Az első este a baba nélkül

fiatal pár étteremben vacsorázik

Minden anya életében eljön az a pillanat, amikor először kell másra hagynia a babáját. Akár azért, mert megoldandó kötelesség szólítja el, akár azért, mert a párjával szeretnének végre pár órát kettesben tölteni. A legtöbb anya ilyenkor tele van aggodalmakkal.

Aggodalmak

Hogy mi jár ilyenkor az anya fejében?
Vajon az, akire hagyom, megfelelően gondoskodik majd a gyerekemről?
Mi lesz, ha a kicsi végigordítja a külön töltött időt?
Milyen anya vagyok, hogy magára hagyom a gyerekemet?
Mi lesz, ha a kicsi olyan jóvátehetetlen pszichés károkat szenved, hogy aztán majd évekig járhat terápiára?

Ha ezek megfordulnak a te fejedben is, attól még nem vagy paragép, csak normálisan, felelősségteljesen gondolkodó anya.

Kire bízzam a gyereket?

Minél kisebb a gyerek, annál fontosabb, hogy olyan személyre, akit a kicsi jól ismer, hetente legalább egyszer lát, és jól elvan vele. Ilyenek szoktak lenni a nagyszülők, nagynénik, nagybácsik. Ha ők éppen nem érnek rá, vagy messze laknak, akkor marad a fizetett bébicsősz, akivel a kitűzött időpont előtt érdemes alaposan megismerkedni, és elmagyarázni neki a kicsi egyedi szokásait.

Mikortól hagyhatom másra?

6 hónaposnál fiatalabb csecsemő esetén az etetés és altatás szokott gondot okozni az anya távollétében. Ha még szoptatod a kicsit, hagyj otthon lefejt anyatejet, amellyel a gyerekfelvigyázó meg tudja őt etetni. Az altatás nem szokott komoly gondot okozni, még akkor se, ha szopizás közben szokott elaludni a baba. Általában gond nélkül bealszanak cumisüveges etetés közben is. Lelkileg sem fog sérülni az a kicsi, akire alkalomszerűen más vigyáz pár órára. Ez inkább csak az anya lelkiismeretének szokott gondot jelenteni. Ha rendszeresen van szükség arra, hogy más vigyázzon a kicsire, akkor törekedjünk arra, hogy ez a „más” mindig ugyanaz a személy legyen.

A hat hónaposnál idősebb csecsemők már gyakrabban sírdogálnak, ha az anya elmegy, még akkor is, ha korábban már megszokták, hogy más vigyáz rájuk. Ennek az az oka, hogy ebben az időszakban megjelenik az ún. szeparációs szorongás. A kicsi már megérti, hogy anya elmegy, de ő ezt úgy éli meg, hogy az anya ilyenkor eltűnik, megszűnik létezni. Még nem érti meg, hogy az anya akkor is van, ha ő éppen nem látja. Ha ebben az időszakban kell másra hagyni a kicsit, minden esetben köszönjünk el tőle, magyarázzuk el neki, hogy mikor fogunk visszajönni (pl. evés vagy alvás után), és távozzunk, még akkor is, ha sírva fakad. Semmi esetre se surranjunk ki az ajtón, hogy megússzuk a sírást! Ne lépjünk vissza megvigasztalni, erre ott van a gyerekfelvigyázó, aki viszont vegye ölbe a gyereket, meséljen neki, kezdjen vele játszani! Ha a csöppség megtapasztalja, hogy anya minden esetben visszajön, akkor megtanulja kezelni a helyzetet.

Amikor hazatérünk

Ne csodálkozzunk, ha a kicsi nem üdvözöl minket kitörő örömmel, amikor hazaértünk. Lehet, hogy természetes számára, hogy visszatértünk, az is lehet, hogy kicsit neheztel ránk, mert magára hagytuk, esetleg nyűgösebb lesz aznap. Ezek a dolog természetes velejárói. Hidd el, a kicsi nem sérül attól, hogy te néhány órára távol vagy tőle!

fotó: freedigitalphotos.net
hirdetés

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .