Az a fránya cumi

Az a fránya cumi

Kisgyermekes szülők körében gyakran felmerülő és kifogyhatatlan témát szolgáltat a cumi: kell, nem kell, s ha már van, miként szabaduljunk meg tőle?

Manapság sok anya igény szerint szoptatja a kisbabáját, ugyanakkor ők is tapasztalják, hogy emellett is szüksége lehet a kisbabának a cumizásra. A lényeges kérdés az, hogy az ujjszopás vagy inkább a cumi az elfogadható megoldás.

A cumipártiak általában azzal érvelnek, hogy míg az ujjszopásról nem lehet egykönnyen leszoktatni a gyereket, addig a cumit el lehet „veszíteni”, vagy elviheti a „cica”, netán a „Mikulás”.

Gyakran elhangzik az is, hogy az ujjszopástól előreálló fogai lesznek a gyereknek, ráadásul a kezével mindent összefogdos, így nem lehet sterilen tartani, mint a cumit.

Ezzel szemben a másik tábor hívei azt mondják, hogy az ujjszopás természetes dolog, és többnyire csak akkor él vele a gyerek, ha fáradt, vagy valami gondja van. Ebből következik, hogy amikor jól érzi magát, nem lesz szüksége az ujjára, a szülőnek pedig ezerszer könnyebb dolga van, mivel nem kell minduntalan visszaadogatnia, tisztán tartania, keresgélnie a cumit.

A szakemberek általában egybehangzóan az ujjszopás mellett érvelnek. Amikor ugyanis a gyerek játszik, használja a kezét, így tényleg csak akkor fogja az ujját a szájába venni, amikor elfárad, vagy vigasztalásra van szüksége. Ami a fogak eldeformálódását illeti, a fogorvosok általában úgy tartják, hogy ez inkább egyéni hajlam kérdése, és bármelyik variációnál előfordulhat ilyen probléma.

A száj és a szopó mozdulat alapvető örömforrás, amelyet a gyerek ösztönösen megpróbál kielégíteni. A csecsemő attól fogva, hogy megszületik, kénytelen időnként átélni, hogy a vágyai nem elégülnek ki azonnal.

Ilyenkor még inkább szüksége van az önmegnyugtatásra, nem beszélve azokról a helyzetekről, amikor rosszul érzi magát, mert például fáj a hasa. Az ujja kéznél van, így tényleg jól jön, hogy nem kell keresgélni, és ha különösebben nem koszos, megmosni sem.

Ugyanakkor vannak olyan újszülöttek, akik nem képesek megtalálni és a szájukban tartani az ujjukat. Hiszen ez elég bonyolult feladat egy ilyen csöppség számára, és mint mindenben, ebben is vannak köztük ügyesebbek és kevésbé ügyesek.

Sok szülő szíve szerint nem adna cumit a gyerekeinek, de amikor a kisbaba gyakran, kitartóan, vigasztalhatatlanul sír, de az ujját nem képes megtalálni és más megnyugtató módszerek sem segítenek, leggyakrabban a cumi hozza el a rég várt megkönnyebbülést.

Ugyanakkor azt a szabályt érdemes szem előtt tartani, hogy a cumit is csak akkor vegyük elő, amikor az ujjszopást is természetesnek találnánk (például pihenésnél, hosszú autóút során vagy vigasztalásképpen), és az már semmiképp nem javasolt, hogy egész nap a kisbaba szájában legyen.

Nem mondom, hogy könnyű feladatot adunk ezzel magunknak és a család többi felnőtt tagjának, hiszen így gyakran meg kell kérni a gyereket, hogy tegye ki a cumit, amikor játszik. Tapasztalataim szerint ez az út járható, s bár eleinte sok munkával jár, idővel meghozza a gyümölcsét. Jó esetben elérhetjük, hogy a cumi az alvóhely környékén marad, és tényleg csak szükség esetén kell bevetni.

Itt kell megjegyeznem, hogy a cumin, ujjszopáson kívül mérhetetlenül fontos szerepe van a megnyugtatásban az odabújós játéknak vagy kendőnek. Ez a tárgy képes pótolni a gyermek számára az anyát, hiszen a puha érintés felidézi benne azt az idilli állapotot, amikor az anya karjába veszi.

Az a gyerek, akinek születésétől kezdve van egy alvós játéka, ezen keresztül is megtapasztalja a kötődést. Másrészről ez a tárgy a későbbiekben könnyebbé teszi a cumiról vagy az ujjszopásról való leszokást is.

Ezzel elérkeztünk a másik sarkalatos dilemmához, a „Hogyan és mikor szoktassam le a cumiról?” kérdéséhez.

A legfontosabb, hogy – akár ujjszopásról, akár cumizásról van szó – soha ne szégyenítsük meg a gyereket emiatt!

Semmiképpen se akkor próbáljuk leszoktatni, amikor jelentős változások történnek az életében (például óvodakezdés, költözés, orvosi beavatkozás stb.). A hogyan kérdését szintén negatív oldalról közelíteném meg: ne erőszakosan és ne hazugsággal! Nem célszerű például a Mikulásra bízni ezt a hálátlan feladatot, hiszen így elvesszük a gyerektől a kedves, jó Mikulás képét – amellett, hogy előbb-utóbb rájön: a szülei becsapták (és ezzel máris sérül a beléjük vetett bizalma).

Jó megoldás lehet, ha megvárjuk, amíg elhasználódik a cumi, és erre hivatkozva, közös döntéssel válunk meg tőle, vagy ha kivárunk egy olyan pillanatot, amikor tényleg elvesződik valahol, és úgy tűnik, hogy már nem is annyira fontos. Van, amikor a fogorvos javasolja az elhagyását a fogak állapota vagy a gyakori szájfertőzés miatt. Ilyenkor egyértelműen hivatkozhatunk az orvosi véleményre.

Bárhogy történik is, a cumi elhagyása minden esetben veszteségélmény a gyerek számára, így ne lepődjünk meg, ha átmenetileg nyűgösebb, nehezebben kezelhető lesz. Érezzünk vele együtt, vigasztaljuk, biztassuk, amíg túl nem lesz rajta!

Az ujjszopás rendszerint tovább – akár iskoláskorig is – fennmarad, de egészséges, kiegyensúlyozott gyermeknél magától, fokozatosan csökken a gyakorisága. Ellenkező esetben ez valamilyen más probléma tünete lehet, amelynél a háttérben lévő okok feltárására és kezelésére van szükség.

Rácz Tímea, tanácsadó szakpszichológus
Konzultációs lehetőség Veresegyházon és Skype-on
www.tanacsadopszichologus.hu

Játékok ››› LEGO ›››

hirdetés
A Babafalva.hu - Várandósságtól az első osztályig portál tizenhárom éve segíti, támogatja a várandós, kisbabás és kisgyerekes édesanyákat és szülőket.
Előző cikkAutizmus és az étkezés kapcsolata
Következő cikkVihar a bili körül

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!