Előfordul, hogy az élet úgy hozza, hogy egy pár szinte biztosra veheti, hogy ha gyermekei születnek, akkor a kicsik ikrek lesznek. Így történt ez a Lepsényi családban is. Radócz Viktória és férje, Lepsényi Attila Tárnokon élnek ikerfiaikkal, akik hosszú várakozás után érkeztek meg hozzájuk.
„Már a fiúk születése előtt tíz évvel megfogalmazódott bennünk a gondolat, hogy babát szeretnénk. Aztán telt-múlt az idő, nem lettem várandós, ezért elkezdtük a vizsgálatokat. Egy műtét kapcsán kiderült, hogy mindkét petevezetékemmel probléma van, így lombik programban kell részt vennünk. Érdekes, amikor ezt megtudtam, az első gondolatom az volt, hogy hurrá, akkor ikrek lesznek. Sőt, apa is ugyanezt mondta, szuper, jöhetnek az ikrek” – mesélte Viki. A pár lelkesen vágott bele a lombik programba, de sajnos a gyermekáldás továbbra is váratott magára. „A negyedik próbálkozás után intézetet váltottunk, és végül a hatodik nekifutásra két szívhangocska jelent meg az ultrahangon. Hihetetlenül boldogok voltunk.” – mondta az édesanya.
A tágabb család is nagyon örült a hírnek. Bár tisztában voltak vele, hogy lehet, hogy Vikiéknél több baba születik majd egyszerre, mégis meglepődtek, amikor megtudták, hogy az édesanya ikreket vár. „Emlékszem a testvérem reakciójára. Azt mondta, nagyon-nagyon örülök, de kettő?! Nekik akkor már volt egy kisfiuk, és tudták, hogy mennyire megváltozik a pár élete a gyermekvállalással.”– emlékezett vissza Viki.
Bár az orvos azt jósolta, hogy hamarabb abba kell majd hagynia a munkát, Viki a babavárás 28. hetéig dolgozott. „A várandósság alatt nem aggódtam amiatt, hogy mi lesz, ha a két kisbaba megszületik. Nagyon odafigyeltem az étkezésemre, és igyekeztem felkészülni az olyan gyakorlati kérdésekre, mint például a babakocsi választás. Tudtam, hogy csak mérsékelten lesz segítségem, ezért fontos volt, hogy a babakocsi beférjen a bolt és a posta ajtaján. Nagykerekű kocsit választottam, mivel nálunk sok helyen hepehupás az út.” – mesélte az édesanya.
Áron és Márk 2014. november 15 –én születtek meg. „Az első három hónapban a férjemmel a túlélésre játszottunk, de szerencsére az ikrek 11 hetes koruk óta átalusszák az éjszakát, még fogzás idején is. Mindkettő jó alvó, mérsékelten sírósak. Az életkorukhoz alkalmazkodva alakítom ki a napi rendet, amit következetesen betartunk.”- számolt be Viki.
Az édesanyja elmondta, hogy a gyerekek körüli munkák oroszlánrészét kezdettől ketten végzik a férjével. „A fiúk 14 hónapos koruk óta bölcsisek, előtte egyetlen egyszer tette valaki más tisztába őket rajtunk kívül.”– mondta Viki, hozzátéve, hogy nem fogadtak bébiszittert sem. Az új építésű bölcsőde három percnyi sétára található a család otthonától. Viki februárban kezdte el az ikrek beszoktatását, úgy gondolta, hogy az ikerlétből fakadóan ez könnyebben fog menni. A gondozónők kedvessége ellenére Áron és Márk nehezen szoktak be, mostanra viszont megszerették a bölcsődét. A fodrászként dolgozó édesanya így áprilisban részidőben munkába állt. Attila az építőiparban dolgozik, rugalmas munkaidőben, ami megkönnyíti a családi élet szervezését.
Bár a család nincs személyes kapcsolatban más ikres famíliával, Viki sok ikres anyukát ismer a Facebookon keresztül. Az édesanyák sokat segítenek egymásnak a csoportban, tanácsokat adnak és támogatást.
Viki és Attila szükség esetén számíthat a nagyszülők segítségére is. „Amikor a várandósság végére elfáradtam, a nagymamák segítettek a gyerekszoba berendezésében és a babaruhák előkészítésében. A fiúk születése után az egyik nagymama heti egyszer-kétszer főzött nekünk.”– mesélte Viki.
Az ikertestvérek kapcsolta különleges.
Amikor más gyerekek még csak egymás mellett tevékenykednek, ők már akkor is egymással játszanak. Az édesanyát boldoggá teszi a gyerekek erős kapcsolódása: „Imádom, ahogy együtt játszanak, együtt kacagnak, imádom, ahogy már most segítik egymást. Ha az egyik iszik, visz a másiknak is. Imádom, ahogy babanyelven – azon a bizonyos ikernyelven – hosszasan diskurálnak, és igen, van, hogy duplán sírnak, de duplán kapom az odabújást is. Életem egyik legnagyobb ajándékának tartom, hogy ikres anyuka lehetek!”
„A testvérek többnyire közel állnak egymáshoz, de ikernek lenni olyan kötelék, amit hétköznapi testvérek soha nem foghatnak fel…
Az első naptól barátok voltunk.”
