Mi is az a szobatisztaság?
Amikor kisgyermekes szülők folytatnak eszmecserét egymás között, egyebek mellett hamar előkerül a szobatisztaság témája: ki, mikor, hogyan szoktatta bilire vagy wc-re a csemetéjét. Bár sok fórumon, sokan írtak már erről a kérdéskörről, úgy tűnik, a téma örök és kimeríthetetlen.
Anyáink idejében általában azon nyomban elkezdték a bilire szoktatást, mihelyst a gyermek megtanult járni. Korunk szakértői elég tág életkori határok közé teszik a szobatisztaság kialakulását.
1,5 éves kortól 3-3, 5 éves korig bármikor létrejöhet a záróizmok feletti kontroll képessége, sőt esetenként még ennél kicsit későbbre is tolódhat, anélkül, hogy ez problémát jelezne.
A szobatisztává válás ideje, ritmusa nagy egyéni eltéréseket mutat, ez egy érési folyamat eredménye, (ami független a gyermek értelmi képességeitől).
Való igaz, hogy korán ki lehet alakítani egyfajta reflexet, ha pl. rendszeres időközönként ráültetik a gyereket a bilire, de ez nem valódi szobatisztaság. Csak akkor mondhatjuk, hogy egy gyerek birtokában van ennek a készségnek, ha a sürgető inger megjelenésekor képes azt jelezni, illetve vissza tudja tartani a késztetést addig, amíg eljut a bilihez és kihámozza magát a ruhájából.
(Ez utóbbihoz azért még sokáig elkél egy kis szülői segítség.) Ez egy igen komoly teljesítmény kisgyermek részéről, és eddig eljutni egyáltalán nem könnyű.
Haladjunk lépésről lépésre
Első lépésben, még mielőtt bármit is elkezdenénk, mutassuk meg gyerekünknek a bilit. Mondjuk el mire való és hagyjuk ott pl. a fürdőszobában. Ha szeretné kipróbálni, engedjük, hogy ráüljön. Erre remek alkalom kínálkozik fürdetéskor, vagy pelenkacserénél.
Fontos, hogy semmit ne siettessünk, ne erőltessünk. Ha szerencsénk van, véletlenül is belekerülhet a bilibe a produktum, ami beindíthatja a folyamatot. A gyakori bilire ültetés azonban egyáltalán nem segít, hiszen ettől a gyerek nem fogja megérteni az összefüggést az inger és a bili használata között.
Ehelyett inkább próbáljuk kérdéssel, javaslattal finoman biztatni őt akkor, amikor úgy látjuk, gondoljuk, hogy éppen az itt az ideje az „elengedésnek”.
Van olyan gyerek, aki egyáltalán nem bilizik, de a wc-re szívesen ráül, hiszen a felnőttek, nagyobb testvérek példája vonzó a számára.
Nyáron, meleg időben, jó alkalom kínálkozik a gyakorlásra kinn a szabadban. Ilyenkor könnyebb megszabadulni a ruháktól, és a természet lágy ölén szívesebben elengedik magukat azok is, akik még idegenkednek a bilitől/wc-től, az így szerzett sikerélmény pedig átlendítheti őket a kezdeti nehézségeken.
Merjünk visszalépni!
A szobatisztaság stabil kialakulása többnyire hosszú hónapokat vesz igénybe, amely alatt a szülő részéről sok-sok türelemre, odafigyelésre, megértésre és támogatásra van szükség. A folyamat siettetése, teljesítményként való értékelése, jutalom, büntetés alkalmazása kifejezetten káros és akár lelki gondok forrása lehet a gyerek számára.
Tulajdonképpen az a legjobb hozzáállás a felnőttek részéről, ha az egészből nem csinálnak túl nagy ügyet. Nem kell a taps, fanfárok és egyéb jutalom a „teljesítmény” után. Elég egy egyszerű dicséret, ha minden rendben ment. Ha pedig baleset történik, megint csak ne legyen komoly következmény.
Kerüljük a megszidást, hangos bosszankodást, hiszen a gyereknek épp elég kellemetlen önmagában az a tény is, hogy „kudarcot vallott”. Ráadásul fizikailag is rossz élmény, ha a nadrágba kerül valami, szükségtelen és káros ezt tovább tetézni bármivel.
Általános elv, hogy csak akkor érdemes felfüggeszteni a pelenka használatát, ha legalább 1 héten keresztül szárazon vesszük le esténként azt, amit reggel feladtunk.
Ilyenkor fontos, hogy előre megbeszéljük a gyerekkel valahogy ilyenformán: „Látom, milyen ügyesen használod már a bilit, egész héten száraz maradt a pelenkád. Ha te is úgy gondolod, megpróbálkozhatnánk pelenka helyett bugyival.”
És ami a legfontosabb: merjünk visszalépni, ha úgy tűnik, túl korai volt a pelenka elhagyása. Ha többször előfordul baleset, minden gond nélkül adjuk vissza a pelenkát, és várjuk ki újra azt az 1 hetes száraz időtartamot, mielőtt újra próbálkoznánk.
Javaslom, hogy minden változtatást – legyen az előre lépés vagy éppen visszalépés – előzetesen beszéljünk meg a gyerekkel, így elkerülhetjük az esetleges ellenkezést. Gyakran előfordul, hogy a gyerek tiltakozik a pelenka ellen, pedig még nem elég stabil a készség.
Ilyenkor érdemes meggyőzni őt arról, hogy ez teljesen természetes, sok gyereknél előfordul, hogy egy időről-időre még vissza kell térni a pelenkához.
Az éjszakai ágytisztaság többnyire valamivel később alakul ki, mint a nappali szobatisztaság, de bármelyikről van is szó, az a fontos, hogy mindaddig kitartsunk a pelenka mellett, amíg teljesen feleslegessé nem válik.
Rácz Tímea, tanácsadó szakpszichológus
Konzultációs lehetőség Veresegyházon és Skype-on
www.tanacsadopszichologus.hu
