Játszani tudni kell! Sokszor, sokáig, sokféleképpen! A játék feszültségoldó hatással bír, és a megváltozott hormontermelés fokozza az öröm érzetet. A játékhoz nincs szükség minden esetben játékszerre. Gondoljunk csak az örökzöld bújócskázásra, piros pacsizásra, jókedvű pajkos birkózásra.
Vagy a kergetőzés, diótörés, különféle erőpróbákra. És a legérdekesebb, leginkább nevelő hatással járó játék, amikor élethelyzeteket játszunk el. Ez a játéktípus bír a leggazdagabb hozadékkal, és a szórakoztatás mellett nevelő hatás és igazi prevenció is kikerekedhet belőle.
A játékszerek sokasága közül a legkedveltebbek a reklámmentes övezetben élő gyermekek számára a saját készítésűek. Az örömélmény kézzel fogható eredménye és elhasználódásukkal megtapasztalhatják gyermekeink az élet ciklikusságát, hogy újra elkészíthetőek, a különböző élethelyzetek újra átélhetőek.
A TV-n mesefilmen, reklámokon élő gyermekeknek nyilván a leggyakrabban látott mesehősök.
Tévedés azt hinni, hogy a gyerekek boldogsága és a játékok száma között összefüggés van! A szülők általában sokkal több játékot szereznek be gyermeküknek, mint amennyire szükségük volna. Egyrészt, hogy saját gyermekkori élményeiket kárpótolják, másrészt hogy gyermekeiket önálló játékra motiválják.
Az a hit, hogy a gyermeket együttműködővé teszi, ha sok és sokféle játéka van, téves. A gyermek önállósága és a szülő érzelmei közötti összefüggés viszont tény. És az is, hogy a gyermekeink, akkor ragaszkodnak hozzá leginkább, hogy játszunk velük, ha zaklatottságunkat, rosszkedvünket érzik. A játékkal elterelő hadműveletet kezdeményeznek, hogy az általuk ösztönösen nagyszerűnek ítélt örömélményt velük együtt megélve, más szemmel nézzünk a kialakult, megoldásra váró helyzetre. E technikára általában már féléves koruktól képesek. Ösztönösen teszik. Genetikai kód bennük, magzat kori tapasztalataik vannak arról, hogy anya mindig megállt egy pillanatra, amikor mocorogtak a pociban, és a simogatást általában mosoly is kísérte.
Gondoljanak csak bele kedves Szülőtársaim: az életben nincsen annyi sürgető dolog, mint amennyit mi annak érzünk. Valóban eléggé felgyorsultak a dolgok körülöttünk sok szempontból. Bár a Föld nem forog gyorsabban, és a nap is még mindig 24 órából áll, a gépek adta gyorsítással azonosulva, a reklámok motiválta sokszínűség okán, habzsolni szeretnénk az élményeket. Pedig a mosatlan is megvár, és a barátnő is megérti, ha akarja, amikor nem alkalmas az időpont a könnyed csevejre. Az éretlen felnőtt emberben erős a hajlam a kicsik kérését hárítani, azzal, hogy előbb a másik felnőtt, majd később…teszi mindezt azzal a céllal, hogy a gyermeket türelemre kell nevelni. És az alapgondolat jó. Csak az marad ki a sorból az esetek többségében, hogy azért várj egy kicsit gyermekem, mert.. és mert… és tudod, amikor…. tehát ezért… kérlek, légy türelemmel.
Ahogy felnőtt társainknak megindokoljuk a várakozás okait, a gyerekeknél is meg kellene. Ellenkező esetben nem a türelemre neveljük őket, hanem a mellőzöttséghez szoktatjuk, az értéktelenség magvait szórjuk el kis lelkükben, és önbecsülésüket ássuk alá. Ráadásként negatív példát mutatunk az együttműködés tantárgyból. És a negatív következmények közé sorolható az is, hogy tőlük meg viszont elvárjuk, hogy ha kérünk valamit, azonnal teljesítsék. Gyakran vagyunk velük inkorrektek…
Gyakran szoktam mondani szülőtársaimnak, hogy hiába remek a nevelési koncepciónk, ha az önállóságra nevelés eredményességére mindössze néhány évet szánunk. Legalább 18 évet kellene adnunk magunknak a cél eléréséhez, és azzal is tisztába kell lennünk, hogy a kezdet kezdetén a mi részünkről befektetett többlet szerint szembesülünk eredményességünkkel kamasz gyermekünk viselkedése kapcsán.
Nos a nevelés szigorán tompít a játék, akár eszközt alkalmazunk, akár nem. A társasjátékokon keresztül is tanulják a szabályrendszert és annak fontosságát, élesítik képességeiket, hogy bátran szembenézzenek azokkal az élethelyzetekkel, ami veszteséggel jár. Minden korosztályban alkalmazhatók ezek a játékok.
Kedves Szülőtársaim! Játszatok hát gyermekeitekkel az együttműködés, a szeretettel, figyelemmel való megjutalmazás és a nevelés érdekében, és játszatok a saját érdeketekben! Fő motivációként pedig tartsátok szem előtt, hogy az ÉLET nem csak munka és feladat, hanem ugyanakkor szeretet és boldogság (is lehet), ami igazából működteti az életünket.
