Hétfőn kezdődött és vasárnapig, október 15-ig tart a Marczibányi Téri Művelődési Központban a hazai gyermek- és ifjúsági színházak egyik legjelentősebb fesztiválja, a 9. Gyermek és Ifjúsági Színházi Szemle.
A minden páratlan évben sorra kerülő Szemle az elmúlt 16 évben számtalan fontos gyermekelőadásra hívta fel a szakma és a közművelődési szakemberek figyelmét, hisz a rendezvény egyik célja az, hogy olyan nívós előadásokat szemlézzen, amelyeket érdemes lenne országszerte meghívni a különböző művelődés házakba, kulturális intézményekbe.
A korábbi évek szemléin díjazott előadások azóta a gyerekszínházak klasszikusaivá váltak, tehát érdemes őket időről időre az emlékezetbe idézni, hisz a magyar színháztörténetben is fontos hely illetné meg őket. Ugyanakkor határozottan jelzik azt a szemlélet- és stílusváltást is, amely a magyar gyerekszínházak megújulását eredményezték az elmúlt másfél-két évtizedben.
Minden fesztivál fontos kérdése, hogy az ott szereplő előadások mennyiben tekinthetők az elmúlt időszak legfontosabb produkcióinak, mennyire rajzolják ki azokat a tendenciákat, amelyek az adott területen zajlanak. Ez minden fesztiválválogatás próbája is (aminek eredményei nem azonnal látszanak, hanem csak néhány év távlatából).
A Marczibányi téri fesztivál programját idén egy színházpedagógiai szakemberekből és drámapedagógusokból álló háromtagú csapat válogatta (Szakall Judit, Kaposi László, Gyevi Bíró Eszter). A válogatás annyiban feltétlenül tükrözi a jelen tendenciáit, hogy a gyerekeknek szóló előadások közt túlsúlyban vannak a bábszínházi produkciók. A vidéki bábszínházak ugyanis az utóbbi években határozott és eredményes erőfeszítéseket tettek azért, hogy ne csak a bábok iránt érdeklődő korosztályokhoz legyenek képesek szólni, és hogy a gyerek- (sőt ifjúsági) színházak minden műfajában otthonosan mozogjanak.
A bábszínházak játszanak a legkisebbeknek csecsemőelőadásokat (mint a győri Vaskakas a szemlén is szereplő Körbe-körbe, karikába című produkciója), játszanak továbbra is óvodásoknak (mint a pécsi Bóbita a szemlén is szereplő Szélkötő kalamona című előadása), közönségnek hívják a kisiskolásokat is (mint ahogy a szombathelyi Mesebolt a Kirikou és a boszorkány, a veszprémi Kabóca a Kodzsugukila, a boszorkány vagy a zalaegerszegi Griff Szépen szóló babukamadár című bemutatója, amelyek szintén láthatók a fesztiválon).
De a bábszínházak újabban a felsősöket is nézőknek hívják (mint például a marosvásárhelyi Ariel szemlén látható Brémai muzsikusok című produkciója), sőt már a középiskolásokat is megszólítják. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a bábszínházak a korábbinál jóval sokrétűbb színházi formákat használnak, nemcsak a bábszínház különböző műfajait működtetik, hanem élőszereplős előadásokat is készítenek. Sőt a korosztálynak és a mondanivalónak megfelelően bátran keverik is a különféle kifejezőeszközöket, bemutatnak színházi nevelési előadásokat és tantermi produkciókat is.(Ilyen például a debreceni Vojtina Halak kora című tantermi részvételi színházi előadása, amely azonban csak a válogatók által ajánlott előadások közt szerepel.)
Bár a gyerekeknek szóló előadások nagy részét független, utazó bábszínházak játsszák, ezeket egyedül Fabók Mancsi Bábszínháza képviseli a szemlén (A háromágú tölgyfa tündére 6–14 éveseknek szól). (Az ajánlott előadások közt is csak a szemlén már sokszor sikeresen szereplő Ziránó produkciója szerepel.)
Unikumnak számít a Marczibányi téri fesztiválon Góbi Rita 3–5 éveseknek készült Pici bonbon című előadása, mint az egyetlen táncszínházi produkció a programban. Feltűnő az is, hogy a nem bábszínházi gyerekprodukciók között a „kőszínházakat” egyedül a budaörsi Latinovits Színház képviseli. Ők 5–10 éveseknek mutatják be Az öreg kisasszony autós meséit. Az előadások többségét a szemlén független társulatok adják elő.
Érdemes arra a gazdagságra figyelmi, amelyet kétségtelenül felkínál a gyermek- és ifjúsági színházak iránt érdeklődő nézőknek a Szemle.
A Szemle teljes programja a fesztivál honlapján olvasható.
