Ez a nyaralás más volt, mint a többi. Először is azért, mert most először sikerült fürdeni, napozni, pedig idén ez volt az ötödik kiruccanás. De igazából nem azért, vagy nem csak azért volt különleges, hanem mert a drága kisfiam megtanult úszni. És hogy állandóan társaságban volt, megtanult jobban kommunikálni, azaz már elkezdett beszélni is.
Egy hetes nyaralásban volt részünk, de a többitől nagyon eltérő volt, hiszen négy helyen is voltunk. Almásfüzitőn töltöttük az első éjszakát, reggel mentünk a strandra és onnan, már Szőnybe mentünk este aludni. Jó volt a barátnőimmel találkozni is. Látni a többi gyereket, hogy megnőttek. Arnold nagyon hamar feltalálta magát, aminek nagyon örültem.
Két napra rá ismét mentünk strandra, és Arnold egyre jobban kezdett úszni a kis úszógumival. Én pedig rettentően büszke voltam rá. Kissé elfogult anyuka vagyok, ami természetes, de teljes őszinteséggel mondom, hogy mindig odajött valaki, hogy megcsodálja a szépségét, a bátorságát, és hogy milyen ügyes. Arnoldnak köszönhetően, soha nem voltam egyedül.
Harmadik alkalommal csak kettesben mentünk strandra a híres Komáromi Termálfürdőbe, akkor maradtunk a legtovább, idős emberek jöttek oda elsősorban, de más anyukával is összebarátkoztam. Fantasztikus volt!
Ismertem a Termálfürdőt, hiszen odajártam gerinctornára, amikor két évig laktam Komáromba, miután Erdélyből átköltöztünk.
Annyira megszoktam Arnolddal a közös programokat, hogy igazából senki nem is hiányzik, amikor vele vagyok. Olyan volt most megint, mint amikor megszületett, és a kórházban töltött időt úgy éltem meg, mintha szállodában lettem volna, és randiztam volna a kisfiammal. Az is fantasztikus volt, életem egyik legszebb három napja!!! Persze jó volt a barátokkal is.
Nagyon hamar teltek a napok, Komáromban alig volt idő mászkálni, így igazából az utolsó napot használtam ki, és akkor persze szokásomhoz híven, átsétáltam Szlovákiába is.
Nagyon kedves, segítőkész emberekkel találkoztam. Csodálkoztak, hogy gyalog mentem át a hídon. Mindig így szoktam. Arnold megszokta szerencsére a hatalmas sétákat. Nem sok időt töltöttünk Szlovákiában, de nagyon jó volt.
Volt egy elképesztő „meghitt” beszélgetésünk a fiammal. Egyik nap, amikor délben próbáltam elaltatni, mondtam neki, hogy maradunk még pár napot, és ismét elmegyünk strandra, jó? Néz rám értelmes szemekkel, és azt mondta jó. És tapsolni kezdett. Nagyon boldog voltam.
Új szavakat kezdett mondani, és már össze is kötötte a őket. Mondta: Oké, igen, jó, kérem ide, adjál Dörmit, inni. Elképesztően jó érzés látni, hogy fejlődik. Gyümölcsöt szed a fáról egyedül és eszik.
A vízben kezdetben félt. Régen jártunk babaúszásra, de akkor még kisebb volt. A végén taszított el magától, hogy egyedül akar úszni. Néha belém csimpaszkodott, de gyakran odament idegeneknek köszönni. Na, erről azért beszélgetek vele, mert a túl közvetlenség sem jó… Nagyon sokszor megsimogatott, megölelt, ily módon fejezve ki a háláját, hogy elvittem, és olyan csodásan érzi magát.
Erről a nyaralásról is készítettem vlogot természetesen, és örülök, hogy meg van örökítve ilyen formában ez a felejthetetlen élmény.
Este amikor hazaértünk, kipakoltam, a gyereket lefektettem, és takarítottam, másnapra maradt a mosás, mert apa kérte, hogy ne mossak.
Sokan csodálkoznak, honnan van ennyi energiám?!
A szeretet adja az energiát nekem.
Minden nap éjfél után sikerült lefeküdni, vagy legalábbis elaludni, és a fejfájás persze most sem maradt ki, tegnap is ágyba kényszerített, de mindig újult erővel fogok neki az új feladatoknak, mert van egy csodálatos férjem, és egy csodálatos fiam, akikért érdemes küzdenem, na meg egy Tündér(i) cicám. Senkivel nem cserélnék!!!
Boldog vagyok, és elégedett az életemmel! Köszönöm Istenem!
Remélem tetszett nektek ez az élménybeszámoló, kívánom, hogy a Ti életetek is legyen ilyen szép kerek, mint az enyém!
Puszi,
Iza
