„Amit a szülő hisz a gyermekéről, azt a gyermek tényként észleli, nem pedig feltevésként. Hiszen a gyermekek világában a papa és a mama a biztos pontok, amit ők hisznek, gondolnak, mondanak, az jelöli ki, milyen a világ.”– Szendi Gábor pszichológus
Mai világunkban egyre jobban bebizonyosodik, hogy az életünkben való boldoguláshoz az intelligencia, tudás, műveltség mellett az érzelmi intelligenciánk az egyik legfontosabb kulcs. Segít nekünk konfliktushelyzetekben, párkapcsolati problémák esetén, munkahelyi nehézségeknél és megküzdési képességeink mozgatórugója.
Az érzéseink mindennapi életünk részei, minél jobban fel tudjuk ismerni, meg tudjuk fogalmazni és kezelni tudjuk őket, annál jobban boldogulunk. Felnőttként is folyamatosan szükséges fejlődnünk ebben, és mivel a gyermekeinknek a legjobbat szeretnénk, nekik is segítenünk kell, hogy megtanulják felismerni, kifejezni és megérteni a saját érzelmeiket.
Szakembereink közül korábban már Szabó Lili pszichológusunk írt egy blogbejegyzést az érzelmi intelligencia témakörében, ami felölelte a gyermekkori fejlesztést is.
E heti blogbejegyzésünkben Habis Melinda kapcsolattartó pszichológusunk igyekszik segíteni, hogy még többet megtudhassunk a gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlesztéséről.
Ahhoz, hogy segíteni tudjunk gyermekeinknek, a megfelelő érzelmi fejlődésben, nekünk is tisztában kell lennünk a saját érzelmeinkkel, és folyamatosan fejlődnünk kell, melyre életünk nehézségei biztosítanak lehetőséget. Csak akkor lehetünk képesek megfelelően felismerni és kezelni gyermekeink érzelmeit, ha a sajátjainkkal tisztában vagyunk. Így megtaníthatjuk nekik, hogy őszintén és bátran éljék életüket.
Az érzések nem múlnak el attól, ha nem foglalkozunk velük, sőt. Nehéz helyzetekben, amikor például a gyermek fél vagy szorong, erős támaszként állhatunk mellette.
Szabó Magda író műfordító szavait idézve:
„Én azt hiszem, gyereket csak úgy lehet nevelni, ha az ember megtiszteli azzal, hogy komolyan veszi.”
Éppen ezért, soha nem szabad elbagatellizálni a gyermek problémáit! Empátiával, megértéssel, együttérzéssel figyeljünk rá, így ezt tanítjuk neki is. Azzal, hogy segítünk neki megfogalmazni és szavakba önteni a dühét vagy szorongásait, segítünk neki megnyugodni. A kimondás által megfoghatóbb lesz a probléma, és így könnyebb elengedni a negatív érzéseket.
Természetesen közben fontos, hogy a megfelelő határok is meglegyenek, hiszen beszélgetés közben együtt megoldhatjuk a felmerülő nehézségeket. Együtt gondolkodva és együtt kiválasztva a probléma megfelelő megoldását, megtanítjuk a gyermekünket arra, hogy hibázni lehet, sőt, kell is és hogy a hibáinkból tanulhatunk.
„Ha azt gondoljuk, a titkolózással vagy a hazudozással valamitől is megkímélhetjük a gyerekünket: tévedünk. A velünk élő gyerek mindazt „tudja”, amit mi tudunk, ha nem is fogalmilag, de érzésben, feszültségben, sőt: képzetáramlásban!
Ráadásul, mivel fogalma sincs, mit érez, mitől feszült, miért jut eszébe mindaz, ami eszébe jut, ez az állapot egyértelműen a kárára van. Csakis a nyíltság, a valódi élethelyzet felvállalása tanácsolható a kezdet kezdetétől, annak minden nehézségével együtt.” – Vekerdy Tamás pszichológus és író
