A függöny köti össze a külső és belső tér látványát. Az üveg elválaszt és megmutat: a függöny összeköt, keretez és eltakar. Összeköt, mert a külső tér színeit gyakran megjeleníti; keretez, mert az ablakot képvászonként körbeöleli; és eltakar, mert ha akarom: kizárja a kinti világot. Intim belső terekhez nélkülözhetetlen, de drámai hatást, könnyed szélfuvallatot, színpadiasságot, szétszórt tavaszt is eljátszhatunk vele. Attól függ, milyet választunk. Ezerfélét lehet. Ebből az ezerből néhány lehetőséget szeretnék megmutatni.Kezdjünk egy csicsásabb megoldással. Kivételesen nem pejoratív megjegyzés volt: ez egy nászutas-lakosztály menyasszonyi öltözője. Azért ahhoz nagyszerű, nem igaz? Itt tényleg valahogy vidám, nyugodt és várakozó lesz az ember lánya. Ráadásul emlékeztet bennünket a nagy, közös élmények és emlékek archetípusaként a „lányos ház” gyerekkori szobájára, mintha tényleg itt nőttünk volna fel. Még akkor is, ha panellakásban töltöttünk életünk remek első évtizedeit.
A hatást a sokféle színű, matt, ezért picit használtnak tűnő textillel, a nyomott mintás, kevert anyaggal éri el. Kétféle virágos, egy kockás, bogyós szegény, aranyhuzal – minden van itt. A színharmónia és a tökéletes anyagválasztás segít mindezt összefogni. Nem csak egymással, hanem a kopott felületű szekrénnyel, a nádfonatú, fehérrel bevont szép kis székkel és a matt hajópadlóval is.
Gyorsan egy letisztult verziót az egyensúly kedvéért. Annyira egyszerű, hogy ennél egyszerűbb szinte nem is lehetne – bár a lapfüggöny még ennél is simább, viszont sokkal kevésbé rusztikus. A függöny natúr színe, épp megfelelő mérete olyan egyszerű hatást eredményez, amitől valahogy mindannyian megnyugszunk. Nincsenek burjánzó, omló-ömlő hullámok, színek, árnyékok és fények, függönyhajlatok közé préselt sóhajtozó levegő, a függöny alja nem surrog a padlón, de nem is omlik rá bőséges fodrokban. Egyszerűen megszűri, átszínezi a kinti fényt, melegebbre, puhábbra.
Az eltakaró, elrejtő funkciót tökéletesen hozza: ezen aztán nem látnak be. A nyers, natúr anyag olyan sűrű szővésű, hogy egy sötétebb árnyalata akár sötétítőnek is beválna. Drapéria viszont nem kíván lenni.
Ez itt a polgári dölyf tökéletes és elegáns megnyilvánulása: szépséges, otthonos, mégsem hivalkodó. Azért mindenesetre drágának tűnik . Meleg karamellszínek, arany és krém – annyira visszafogott, hogy akár unalmas is lehetne, ha a fehér párna és ablakülőke nem jelentene élénk foltot, és az ablakon túli zöld rét nem vonzaná annyira a tekintetet. Azokat viszont tökéletesen emeli ki a sok harmonikus, meleg árnyalat. Bár a párna biztosan zavarna a hátam mögött, azért szívesen olvasgatnám itt a kedvenc magazinjaimat.
Nem tudom biztosan, hogy miből látszik: ez az összeállítás dacára a klasszikus, időtlen mivoltának nagyon-nagyon modern. A gazdag, nagymintás függöny színe visszatér a komód gombján és még egy tökéletesen hasonló árnyalatú könyvet is sikerült szerezni, a fehér virágai pedig egyszerű, henger alakú bögrében jelennek meg. (Talán a bögrén látszik, hogy most készülhetett a fotó?) Az ablak párkánya, kerete fehérre festve: szintén jól illik az összeállításhoz. Vigyázzunk: ekkora mintákat akár függönyön, akár tapétán csak igazán nagy, és lehetőleg fényes, világos szobába válasszunk!
Azonos gyártó, más hangulat. Kedvenc színeim: a taupe, az ezüst, az acélkék. Annyira, de annyira hűvös lenne, hogy a pillantásunk ráfagyna a képernyőre: de az ezüst bögrécskében a fehér rózsának egyetlen, élénkzöld kísérőlevele, érdekes vizuális központként színesebbé, gazdagabbá, melegebbé teszi a képet.
Ez a függöny egyszerűen gyönyörű. Gazdag, fényes, nehéz – szintén nagy, és lehetőleg nagyon elegáns szoba kell hozzá. Puha, sima, fehér szőnyeg, taupe és fehér bútorok, kékes reflexek a fényes, selyemmel bevont falon. Tükrök, keret nélkül vagy ezüst keretben. És sok virág az üvegvázákban.
