A jó anyákat is fenyegeti a kiégés

Annak idején megfogadtad, hogy türelmes, mosolygós anya leszel, aki számtalan mondókára tanítja majd a gyermekét, és csak azért hagyja ott a gyerekszoba szőnyegét, ahol órákon át legózott a csemetéjével, hogy különleges sütőtökpürét készítsen uzsonnára.

Most pedig azon kapod magad, hogy állandóan kiabálsz a gyerekkel, nincs kedved mondókázni és játszani vele, és alig bírod nyitva tartani a szemed, amíg a sütőtökpürét a bébiételes üvegből a szájába kanalazod?

Talán nem hiszed, de ennek nem az az oka, hogy borzalmas anya vagy. Talán csak utolért téged is a kiégés. Erről a folyamatról kérdeztük Dr. Bikfalvi Rékát, a Lélekkel az Egészségért Alapítvány vezetőjét.

– A kiégés kifejezést főként munkával kapcsolatban szoktuk hallani…

– Az élet minden olyan területén jelentkezhet, ahol az ember belefásul egy szerepbe, amelyben túlságosan szeretne bizonyítani.  Ez a gyereknevelés éppúgy lehet, mint egy beteg családtagunk ápolása. Ha az anyaszerep uralja az életünket, háttérbe szorítja a saját igényeinket, az ugyanolyan hatású, mintha a munkahelyünkön hajtanánk túl magunkat.

– Ez akkor is így van, ha mi akartunk családot, gyerek(ek)et?

– Igen. Természetes folyamat, hogy kezdetben lelkesedünk, később pedig csökken a lelkesedésünk. Ez nem hiba. Amikor egy új, általunk várt élethelyzetbe kerülünk, akkor örülünk a feladatoknak, lelkesek vagyunk. Ha azonban erősen bizonyítani akarunk, túlzottan jól akarunk csinálni valamit, akkor az feszültséget okoz bennünk, akár alvászavaraink is jelentkezhetnek.

Előfordul azonban, hogy hiába ébredünk rá, hogy túl sokat vállaltunk, nem szólunk senkinek, és háttérbe szorítjuk saját igényeinket, tovább rohanva az általunk kitűzőtt irreális célok felé. Egy idő után nem figyelünk oda, hogy mennyit iszunk, eszünk, vagy alszunk. Nem kapcsolódunk ki, és észrevétlenül belekerülünk a mókuskerékbe, melyet már nem is mi hajtunk, hanem csak futunk utána.

Ilyenkor is van lehetőség arra, hogy kiszálljunk, segítséget kérjünkvalakitől, aki lelassítja a mókuskereket a saját ritmusunkra. Ebben van szerepe a pszichológiának, az egészségfejlesztésnek, hogy megállítsuk a mókuskereket. Ehhez azonban az kell, hogy ne hazudjunk magunknak, lássuk be, ha túl sokat vállaltunk.

A Lélekkel az Egészségért Alapítvány változtatás előkészítő programjában résztvevő édesanyák arról, hogy mi gátolja őket az életmód változtatásban: Majd, ha a fontosabb dolgokkal kész vagyok. Nekem nem lehet, gondom, mert anya vagyok. Az önkényeztetés nem helyénvaló, lustaság. Nem engedhetem meg magamnak, hogy egyedül legyek vagy magammal foglalkozzak. Nem láthatják, hogy gyenge vagyok. Bűntudomnak kellene lennie, ha magamra szánok időt.

 

– De mit tehetünk ilyen esetben? A családunkat nem cserélhetjük le.

– A kiégés legalább 30%-a attól függ, hogy mi hogyan fogjuk fel a dolgokat. Amennyiben egy helyzetet nem is oldhatunk meg, a hozzáállásunkon azonban változtathatunk. Átadhatunk feladatokat másoknak, és kereshetünk olyan kikapcsolódást, amelynek segítségével időről időre fel tudunk töltődni. Azért veszélyes, ha nem vesszünk tudomást testünk jelzéseiről, mert egy idő után belül átíródik az egész, és úgy jelenik meg, hogy ez a normális viselkedés, és mindenkinek ilyennek kellene lenni, és a végén már semmi mást nem csinálunk, csak azt az egyetlen szerepünket, a „tökéletes anyáét”, akarjuk kiélni.

– Milyen tünetek utalhatnak a kiégésre?

– Ilyen például az alvászavar, a testsúlyváltozás, pszichoszomatikus tünetek, kipihenhetetlen fáradtság érzése, gyakori betegeskedés. Jellemző továbbá a krónikus szorongás, depresszív reakció, hipománia (elhúzódó felpörgött állapot), rögeszmésség, érzelmi távolságtartás, ingerlékenység, gyakori balesetezés és táplálkozási zavar. Mindez kiterjed a magánéletre is, kapcsolati krízisekbe kerül az illető.

– Ezek lehetnek a depresszió tünetei is. Honnan tudjuk, hogy másról van szó?

– A kiégés egy folyamat. Amikor már kialakul a súlyos formája, a burnout szindróma, ami tartalmazza a depressziót is, az már a folyamat vége. Arra kell felhívni a figyelmet, hogy ha figyelünk magunkra, és időben felismerjük, hogy valami nincs rendben, akkor elkerülhetjük a súlyos állapot kialakulását.

Manapság alig van olyan ember, aki ne élte volna át a kiégés első néhány fázisát. De itt még visszafordítható a folyamat, egyszerű belátással, pár apró életviteli változtatással. A középső fázis tünetei már több foglalkozást igényelnek, hiszen a megváltozott értékrendet kell helyrehozni.  Az utolsó négy lépcső az, amikor már változik a személyiség is, az illető érzelmileg teljesen kiürül, depressziós, nem érzi, hogy bármire képes lenne. Az előtte lévő nyolc fázist azonban lehet tudatosítani, és meg lehet előzni a bajt.

– Milyen lehetőségeket kínál erre az alapítvány?

– Alapítványunk kiemelten foglalkozik a kiégés megelőzésével, kezelésével, azért is hoztuk létre, mert úgy láttuk, ezen a területen hiány van. Aki magánemberként fordul hozzánk, egyéni konzultációkat igényelhet. Ebben van állapotfelmérés, és beszélgetés különböző témákról, például az érzelmi intelligenciáról, érdeklődésről, stresszről és annak kezeléséről.

Ha konkrét helyzetre kell megoldás, akkor öt alkalommal megnézzük, mit tudna tenni az illető, mit tudna másképp felfogni, milyen készségei vannak, melyeket kell fejlesztenie, szükség van-e életmódváltásra, esetleg terápiára.

A Lélekkel az Egészségért Alapítvány munkájába 2011. november 26.-án nyílt nap keretében is betekinthetnek az érdeklődők, megismerhetik az alapítvány szakembereit és ízelítőt kaphatnak programjaikból.

Bródi Emília