Kedves Olvasó!
Nem tudom, Te, hogy vagy vele, de én már unom a telet. Idén volt hó, lehetett szánkózni, hóembert építeni, voltak -17 fokos nappalok, napsütéses, csodás idők, lehetett a havas erdőben kirándulni, elfagytak a bacik, a legtöbb boltban már egy ideje élnek a szezon végi leárazások; egyszóval úgy érzem, kihoztuk a télből, amit csak ki lehetett!
Kezdek belefáradni abba, hogy a gyerekekre reggel 85 réteg ruhát kell ráadni, miközben próbálom ablaknyitással elérni, hogy senki se kapjon hőgutát az overálokban az indulás pillanatáig.
Szeretnék már egy vékony kis kabátban szaladgálni, újra birtokba venni a játszóteret, de már annak is örülnék, ha vékonyabb sapkára válthatnánk – komolyan nincsenek nagy igényeim. Persze, tudom, hogy a négy évszakos éghajlatnak meg van a maga varázsa, és lehet, hogyha a hetek óta tartó mínusz 10 fokos reggel száma kevesebb lett volna, nem lenne már tele a hócipőm a téllel, de ez van. Rég volt ilyen hideg, ilyen hosszú ideig.
Tudom, hogy szép a kinti fehér táj, miközben a gyerekekkel a kandalló előtt társasozunk és forró csokit iszunk, friss édes sütemény illata száll a konyha felől, este pedig összebújva megnézünk egy mesét – ja, nem, ilyen csak az amerikai filmekben van! A valóság az, hogy a nagyobbat már heti 2×2 óra RSG-re járatjuk, hogy a mozgásigénye valamennyire ki legyen elégítve, de a lakás 2 óra alatt így is úgy néz ki, mintha mindennap nálunk forgatnák a Reszkessetek betörők-et. A bölcsi előtt többször majdnem hanyatt vágódtam már az elmúlt hetekben, mert valami oknál fogva, nem érzik szükségét a jégpáncél feltörésének, az oviba menet pedig a nagyobb testi épségét mentem folyamatosan, mert valamiért nem tud ellenállni a jeges-havas útszakaszoknak. Folyamatosan náthás valaki a családban, az orrszívó-porszívó többször is sztrájkba kezdett, de eddig még mindig sikerült vele rövid tárgyalások útján megegyeznem.
De elég a panaszkodásból, bár tudom, hogy legbelül mindenki hasonlóan érzi már magát. Hamarosan itt a farsang, melynek népi hagyomány szerinti jelentőségét, idén még komolyabban fogom venni. Célom egész hónapban a tél elűzése lesz, amolyan „köszi, hogy jöttél, de ideje tovább állnod” felfogással.
A lány például tavasz tündér lesz – már gyakoroljuk a különböző melegebbet- és nyíló virágokat hozó varázslatokat. Elkezdtem tervezni a kert – helyett – az erkély ládák tavaszi kompozícióját, felhoztam a pincéből a tavaszi ruhákat, a polc hátuljából előre kerültek a virágos, színes hajdíszek, hajpántok, és épp inspirációt gyűjtök a tavaszváró ajtódíszhez.
Szeretném, szeretnénk, ha így a tél vége felé – mert nem tarthat örökké!!! – Te is átéreznéd, hogy van abban valami csodálatos, ha kap az ember egy egész hónapot, hogy felkészüljön az új évszakra.
Farsangi jelmez ötletek és egyéb hangulati elemek, tavaszváró tippek, valamint a szülésre való felkészülés párhuzama a virágba boruló természettel lesz a februári vezérvonalunk itt, a Babafalván.
