Sokan szeretik pontosan megtervezni a saját és családjuk mindennapjait, idegesítőnek találják mások hibáit, folyton visszaszólnak a TV-nek is, és persze mindig nekik van igazunk. Ráadásul senki más nem tud olyan jól vezetni, mint ők…
Ha úgy érzed, hogy a férjed, a főnököd, az édesanyád vagy a barátnőd ilyen, minden tiszteletünk a tiéd, mert nem vagy könnyű helyzetben! Ugyanis van egy típusa az embereknek, egy egészen különleges típusa, az irányításmániások, akik mindent és mindenkit irányítani szeretnének. Ha őket kérdezzük, maximalistának hívják magukat, ha a környezetüket, akkor viszont zsarnoknak.
Minden kontroll alatt
Az irányításmániás nagyon magabiztos, és hisz magában (ez jó!), viszont szentül hiszi azt is, hogy ő tudja a legjobban, hogy mi a jó másoknak. Ő sokkal, de sokkal jobban tudja, hogy mi milyen cipőt szeretnénk, hogyan kellene hordanunk a hajunkat, nevelni a gyerekeinket, végezni a munkánkat, berendezni a lakásunkat… Szerinte fogalmunk sincs arról, hogy mi a jó nekünk.
Nem pletykás, mert tudja, hogy az információ hatalom, nem cselekszik meggondolatlanul és az állandóság híve. Ha főnök, akkor csak neki vannak jó ötletei, minden percben tudni akarja, hogy mit csinálnak-gondolnak a beosztottjai és nehezen adja át az irányítást a többi vezetőnek. Ha szülő, akkor az ő gyereke sosem lehet elég jó tanuló, elég szép, elég rendes, és biztos, hogy sosem elégedett a gyermeke barátaival sem. Ha barát, igyekszik minden programot ő megszervezi (több héttel előre, percről percre). Ha pedig kapcsolatban él, akkor nagyon nagy türelem kell hozzá. A lényeg, hogy ő mindig mindent jobban tud, övé az utolsó szó, neki van igaza…
Mindannyian ismerünk legalább egy ilyen embert. Ne feledjük azonban, hogy komoly lelki háttere van az irányításmániás viselkedésének: egyszerűen bizonytalan magában, amit muszáj kompenzálnia azzal, hogy mindent a kezében tart. Ez a bizonytalanság több mindenből fakadhat, szeretethiányból, önértékelési zavarokból. Az irányítási kényszer egyfajta pszichés zavar, ami nem alakul ki, ha az ember kiegyensúlyozott. Aki képes bízni az emberekben és nem fél a csalódásoktól, az képes átadni a gyeplőt is olykor-olykor.
Jó, de mit kezdjünk vele?
Abban az esetben, ha nem olyan fontos számunkra az irányításmániás személy, meneküljünk! De, ha kénytelenek vagyunk együtt élni vele, sose kezdjünk bele hangos veszekedésbe, ez ugyanis csak újabb és újabb feszültséget szül. Ha egyetértünk vele valamiben, látványosan kell támogatni, ha pedig nem, szép lassan, finoman és tagoltan, nyugodtan kell elmondani neki a véleményünket, így könnyebben eljut a tudatáig. Idő kell neki, hogy átgondolja az érveinket, pár nap leforgása alatt más színben látja a világot. Arra viszont fel kell készülni, hogy az ötleteinket mindig úgy adja majd elő, mintha a sajátjai lennének… Ezt nem szándékosan teszi, nem akarja ellopni más meglátásait, csupán meg van róla győződve, hogy azok az övéi.
Rossz hír: Az idő előrehaladtával egyre romlik a helyzet. Jó hír: ki is lehet belőle gyógyulni. Csupán rá kell döbbenteni a helyzetre. Bár ez nem könnyű, ha észérvekkel közelítünk, akkor hosszú idő elteltével megérti. Eleinte apró dolgokkal kell kezdeni, döntsünk helyette mondjuk az esti filmről, és utána haladjunk a komolyabb témák felé. Ha viszont nem működik, érdemes szakemberhez fordulni, hiszen az irányítási kényszer csak egy következmény, aminek elsősorban a lelki okait kell felkutatni és kibogozni. Ez mindenkinél más, lehet gyerekkori trauma, pl. sikertelenség a suliban, vagy később szerelmi csalódás, amely mély nyomot hagy, és befészkeli magát az ember tudatába. Ebből vonja le a következtetést az irányításmániás: „Ha én irányítom az eseményeket, akkor soha többé nem bánthatnak!”
A híres emberek, vezetők, politikusok között koncentráltan sok az irányítás kényszeres, mivel akármennyire is nehéz esetek, rengeteg mindent képesek elérni az életben kitartásukkal. Nem rossz emberek ők, nem mind gázol át másokon, lehetnek kedvesek és megértőek is, de túlságosan magabiztosak, és látszólag nagyon hisznek magukban.
Ha esetleg magadra ismertél, vagy egyik szeretted jellemzőit fedezted fel a cikkben, ne riadj meg: nem minden fekete vagy fehér, az irányítási kényszernek is vannak árnyalatai! A berögződéseken nagyon nehéz változtatni, és a változást legjobb kis lépésekkel kezdeni kezdeni, ha pedig egyedül nem megy, szakértőhöz kell fordulni.
Birta Brigitta
