Most, hogy sokéves tanulás és saját tapasztalat áll mögöttem alvás és altatás témában, az döbbent meg a legjobban, hogy mennyire félünk mi, szülők. Rettegünk, hogy a háromhetes kisbabánkkal rosszat teszünk, ha úgy altatjuk el, hogy megszoptatjuk. Félünk, hogy nem normális, hogy a másfél éves gyerekünk éjjel szopik.Gyötrődünk attól, hogy a háromévesünk éjszakánként felébred párszor. És szorongunk, hogy az ötéves gyerekünket talán végérvényesen elrontottuk, mert egy ágyban alszik velünk. Pedig a biológia és más tudományok az alvásról, az alvás fejlődéséről sokat tudnak, és egyöntetűen, hangosan azt mondják: mindez természetes, normális, az ember így működik.
Cikksorozatunkban életkoronként tisztázzuk, mit tudunk az embergyerek alvásáról.
Hogyan alszik a magzat?
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan működik az újszülött alvása, fontos tudnunk, hogyan működött még magzatkorában, hiszen a baba alvási szokásai nem a megszületéssel kezdődnek, hanem hosszú hónapokkal korábban. Kutatások tanúsága szerint a babák a pocakban folyton-folyvást alszanak: héthónapos koruk körül a csukott szemhéj alatti szemmozgások elárulják nekünk, hogy gyakorlatilag folyamatosan az alvás úgynevezett REM fázisában vannak. Ez a legfelületesebb alvásfázis, amelyben nagyon aktívak vagyunk fizikailag: szemgolyónk mozog a szemhéj alatt és testszerte jellemzőek az izomrángások. A várandósság harmincnyolcadik és negyvenedik hete között mérték, hogy a baba a nap huszonnégyszer hatvan percének mindössze öt százalékában van ébren, a többit átalussza.
„Nyugodt” alvás?
Miért érdekes mindez nekünk? Azért, mert jól tudjuk, hiszen kézzel fogható tény, hogy a baba a méhen belül sokat mozog. Talán többet is, mint gondolnánk: hatvan perc alatt legalább ötvenszer mozdul. Szüntelenül, minden irányba pörög, forog, lendül, lóbálja magát, mint egy gumiszalagra kötött trapéztáncos. Vegyük észre, hogy közben hozzásimul a méh falához, megfogja a köldökzsinórt, hozzábújik a törzsével a saját lábához – bőre folyamatosan valami élő meleggel érintkezik. Gyakorolja a szopó mozgást is, készül arra, ami a túlélést jelenti számára a születés után: a szopásra. Pedig a táplálékot ilyenkor még nem innen kapja – azt a köldökzsinór biztosítja számára. Szopik, de a szopással nem eszik. Ezek szerint a babák folyton alszanak, és közben folyton mozognak és szopnak a pocakban.
Ha megszületett, meg kell tanítanunk aludni?
A megszületés nem azt jelenti, hogy a babának ezt a magzati tapasztalást maga mögött hagyva most valami teljesen másra lenne szüksége. Nem kell ezeket az élményeket megvonnunk tőle, a jól működő rutinokról leszoktatni, és megtanítanunk valami teljesen másra. Sőt, éppen ellenkezőleg: akkor lesz egészséges a baba fejlődése hosszú és rövidtávon is, ha hasonló gondoskodást biztosítunk számára, mint ami a pocakban adott volt: érintést, testközelséget, mozgatást és szoptatást egész nap. Így a baba alvása könnyedén belesimulhat a napunkba, nem lesznek nagy, vigasztalhatatlan sírások, sokkal inkább nyöszörgés-jelzések, nem lesz probléma a súlyával, nem lesz dolgunk légzéskimaradással, egyenletes lesz a szívverése, megfelelő a testhője, állandó a véroxigénszintje. És nekünk, anyukáknak is nagy könnyebbség, ha együtt alszunk éjjel, együtt pihenünk nappal, bármikor mellre és testközelbe kerülhet a baba.
Ez leírva nagyon egyszerűen hangzik. Nem elégszünk meg az elmélettel, a nagy szavakkal. A következő cikkünkben megnézzük, hogyan is néznek ki az első kisbabás napok a gyakorlatban – természetesen alvás, altatás fókusszal, aztán pedig, hogy hogyan alakul át ez a korai alvásminta felnőtt alvássá.
Addig is…
Ha kérdésed van, vagy csak kíváncsi vagy a folytatásra,
• várunk a Hordozóházban az ingyenes szoptatást támogató csoportunkban,
• vagy kérj tőlünk egyéni konzultációt alvás témában!
• És hogy lehet a szoros kisbabás létet úgy bírni, hogy közben te is jól legyél? A te feltöltődésed a babának is létkérdés! Ha van kedved gyere, és töltődjünk együtt, zenével: Hanghordozó zenés műhely a Hordozóházban.