A pénzre, az emberek viselkedésére sok mindent lehet mondani, de ez nem változtat azon, hogy ma az embereknek szükségük van a pénzre. A gondoskodó állam eltűnt, talán örökre! A gondolkodásunkat ennek megfelelően MEG KELL VÁLTOZTATNUNK!
A pénz kialakulása az emberiség történelmének arra az idejére tehető, mikor az önellátást felváltotta a cserekereskedelem. Az 1989-et megelőző időszakban a pénzt, mint bűnöst állították be, nehogy a rendszer bírálataként jelenjen meg az, hogy másképp élünk, mint a tőlünk nyugatabbra eső országok lakói. Megpróbálták elhitetni, hogy a pénz rosszá teszi az embert.
A pénz létjogosultságát elfogadni azonban kevés, meg kell tanulnunk bánni vele. Nagyon sok kudarcot tud okozni ha nem megfelelően bánnak vele, és nagyon sok örömet, ha értenek hozzá, odafigyelnek rá.
Hogyan is kellene gondolkodnunk?
Stratégiában:
- rövid,
- közép,
- hosszú távban.
Rövid távú tervezés
Minimum fél éves költségeinket fedezni képes tartalékot kell egy biztonságos, de hozzáférhető formában félre tenni. Célja, hogy nem várt probléma esetén lehetőséget nyújtson az életünk folytatásához, míg rendeződnek a dolgok. Nem szempont, hogy milyen eredményes ez a forma ( vagyis mekkora a hozam).
Közép távú tervezés
Olyan egyösszegben félre tehető tartalékot jelent, amire 5-7 éven belül lesz csak szükségünk (pl. autó csere). Nem mindegy milyen formát választunk, mert 5 év alatt is sokat veszthetünk. Célszerű ezért szakembertől tanácsot kérni. Ez a táv sajnos még nem ad lehetőséget semmiféle kedvezmény igénybe vételére.
Hosszú táv
Minimum 10, de inkább 15-20 évre szóló tervezés, és folyamatos megtakarítás. Alkalmas arra, hogy komoly tőkét képezzünk vele, annak ellenére, hogy elég csak kb. a fizetésünk 10-15%-ának megfelelő összegben gondolkodnunk éves megtakarításként. Az átlag ember nincs tisztában vele, milyen sokat jelent az időfaktor a tőke képzésénél. Az elérhető nyereség nagyban függ attól, hol tartjuk a pénzünket, az a forma lehetőséget ad-e kedvezmények igénybe vételére, és komolyan kell foglalkozni ez idő alatt is a megtakarítással. Itt elengedhetetlen a szakember igénybe vétele.
Fontos lenne ez utóbbit mindenkinek a munkaviszonya első napjától elkezdenie, mert akkor nem lenne gond a gyerekek felsőfokú tanulmányainak finanszírozása, az életkezdésük támogatása, de nem lenne olyan nagy probléma a nyugdíjrenszer összeomlása sem (ne vigasztaljon senkit, hogy a nyugdíjrendszerrel Amerikában és Nyugat-Európában is komoly gondok vannak).
Pedig van már olyan ország, ahol volt olyan előre látó kormány, amelyik a jelenlegi felosztó-kirovó rendszer helyett, a magán megtakarítást ösztönző tőkefedezeti elvet vezette be, szakítva a Bismarcki örökséggel. Csak tanulnunk kéne tőlük. Kitalálják hol van ez? (a cikk végén olvasható az ország neve). Erős állami kontroll alatt működő nyugdíjpénztárakat alakítottak ki, melyeknek a dolgozók 90%-a tagja. Évente átlagosan 10% körüli hozammal dolgoztatják ott a megtakarításokat, nem úgy mint nálunk 2-3% körüli hozammal.
És ezt már 10-15 éve tudjuk, mégsem tett senki semmit. A megoldáshoz fel kéne azonban vállalni a rövidtávú népszerűtlenséget, amihez eddig még egyetlen kormánynak sem volt bátorsága. Marad tehát a korábbi megoldás, az aktív dolgozók fizetik az aktuális nyugdíjasok illetményét. Egy nagy probléma van ezzel csak: folyamatosan nő a nyugdíjasok száma és csökken a dolgozóké.
Elengedhetetlen az öngondoskodás!
Ugye ismerősen cseng ez a szó? Sokat halhattuk az utóbbi időben. De vajon tudjuk-e mit is jelent ez valójában? Hát bizony nem azt, hogy nincs elmaradásunk a csekkek kifizetésében….
Ez a hosszú távú tervezés alapján megvalósított megtakarítást jelenti. Le kell másolnunk a bevált modellt, de az állam segítsége nélkül. Mindenkinek, aki felelősséget érez a saját és családja jövőjéért, annak a jövedelme egy részét meg kell takarítania, és a kor legmodernebb pénzügyi konstrukcióiba fektetni. A gondoskodó állam többé nem létezik, a szocializmus maradványait a kapitalista elemek fokozatosan kiszorítják.
Már elvesztegettünk 16 évet, ideje, hogy mindenki rádöbbenjen, tennie kell valamit saját magáért. Remélem, a 40-50-es korosztály fülében megszólalt a riasztó csengő! Az utolsó másodperceknél tartanak, hogy még megoldhassák, hogy legyen privát nyugdíjuk (az államtól legfeljebb csak kis kiegészítést fogunk már kapni).
Kockázati életbiztosítás
Beszélnünk kell a pénzügyi stratégia kapcsán még egy fontos dologról. Ez a kockázati életbiztosítás. Elsősorban az egykeresős családokhoz, és a gyerekeket egyedül nevelőkhöz szólok. Mi történik, ha a családfenntartóval tragédia történik? Aki felelőséget érez a gyerekeiért és ő biztosítja a megélhetésüket, annak elengedhetetlen egy kockázati életbiztosítást kötni. Hozzáértő, független szakember segítségével mindenkinek egyénre szabott megoldás kereshető, a legkedvezőbb díjjal. Így a család olyan összeghez juthat azonnal, amivel az anyagi hátterük biztosított, míg át tudják szervezni az életüket.
Mit is kell mindebből leszűrni?
Minél előbb kellene mindenkinek egy saját független pénzügyi tanácsadó. Mi a célok, és lehetőségek alapján konkrét megoldást fogunk javasolni mindenkinek, méghozzá a legköltségkímélőbb módon. Tegyenek minket olyan szintre a fejükben mint az orvosukat az egészségükkel kapcsolatban, vagy egy ügyvédet a jogi problémáik megoldásánál.
Végül mindenki maga döntse el vonatkozik-e rá a címbéli megállapítás. De ne feledjék, a nem tudás tudása, az igazi tudás kezdete!
(Megfejtés: Chile)
Mészáros Stefánia pénzügyi tanácsadó
