Alapvetően elmondható, hogy minden egészséges nő használhat hormonális fogamzásgátló tablettát. Vannak azonban olyan kockázati tényezők is, amelyeket figyelembe kell venni a legoptimálisabb módszert kiválasztásánál. Ezeket a tényezőket pedig mindenképpen ismernie kell a nőgyógyásznak receptírás előtt.
A hormonális fogamzásgátlás használhatósága
Lényegében minden egészséges nő használhat hormonális fogamzásgátló tablettát. Mindazonáltal vannak kockázati tényezők is, amelyek kiszűrése, mérlegelése alapvetően fontos a döntés meghozatala előtt, s amelyek felderítése és elbírálása orvosi (nőgyógyászati) feladat.
Léteznek abszolút kontraindikációk, vagyis olyan állapotok, betegségek, amelyek mindenképpen kizárják egyes fogamzásgátlók használatát. Ilyenek például az előzmények közt szereplő tisztázatlan vérzéses rendellenesség, trombózis, visszérgyulladás, magas vérnyomás, akut vagy krónikus májbetegség, súlyos vesebetegség, egyes szemészeti betegségek.
A relatív kontraindikációk azok az állapotok, amelyeket mindenképpen mérlegelnie kell a szakorvosnak, mielőtt megfelelő megoldást javasol. Ide tartozik többek közt a cukorbetegség, a mióma, a terhesség alatt súlyosbodó betegségek (például epilepszia, sclerosis multiplex), súlyos migrén, tervezhető műtétek előtti és közvetlenül azutáni állapot. Hasonló mérlegelésnek kell megelőznie a 35 év feletti dohányzó nők és a 2 éve még nem menstruáló lányok esetében is a fogamzásgátló módszer kiválasztását.
A szedés megkezdése előtt a nőgyógyászati vizsgálat azért is indokolt, mert ezzel egyidejűleg rákszűrés is történik, amelyet az évenkénti ellenőrzések során megismételnek.
A hormonális fogamzásgátlók hatásmechanizmusa
Magas fokú megbízhatóságuk a többszörös támadáspontnak tulajdonítható. A petefészekre kifejtett gátló hatás mellett ezek a készítmények számottevően befolyásolják a méh nyakcsatornájában termelődő nyák tulajdonságát. Ennek révén az ondósejtek nehezebben tudnak felhatolni a női nemi szervek magasabb szegmentumaiba.
A bevitt hormonok hatására a méhnyálkahártya felépülése elmarad az élettanitól, és ez azt eredményezi, hogy alkalmatlanná válik a pete beágyazódására. A petevezetők működésében is kimutathatók eltérések. Ezek a tényezők kumulálódva hozzák létre a rendkívül magas, cca. 98–99%-os fogamzásgátló hatást.
A hormonális fogamzásgátlás hatásai
A kedvező hatások közül kiemelendő, hogy a tabletta szedése egyértelműen kedvező hatású a havi vérzés több rendellenességében. Csökkenti a vashiányos vérszegénység és a kismedencei gyulladásos megbetegedések kockázatát. Alkalmazása során ritkábban fordul elő az emlő és a petefészek jóindulatú daganatos megbetegedése.
Segít a méhen kívüli terhesség elkerülésében, csökkenti a méhtest, valamint a petefészek rákos elfajulásának veszélyét. Nem egyértelműen bizonyított, de több vizsgálat szerint előnyös hatása van a reumás ízületi gyulladások, a pajzsmirigy-túlműködés, a fekélybetegség, a csontritkulás és a méh jóindulatú izomdaganata kialakulásának megelőzésében.
Az esetleges kedvezőtlen hatások közül kiemelendő a szedés elkezdésekor néha fellépő kellemetlen szubjektív panaszok, amelyek nehezítik a tabletta elfogadását. Hányinger, esetenként hányás, fejfájás, mellfeszülés jelentkezhet, ezek a panaszok azonban az első három hónapban fokozatosan megszűnnek.
Ritkán, de akkor nem elhanyagolható mértékben a hormonális fogamzásgátlók májkárosító hatásúak lehetnek, hajlamosíthatnak trombózisra, előidézhetnek magas vérnyomást, visszérgyulladást és testsúlynövekedést.
Nem javallt a tabletta szedése 35 évnél idősebb, erősen dohányzó nők, szív- és érrendszeri betegségben szenvedők (súlyos hypertonia, artériás vagy vénás trombózis) májbetegek, ösztrogén függő daganatos megbetegedésben szenvedők (emlőcarcinoma) esetében, illetve ha mégis, akkor csak szakorvossal történt részletes megbeszélés, kivizsgálás után.
Forrás: www.orvostkeresek.hu
