„Az a legfőbb vágyam, hogy mindenki úgy szülhessen, ahogy szeretne.”

Az Országos Bábaszövetség 2006 óta minden évben szavazást hirdet meg az Év Bábájának megválasztására. Idén a kismamák ezt a megtisztelő díjat Czövek Sándorné Ágnesnek, a budapesti Jahn Ferenc kórház szülésznőjének ítélték.  Ági hivatásának helyszínén, a szülészeten fogadott minket és beszélgetésünk alatt világossá vált, hogy ez a csillogó szemű, mosolygós hölgy teljes összhangban van a szülészet élettel teli, folyton mozgásban lévő, különleges világával.–  Kérlek, meséld el, hogyan esett a választásod a szülésznői pályára!

– Ez a történet egy szomorú eseménnyel kezdődik, 9 éves koromban az édesapám vesebetegségben meghalt. Ő azt szerette volna, hogy gyermekorvos legyek, és tulajdonképpen ez vezetett engem az egészségügyi pálya felé. A körülmények miatt sajnos apám kívánságát nem tudtam teljesíteni. 1967-ben elkezdtem egy egészségügyi szakközépiskolát, ahol csecsemő gondozónői szakon végeztem. Az egyik iskolatársnőm édesanyja szülésznő volt, ő adta az ötletet, hogy ezután a Vámos Ilona szülésznőképzőbe jelentkezzek. Mivel megvolt az alapképzésem, egy év alatt végeztem el, jeles eredménnyel.

– Hogyan kezdődött a pályafutásod?

– Nagyon rövid gyakorlati időt töltöttem egy klinikán, és a Szent Imre kórházban. Az iskolában meghirdettek egy pályázatot, hat hely nyílt meg 20. kerületi Baba utcai szülőkórházban, ezek közül az egyiket sikerült elnyernem. Nagy izgalommal készültem a munkára, az ottani bábák szeretettel fogadtak minket, újakat. A szakmát ekkor kezdtem el igazán megtanulni, az idősebb szülésznők sokat segítettek, átadták a tapasztalataikat. Aztán egy év múlva férjhez mentem, és 1973 decemberében én is átéltem a szülés élményét, amikor életet adtam az első kislányomnak.

– Milyen volt az te első szülésed?

– Annyira jól sikerült, olyan háborítatlan volt, hogy ezt a tapasztalatot a mai napig hasznosítani tudom a munkámban. Mindig azt mondom a kismamáimnak, hogy érdemes megpróbálni a szülést a maga természetes útján végigcsinálni, hiszen erre még nagyon sokáig emlékeznek majd.

– Hogyan folytatódott a pályafutásod a GYES után?

– Két évet töltöttem otthon, és amikor visszatértem, a szülészeten folytattam a munkát. Forgó rendszerben dolgoztunk, fél évet töltöttem a szülőszobai, majd fél évet a nőgyógyászati és fél évet a gyermekágyi munkakörökben. Igyekeztem a betegeket a legtökéletesebben ellátni, hivatásnak tekintettem a munkám.

– Ha jól tudom, ezután egy további végzettséget szereztél, amivel már műtőben is dolgozhattál.

Igen, a főnökeim felajánlottak egy műtősnői pozíciót, aminek betöltéséhez műtős szakasszisztens tanfolyamon kellett részt vennem. 1978-ban végeztem el, kitűnő eredménnyel. Ezután nőgyógyászati műtéteknél instrumentáltam, majd 1980-ban, amikor a szülőkórház átköltözött a Jahn Ferenc Kórházba, egy kolléganőmmel három műtőt teljes egészében beüzemeltük, és ott folytattuk a munkát. Szerettem műtőben dolgozni, és amikor kineveztek főnővér-helyettesnek, csak azzal a feltétellel vállaltam el, hogy heti egyszer-kétszer a műtőben ügyelhettem.

– Aztán ismét anya lettél…

– 1990-ben egy fantasztikus dolog történt az életemben, újra babát vártam, és bár volt egy egészségügyi problémám, ami miatt elkerülhetetlennek látszott a császármetszés, végül mégis sikerült természetes úton megszülnöm a második kislányomat. Ezután négy nagyon szép évet töltöttem otthon vele.

– Hogyan tértél vissza a szülésznői pályára?

– 1996-ban a HÍD Képzés keretein belül szülésznői továbbképzésen vettem részt, és ekkor jöttem rá, hogy szeretnék erre a területre visszatérni, szeretnék szülést kísérni. Öt évbe került, mire visszakerültem a szülészetre, 2000-ig főnővér voltam. Ebben az évben egy magánéleti tragédia is történt, 48 évesen meghalt a férjem, infarktusban. 2001-ben szülésznőként folytattam a munkámat, itt is fél éves rotáció volt, mire belejött az ember a szülőszobai munkába, addigra váltani kellett.

– Hogyan kezdődött a szemléletváltás a Jahn Ferenc kórház azóta már híressé vált szülészetén?

– 2006-ban indult el, Nyulas Jolán szülésznő kezdeményezésére a Bábafonó nevezetű program, aminek a lényege a tapasztalatcsere különböző szülészeti osztályok között. A főnököm, Dr. Csákányi M. György ennek keretein belül részt vett egy hétvégi összejövetelen, ahol különböző kórházak képviselői egy olyan megoldásban gondolkodtak, amely köztes megoldás volt az otthonszülés és a kórházi szülés között. A tanár úr ott meghallgatta egy erdélyi szülésznő előadását arról, hogyan szülnek Erdélyben önállóan dolgozó szülésznővel a kismamák. Elhatározta, hogy ezt a gyakorlatot kipróbálja a mi szülészeti osztályunkon is, hiszen mi sem vagyunk kevésbé képzettek, mint az erdélyi szülésznők. 2007-ben elkezdődött egy továbbképzés azok számára, akik szerettek volna ebben a programban részt venni. Én Kuncz Nóra kolléganőm biztatására lettem a csapat tagja, nagyon hálás vagyok neki a támogatásáért. Bár 2012 decemberében Csákány tanár úr az osztályvezetői pozícióról lemondott, utóda Dr. Belics Zorán, PhD főorvos is követi az általa bevezetett modellt.

– Hogyan működik ez a gyakorlat a mindennapokban?

– Kockázatmentes élettani várandósság esetén mi, szülésznők gyakorlatilag önállóan vezethetünk le szüléseket, természetesen ügyeleti orvosi háttérrel. A szakma szabályait be kell tartanunk, ha bármi probléma van, vagy a kismama igényli, az ügyeletes orvos rendelkezésre áll. Folyamatosan a szülőszobán dolgozunk, bár előfordul, hogy néha egy-egy hónapig a gyermekágyon helyettesítünk.  A régi gyakorlattal ellentétben, választott szülésznőként a várandósokkal már a terhesség korai szakaszában megismerkedünk, személyes kapcsolatot tudunk kialakítani. Folyamatosan tájékoztatjuk őket, hogy mi várható, felkészítjük őket arra, hogy mire számíthatnak. Arra törekszünk, hogy a szülőszobára félelem nélkül és biztonságban érkezzenek azon a napon, amikor a csoda megtörténik velük. Fontos feladatunknak érezzük, hogy nem csak technikai, hanem lelki segítséget is adjunk a vajúdás alatt, és hogy a szülések igazán jól sikerüljenek. Arra törekszünk, hogy segítsük a kötődés kialakulását az anyuka és a baba között, és a házastársak kapcsolatát is erősítsük.A közelmúltban Csákány tanár úr részt vett az otthonszülés feltételeinek kidolgozásában, engedélyezésében. Az otthonszülésben segítő bábák időnként bejönnek az osztályunkra és önkéntes segítőként dolgoznak. Én ezt egy nagy lehetőségnek tekintem, azt gondolom, hogy mi segítjük az ő munkájukat, ők pedig segítik a miénket.

Folyamatosan tanulunk azáltal is, hogy engedjük a kismamáknak, hogy az történjen, aminek történnie kell. Nekem az a legfőbb vágyam, hogy mindenki úgy szülhessen, ahogy szeretne.  A természetes fájdalomcsillapítást pártoljuk, de ha valaki úgy látja, hogy neki ez már sok, akkor választhatja az epidurális érzéstelenítést. Néha döbbenetes dolgok történnek, egy kismamám például, miután megszült, azt mondta: „Ági, én most szülnék még egyet”. Megtisztelve érzem magam, hogy nálam szült.

Az interjú végén csatlakozott hozzánk Kriszti, aki mindkét gyermekét Áginál szülte, és két hónapos kisfia, Regő. A bába elmondása szerint Kriszti szülései különlegesen jól sikerültek, minden résztvevő számára nagyszerű élményt jelentettek. Erről együtt számoltak be nekünk:

– Kriszti, hogyan készültél első gyermeked, Melinda születésére?

– Szülésfelkészítő tanfolyamra jártam, ott találkoztam először Ágival és a kolléganőjével, Katival. Nagyon megragadott az, ahogy beszéltek a szülésekről, megnyugtató volt hallani az eseteket, amiket elmeséltek. El tudták hitetni velünk, kismamákkal, hogy a szülés egy csuda jó dolog, képesek vagyunk rá, mert minden megvan bennünk fizikailag, kémiailag és lelkileg, ami szükséges. Ez hitet adott nekem, éreztem, hogy minden rendben megy majd.

– Miben volt különleges a kislányod születése?

Kriszti: – 2011. február 21-én, hajnalban kezdtem el vajúdni otthon, és 10 óra körül jöttünk be a kórházba. Innen még 12 óra telt el, amíg a kislányom megszületett. Nagyon sok időt töltöttem a meleg vízzel teli kádban, ami számomra csodálatos fájdalomcsillapítónak bizonyult. Időnként kiszálltam és mozogtam, hogy segítsek a gyereknek az előrehaladásban. Muskotályos zsályás borogatást is kaptam, ami szintén nagyon jól esett, hatásos volt.

Ági: – Az aromaterápia hihetetlen módon segít a kismamáknak. A masszázs, a borogatás, a szagoltatás, az érzelmi központra hatva lerövidítheti a tágulási szakaszt. Természetesen nem mindenki hisz benne, de mi megtapasztaltuk a jótékony hatásukat. A pozitív szuggesztió is nagyon fontos. Kriszti órákon át mosolyogva vajúdott a kádban, Melinda négy kilós babaként gátvédelemben született meg, ez a szülés számomra is egy igazi csoda volt.

– Hogyan érkezett a kistesó?

Kriszti: – Regővel is teljesen panaszmentes volt a várandósság. Húsvét előtt, csütörtök délután kezdődtek a fájások. Telefonon megbeszéltük Ágival, hogy estére bejövök a kórházba, hogy megnézzük, mennyire nyílt ki a méhszáj. A férjemmel 9 órára érkeztünk be, és ezután felgyorsultak az események: elment a magzatvíz, ekkor került volna sor a vizsgálatra, de már jött is a nyomás érzése.

Ági: – A vizsgálóasztalig sem jutottunk el, mert 15 perc múlva megérkezett Regő. Kriszti állva, megtámaszkodva szülte meg, szegény apuka be sem ért a szülőszobába. Ez az én pályámon is rekordnak számít. Úgy érzem, többek között az ilyen élmények miatt érdemes ezt a hivatást választani.

Wilcsek Médea