Szülni nem azért megyünk, hogy eltöltsünk pár kellemes napot a kórházban és eldumcsizzunk az ápolónőkkel, hanem azért, hogy világra hozzuk a legszebb dolgot, amire valaha vágytunk, a babánkat.
Az első dolog, ami eszembe jutott, mikor a szülőszobára kerültem a következő volt:
„Őőőő biztos, hogy hát öööö kifér?” Anyukák! ne mondja nekem senki, hogy csak én gondoltam erre.
A saját tapasztalatomat tudom megosztani veletek, de a fájdalomérzet egyénenként változó, hisz nem vagyunk egyformák.
Én 27 órát töltöttem a szülőszobán, mire karomba tarthattam Teó babámat.
Van, akinek a szervezete készen áll pár óra alatt a szülésre, és mire beérnek a kórházba, már meg is van a baba.
Drága leendő anyukák, nem fogok kertelni, nagyon fogtok szenvedni, DE MINDENT MEGÉR és én még 100-szor végig csinálnám.
Kezdjük az elején…
A csomag bepakolva, készen állunk a baba érkezésére. A visszaszámlálás elindult, jönnek a fájások.
A legelején még annyira nem rossz, ilyen menstruációs görcsre hasonlító érzés.
Rendeződnek a fájások, irány a kórház.
Az elején, mikor megéreztem megijedtem, hisz nem tudtam pontosan mit érzek, jól érzem-e egyáltalán, ezt kell-e éreznem?!
A boldogság, hogy lassan a karomban tarthatom a fiamat többet ért, mint bármelyik fájdalomcsillapító.
De az idő egyre lassabban telik, a fájdalom egyre elviselhetetlenebb.
A fájdalom annyira erős volt, hogy könyörögtem, hogy császározzanak meg, de az orvos bízott bennem és azt mondta – „Meg tudja csinálni!”
Igaza volt!
Rengeteg erőt adott a férjem, hogy ott volt mellettem az elejétől a végéig. Segített átvészelni az egész szülés folyamatát, tartotta bennem a lelket, folyamatosan dicsért, bíztatott, ami energiával töltött fel.
A fájások, miután rendeződtek, „kiszámíthatóbbak” lettek.
Akkor már tudod, hogy mikor szorítsd össze a fogad, meddig nyomorgasd apa kezét, vagy meddig fújd ki a levegőt folyamatosan.
Jó tanács, nekem segített:
Mikor éreztem, hogy jön a fájás, mély levegőt vettem és addig, amíg el nem múlt, szépen fokozatosan engedtem ki.
26 óra után elfolyt a magzatvíz és „kicsúszott” a nyákdugó.
Ez szintén változó, kinek mikor jön ki a dugó, mikor folyik el a víz. Nekem az első toló fájás alatt távozott mind a kettő.
A tolófájás sokkal fájdalmasabb, mint az előtte lévők.
10-es skálán 20-as. Hihetetlen, hogy mi Nők, mekkora fájdalom elviselésére lettünk teremtve.
Abban a pillanatban, azt hittem végem, elfogyott az erőm, álmos vagyok, nagyon fáj, éhes vagyok, fáradt vagyok. De a kis csodámért végig kellett csinálnom.
Van, aki a szülés elején kérheti, hogy ha úgy adódik és belefér az időbe kapjon epidurális érzéstelenítőt (EDA).
Az EDA nagyon hatékony érzéstelenítő, amit a gerinc közelébe szúrnak be és deréktól lefelé érzéstelenít. Ezt a technikát nem minden esetben tudják alkalmazni. Ha a kismama méhszája már eléggé kitágult, mire hatna az érzéstelenítő, már a karjában lenne a babája.
Az EDA-val történő érzéstelenítést az altató orvos végzi a vajúdás alatt, de ha az addigi leletek alapján úgy gondolják, hogy nem tenne jót se a mamának se a babának, akkor nem alkalmazzák ezt a fajta technikát.
Nálam nem volt rá idő, így nem kaptam. De így visszagondolva, nem bántam meg.
Mikor kiderült, hogy babám lesz, megkérdeztem pár édesanyát, hogy milyen érzés a szülés, mennyire fog fájni, tényleg elmúlik a fájdalom, ahogy kibújik a baba?
A szülés folyamatáról nagyon nem beszéltek – gondolom nem akartak megrémiszteni – pedig én pont arra voltam kíváncsi, hogy milyen érzés, milyen fájdalmas, de csak hallgattak. Szerintem jó lenne, ha valaki elmondaná, hogy a szülés milyen fájdalmakkal jár, hisz mindnyájan félünk tőle – még akkor is, ha azt mondjuk, nem – és ha csak lélekben is, de fel tudnánk nagyjából készülni rá.
De egyöntetűen azt mondák, ahogy a kezembe rakják a babám megszűnik a fájdalom. Megmondom őszintén, nem nagyon hittem abban, hogy ez igaz, hogy huss elszáll és tényleg minden fájdalom megszűnik, de IGAZ!!!
A tolófájást „kezelni” nehéz. Az orvos azt mondja ne nyomjon, de egyszerűen lehetetlen visszatartani, legalábbis nagyon nehéz megbeszélni a szervezeteddel, hogy „Bocsika de a doki szerint még nem nyomhatok, úgyhogy tűnj el fájdalom”.
Érzed, hogy elhasználtad az összes tartalék energiádat és akkor az orvos odaszól, hogy „Kint van a fejecskéje, nemsokára meglesz!”
Fogalmam sincs hogyan, de újra úgy éreztem tele vagyok erővel és mikor a doktornő azt mondta, most egy jó nagyot, összeszedtem minden erőm és nyomtam egy hatalmasat.
A fiam megszületett és képzeljétek… megszűnt a fájdalom. Tényleg megszűnt a fájdalom.
El se hittem, hogy túl vagyok rajta. Sírtam a fáradtságtól, sírtam a fájdalomtól, de a végén a boldogságtól. Hisz velem volt, a karomba tarthattam és végig csináltam, sikerült.
Drága kismamák, leendő anyukák!
Csak ismételni tudom magam. Fájni fog, nem is kicsit.
De ha igazán készen állsz az anyaságra, ha igazán szeretnél egy csöppnyi csodát a karodban tartani, akkor hajrá!
Higgyétek el megéri. Mindent megér.
A csodálatos fotók ManolyaPhoto alkotásai. 🙂
