Szemléletváltásra lenne szükségük a felnőtteknek annak érdekében, hogy a gyermekekben azt értékeljék, ami jó, és ne mindig a hibákra hívják fel a figyelmet – mondta K. Németh Margit klinikai szakpszichológus az InfoRádióban. A szakember az Aréna című műsorban arról is beszélt, hogy nem kellene az óvodából kis iskolát csinálni.
„Milyen napod volt?”
Az iskolás gyermekek gyakran azért nem válaszolnak szüleik érdeklődő kérdésére a nap végén, mert a felnőttek rosszul teszik azt fel – mondta K. Németh Margit klinikai szakpszichológus. Ne a „Milyen napod volt?” kérdést tegyük fel a gyermeknek, mert az számára nem izgalmas. Sokkal inkább kérdezzük az érzéseiről, hogy milyen élmények érték, erre tud válaszolni. És miközben mesél, figyeljünk rá, ne a napi bevásárláson gondolkodjunk közben, vagy hogy mit kell még csinálnunk a nap hátralévő részében.
K. Németh Margit arról is beszélt, hogy a kis diák teljesítményének értékelésekor szemléletváltásra lenne szükség. „Azt erősítsük meg ami jó, ne azt emeljük ki állandóan, hogy mi a rossz.” Kiemelte azt is, hogy a jó pedagógusnak is meg kellene látni a gyermek füzetében, hogy van benne jó megoldás is, és azt kellene kiemelni, dicsérni. Ha ezt teszi, motiválhatja a diákokat még több jó megoldásra.
Túlzott elvárások kára
Ha a gyermek túlzott elvárásoknak akar megfelelni – például egy nagy presztízsű iskolában –, az könnyen szorongáshoz vezethet – hívta fel a figyelmet a szakember. Olyan helyzet is előfordulhat, amikor már olyan szintet ér el a szorongás, hogy pszichológus segítségét kell kérni. Ha az alábbiak közül bármelyik tünetet észleljük a gyermekünknél, akkor minél előbb forduljunk szakemberhez.
A lehetséges panaszok: hasfájás, reggeli hányinger, sírás, nehéz elalvás, nehéz kelés, körömrágás vagy egyéb gyermekkori neurotikus tünetek.
K. Németh Margit úgy véli, a jelenleginél sokkal több iskolai pszichológusra lenne szükség, minden intézményben legalább egyre, illetve ahol nagyon sok gyermek van, ott többre.
Elsősnek lenni – egy új életszakasz
Az elsős kisiskolások iskolakezdése új életszakaszt jelent, amely a szülőben és a gyermekben is feszültséget okozhat. A megfelelő felkészítés már az óvodában elkezdődhet, de nem iskola-szerű feladatok elvégzésével – figyelmeztet a klinikai szakpszichológus. „Nem szerencsés az, ha az óvodából kis iskolát csinálunk, és ott már folyamatosan feladatlapokkal dolgoznak a gyermekek, számolnak, betűelemeket tanulnak. Sokkal fontosabb az, hogy az iskola közelítsen az óvodához, és a kezdeti időszakban egyfajta átmenetet képezzen az óvoda és az iskola között.
Az óvoda úgy készítse fel a gyermekeket a játékon keresztül, hogy azok a pszichikus funkciók, amik szükségesek az alap kultúrtechnikák elsajátításához, a gyermekek olyan szintre tudjanak fejlődni, hogy létrejöjjön az úgynevezett szenzoros integráció, mert annak köszönhetően fognak tudni a gyermekek majd jól teljesíteni” – tette hozzá.
A szülő a pozitív élményei átadásával segítheti az iskolába készülőt, és könnyebbséget jelenthet az is, hogy napjainkban már sok iskolában tartanak nyílt napokat. „Azok a szakemberek tartják ezeket az iskolahívogató foglalkozásokat, akik elsős pedagógusok lesznek, így nagyon jól ki tud alakulni a kapcsolat a gyermek és a pedagógus között, és ha ez megtörténik, akkor érdemes ahhoz a pedagógushoz vinni a gyermeket, akivel már kialakított egy kapcsolatot ezeken a foglalkozásokon” – tanácsolja a szakpszichológus.
K. Németh Margit szerint a megfelelő intézmény kiválasztásakor nem mindig kell a híresztelésekre hallgatni, hiszen lehet, hogy az a pedagógus, aki a szomszéd gyermeknek jó, az én gyermekemnek nem lesz az. Sokkal fontosabb, hogy a gyermeknek megfelelő kortárs kapcsolatai legyenek, barátai, egy közösség, ahova tartozhat. „Ha én folyamatosan Pestről Budára, vagy Budáról Pestre hordom a gyermeket napi egy órát, akkor nincs lehetősége arra, hogy olyan kapcsolati hálót építsen, ami aztán hosszú évekre elkíséri” – tette hozzá.
