Bárcsak esküvő előtt megbeszéltük volna!

férfi és nő összeborulva

Hogyan születik a család? Egymásra találtunk, álomesküvő, ásó, kapa, nagyharang, milliónyi tisztázandó teendő, döntések garmadája, hogy a menyegző tökéletes, örökké emlékezetes legyen. A nászútról visszatérve pedig végre megpihenhetünk babérjainkon. Hisz révbe értünk, nem? Innentől kezdve házasságunk, szerelmünk, egymásnak tett ünnepélyes fogadalmaink adják új családi életünk zálogát.

Alapvető kérdések

A közös családi élet kialakítása azonban korántsem fenékig tejfel. Ám arról alig szól a fáma, hogy az újdonsült párok hogyan küszködnek e folyamat mindennapos kihívásaival, netán gyötrelmeivel. Legfeljebb a párkapcsolati statisztikákban kutakodva lelhetünk rá arra az igazságra, hogy a házasságok kimenetele erősen kétesélyes.

Arról sem túl sokat hallhatunk, hogy a fiatal párok mennyire magukra hagyatva és főleg: mily felkészületlenül vágnak bele életük nagy közös kalandjába. Hogy az álomesküvő reflektorfényétől távol, láthatatlanul, minden támogatást nélkülözve szembesülnek a valódi családdá válás prózai problémáival.

Az esküvő előtt érdemes lenne nemcsak a nagy nap ezernyi praktikus részletére összpontosítani figyelmünket, energiáinkat. Talán úgy vélheted, hogy szíved választottjával már mindenről beszélgettetek, de vajon megbeszéltetek-e olyan kérdéseket, melyeken a házasság sikere múlhat? Például életed párjával vajon mennyire illettek össze? És ezt vajon miből is tudnátok megítélni?  Csak azért mert mindketten mozirajongók vagytok és imádtok utazni, korántsem garancia, hogy hosszú és boldog házasság előtt állnak.

Infinety hirdetés

Tudod-e például, hogy kedvesed miért jár vagy nem jár templomba? Tudod-e, hogy párod valójában mit gondol az öltözködésedről? Megkérdezted valaha partneredtől, hogy mi testének három legérzékenyebb pontja? Hogy kapták-e már el ittas vezetésért? Hogy van-e szexuálisan úton terjedő vagy öröklött betegsége, netán hitelkártya adóssága? Hogy a közös hálószobában legyen-e televízió? Párkapcsolati szakértők szerint túlságosan sok pár nem beszél meg egymással alapvető fontosságú kérdéseket házasságkötés előtt.

Sohasem késő változtatni

Hát igen. Bevallom, hogy második férjem és én is pont ilyen pár vagyunk. De már az elsővel sem beszéltünk meg semmit házasságkötésünk előtt. Adódott is ebből gond bőven. Például sok-sok év után derült csak ki, hogy első férjemnek nem vagyok igazán „jó felesége“, akinek tudós társa könyve előszavában köszönhetné meg, hogy önfeláldozó támogatása nélkül sohasem tudta volna megírni a könyvet. Ám sohasem kérdezte meg tőlem, hogy felvállalnám-e ezt a szerepet, mert akkor bizton rögvest nemet mondtam volna. És még jó sok lényeges kérdés nem tétetett fel, s maradt ily módon megválaszolatlan.

Éppen ezért vetettem magam mohón a New York Times néhány éve jelentős visszhangot kiváltott írására, mely tizenöt olyan kérdést dobott  a romantikus szerelem mámorától túlfűtött köztudatba, melyet a pároknak házasságkötés előtt tanácsos lenne egymással megbeszélniük (ld. keretes írásunkat). Döbbenten olvastam egyiket a másik után – bárcsak esküvő előtt kerültek volna elém! De jobb későn mint soha: bár első házasságom válással végződött, a másodikban még korántsem késő tisztázni egyet s mást! Mielőtt bárki is azzal hárítana, hogy mindez nevetséges amerikai bugyutaság csupán, tán nem ártana kicsit önmagunkba nézni. Én is megtettem, s nem bántam meg. Sohasem késő családi életünk védelmében jó irányban változni, változtatni.

HOZZÁM JÖSSZ-E, SZERELMEM? – és további 15 kérdés, melyet nem árt (ártott volna) esküvő előtt megbeszélnünk

1.) Akarunk-e gyerekeket, s ha igen, akkor ki lesz  gondozásukért elsősorban a felelős?

2.) Világosak-e anyagi céljaink, s ezekkel kapcsolatosan egyéni kötelességeink? A pénzköltéssel és takarékoskodással kapcsolatosan egyetértünk-e?

3.) Beszéltünk-e arról, hogyan vezessük közös háztartásunkat, megállapodtunk arról, hogy ki milyen házimunkát végez majd?

4.) Egymás egészségi állapotával tisztában vagyunk-e? Ismerjük-e családjaink fizikai és szellemi egészségi állapotát, egészségügyi történetét?

5.) Vajon párom kedves-e velem olyan mértékben, amelyet én elvárok?

6.) Tudunk-e szexuális szükségleteinkről, vágyainkról nyíltan, őszintén beszélni egymással?

7.) Lesz-e televízió a hálószobánkban?

8.) Valóban odafigyelünk egymásra? Tekintetbe vesszük egymás nézőpontját, ötleteit, kifogásait?

9.) Ismerjük egymás spirituális, vallási hovatartozását, szükségleteit?. Beszéltünk róla, hogy gyermekeinket milyen erkölcsi-vallási szellemben fogjuk nevelni?

10.) Kedveljük és tiszteljük egymás barátait?

11.) Kedveljük és tiszteljük-e egymás szüleit? Felmerült-e bennünk olyan aggodalom, hogy egyikünk vagy másikunk családja esetleg beavatkozhat majd párkapcsolatunkba?

12.) Van-e bármi olyasmi amit bosszantónak találunk egymás családjában?

13.) Van-e bármi olyasmi az életünkben, amit egyikünk sem hajlandó feladni a házasságon belül sem?

14.) Ha egyikünknek olyan szakmai, karrier lehetősége adódna, ami miatt a másik családjától távoli helyre kellene költözni, akkor hajlandóak lennénk vele tartani?

15.) Elég erősnek érezzük-e egymás iránti elköteleződésünket, érzelmi kötődésünket a házasság nehézségeivel való megbirkózáshoz, bármily kemény kihívás elé állítsanak is?

 

Improvizáció helyett

A magas válási statisztikákat figyelembe véve valóban igen fontos lenne, hogy az álomesküvő előtt a megfelelő kérdéseket tegyük fel egymásnak. Szakértők szerint a párok zöme közel sem ismeri olyan jól egymást, mint ahogyan ők maguk gondolják. Gondoljuk csak meg: valójában nagyon keveset kérdezünk egymástól, azt is leginkább az első néhány randevún, s e kérdések is többnyire felszínesek, keveset árulnak el. Egy munkahelyi főnök az állásinterjún több és mélyebbre hatoló kérdést tesz fel, mint akik egymással járnak, s esetleg egy életre össze akarják kötni sorsukat. A párok gyakran csak sodródnak kapcsolatukban, s menet közben tanulnak meg bizonyos dolgokat, amikor a problémák felmerülnek – ám gyakran találják magukat nehéz helyzetekben, amikor az improvizáció nem feltétlenül működőképes.

Becslések szerint a válások akár nyolcvan százaléka megelőzhető lenne, ha a párok a szükséges kérdéseket idejekorán feltették volna egymásnak. Ha valaki ily módon rájön, hogy a jövőben mely ponton lehet párjával komoly nézeteltérése, akkor azt szerintük jobb esküvő előtt felismerni. Máskülönben szinte garantált az ütközés, a konfliktus, a veszekedés. Az ilyen kérdések megbeszélésekor sokan még  esküvő előtt ráébredhetnek, hogy munkálkodniuk kell a harmónia megteremtésén. Máskülönben erősen fenyegethet a válás réme. Egymás alaposabb megismerése során viszont lelkileg is közelebb kerülhetünk egymáshoz. Meglepő, hogy szerelmünkről mennyi mindent megtudhatunk, melyről korábban fogalmunk sem volt, s mindez kulcsfontosságú a közös élet harmóniájának megteremtésében.

E cikkhez tartozó történeteket olvashatsz a “Családdal vagyok” kampányblogunkon!

Szólj hozzá Te is!