kisfiú még csak annyit mondott: „vava hol?” vagy „tütü babáé”, a másik, két nappal(!) idősebb kisfiú már ilyen mondatot használt: „Csináltam gombócot apának.” Ha a gyermek örömmel beszél, szívesen utánozza és használja a szavakat, megérti, amit mondanak neki, ép a hallása, akkor kétéves korban még elfogadható ez a különbség.
A nyelv elsajátításnak ebben a szakaszában is döntő jelentőségű a szülői beszédpélda. Bár a legtöbb édesanya, édesapa akaratlanul is másképp szól a kisgyermekhez, mint egy felnőtthöz, és ösztönösen „nyelvórákat ad” a gyermekének, néhány dologra érdemes odafigyelni.
- Mindig forduljunk oda a gyermekhez, a szavakat az átlagosnál lassabban, tagoltabban ejtsük!
- Használjuk ki a beszéd dallamát, hangsúlyozzunk változatosan, de ne gügyögjünk vele!
- Mondatszerkesztésünk legyen egyszerű, könnyen érthető és követhető!
- A gyermek által még nem használt, számára új nyelvi eszközöket ismételjük gyakrabban, egészítsük ki az ő mondatát: „Pipi ott.” „Igen, ott egy pipi. Odarepült. Egy madár repült a bokorra.”
- Figyeljük érdeklődéssel a gyermek közléseit, jelezzünk vissza, hogy értjük, amit mondani akar, erősítsük meg közlését.
- Ha észrevesszük, hogy nem figyel a hangokra, kérjünk hallásvizsgálatot!
- Meséljünk, énekeljünk, verseljünk, mondókázzunk vele, lehetőleg fejből, de a képeskönyvek közös nézegetése is remek időtöltés.
A nyelv egyre pontosabb használatával egy új világ nyílik meg a kisgyermek előtt: képes lesz beszédével kifejezni magát, akaratát, ez pedig boldogító dolog a szülő és a gyermek számára egyaránt. Adjunk erre minél több lehetőséget, és figyeljük örömmel, ahogy fiunk-lányunk életében színesedik a szavak csodálatos világa.
Elges Renáta logopédus
