Anyu, pisilnem kell!

Minden szülő boldog és büszke, amikor gyermeke szobatisztává válik. Amellett, hogy megszabadulunk a pelenkázás feladatától, könnyebbé válik a kimozdulás is, hiszen végre nem kell mindenhová magunkkal cipelni a törlőkendőkkel, pelenkával, popsikrémmel, alátéttel és tartalék bodyval teli táskát. Aztán hamarosan kiderül, hogy nem is olyan egyszerű a helyzet, amikor a gyereknek házon kívül kell elvégeznie a kis vagy nagy dolgát.

Az idő faktor

A „pisilni kell, kakilni kell” jelzés elhangzása a szülőt azonnali cselekvésre készteti, hiszen a kisebb gyerekek általában nem sokáig tudják visszatartani a szükségleteiket. A frissen szobatisztává vált csemeték anyukái szoros megfigyelés alatt tartják kicsinyeiket, és gyakran megkérdezik tőlük, hogy kell-e pisilni, kakilni, főként ráutaló magatartás (összeszorított térdek, toporgás stb.) esetén. A gyerekek számára izgalmas helyszíneken a nagyobbakkal is előfordulhat, hogy annyira belefeledkeznek valamibe, hogy már csak az utolsó pillanatban szólnak, hogy vécére kell menniük.

A rutinos szülők a program helyszínére érkezésekor felderítik, hol található a mellékhelység, különösen a nagyobb játszóházakban, ahol időnként nem egyértelmű, melyik pingvines ajtó mögött rejtőzik a vécé. A bevásárlóközpontokban sem árt az előrelátás, mert gyakran elég sokat kell gyalogolni az adott szinten lévő illemhelyig, és még az is lehet, hogy takarítás miatt éppen zárva van. Bábszínházi, cirkuszi vagy mozi látogatás esetén, aki szeretné elkerülni, hogy az egész sort felállítva kelljen ki- és visszacsoszognia gyermekével, mindenképp ajánlja fel a mellékhelység használatát még az előadás kezdete előtt a csemetének.

Kalandok a nyilvános vécében

Talán nem túlzás azt állítani, hogy kevés kivételtől eltekintve, kisgyerekkel nyilvános vécébe menni komoly kihívásokat rejt, bizonyos helyeken pedig egyenesen egy rémálom. Az otthon kialakított rendszer nem alkalmazható, életbe lép a „lehetőleg ne érj hozzá semmihez” protokoll. A nyilvános vécékre a nők nagy része a fertőzésektől tartva még a legtisztább helyeken sem mer ráülni, természetesen a gyermekét sem teszi ki ennek a veszélynek. Így aztán következik a csemete felemelésének, a vécécsésze fölé tartásának, és a kagylóba célzásnak művelete, ami a kicsi súlyának növekedésével egyre kevésbé derékkímélő mutatvány. Ráadásul előfordulhat, hogy a szokatlan helyzettől gyermekünk leblokkol, és hosszú ideig kell tartanunk őt, ebben a megfeszített pozícióban görnyedezve, mire sikerül a megkönnyebbülés.

Előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik a vécéülőke használata, bár ez a probléma a fiús családokat fele annyira érinti, mint a lányosokat, hiszen a fiúkat csak kakiláshoz kell ráültetni. A deszkával való kontaktus elkerülésére többféle módszert alkalmaznak a szülők, mondjuk inkább, hogy az anyák, mivel az a feladat (is) szinte mindig rájuk hárul. Szóval körbe lehet tapétázni az ülőkét vécépapírral, de a tapasztalatok szerint a gyerekek elég nehezen tudnak úgy ráülni a deszkára, hogy a papírdarabokat ne csúsztassák félre, sőt, mivel felnőtt méretű a csésze, kapaszkodniuk is kell, amitől szintén elmozdulnak a papírdarabok.

Talán kicsit hatékonyabban használható az eldobható papír wc ülőke, bár elég vékony papírból készül, könnyen elszakad, ha ficeregnek rajta.

Az igazán felkészült anyák a fent említett módszereket kombinálják fertőtlenítő kendő használatával, amivel használat előtt letörlik a deszkát, és mindig van a táskájukban kézfertőtlenítő zselé, wc papír és papírtörlő.

Az élet egyébként őket igazolja, mert sajnos valóban nagyon gyakran szembesülünk azzal, hogy a nyilvános vécében semmilyen elvárható felszereltséget nem találunk. Itt meg kell említeni a fogasok hiányát is (néhol látszik a helyük…), ami a gyerek vécéztetését télen teszi különösen izgalmassá, amikor a műveletek közben a kabátokat és a táskánkat is fognunk kell. Arra már esélyünk sincs, hogy mindemellett a bezárhatatlan ajtó kilincsét is fogjuk, ezért beszéljünk jó hangosan a gyerekhez, nehogy valaki ránk nyisson.

Játszótéri mizéria

Mivel a játszóterek nagy részén sajnos nincs vécé, sőt, a közelben sem, hallgatólagosan elfogadott az a gyakorlat, hogy a szülők a közeli bokrokba viszik a gyereküket a dolgukat végezni. Ez elég siralmas és nem túl higiénikus, ráadásul egy vitatható viselkedést vagyunk kénytelenek gyakoroltatni a csemetékkel.

A helyzet súlyosságát illusztrálja, hogy létezik olyan netes fórum, ahol azon vitatkoznak a szülők, hogy a játszótéren belül, vagy kívül kell-e a gyereket pisiltetni. Remélhetőleg egyszer majd belekerül az EU konform kitételbe a játszóterek tiszta, gyerekekre méretezett mellékhelységekkel (Nem Toi Toi!) való ellátása is.

Addig megint csak az előrelátás és a jól felszereltség segíthet: ha a kicsi indulás előtt otthon elvégzi a dolgát, akkor talán kibírja a játszótéren töltött időt, de azért a szülő táskájából ne hiányozzon a vécépapír és kézfertőtlenítő se.

Lehetetlen helyzetek

Valószínűleg minden anya tudna példát mondani a témában olyan helyzetre, amit nagyon kellemetlennek és szinte megoldhatatlannak talált.  Egy ismerős anyuka mesélte, hogy amikor egy hosszabb vidéki útról a fővárosba érkezve leparkolt, az akkor felébredő háromévese közölte, hogy neki most, rögtön, azonnal pisilnie kell, és nem bírja ki a kb. 500 méterre lévő lakásig. A hatodik kerületi utcában sehová nem tudtak bemenni, így végül az anya a gyereket a járdaszegélyen pisiltette meg. Elmondta, hogy rettenetesen kínosnak érezte és szégyellte magát, mire egy másik ismerős megnyugtatta, hogy ne izguljon, ez igazán semmiség ahhoz képest, amit a kutyák termelnek a budapesti utcákra.

Valóban nem érdemes túlzottan a szívünkre venni ezt az egész problémakört, gyermekünk növekedésével mindez megoldódik, addig pedig egyszerűen vigyünk mindig magunkkal egy kis tisztasági csomagot.

Fotók: freedigitalphotos.net

Frissítve: 2017.01.31.

Mentés

Mentés

Szólj hozzá Te is!

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..