Három év alatt négyszeresére nőtt a hamisított termékek értéke, a lefoglalt áruk mennyisége pedig tízszereződött tíz év alatt – tudhattuk meg a Bird & Bird ügyvédi iroda és a VPOP sajtóbeszélgetésén, szeptember végén. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága adatai szerint 2009-ben 117 millió darab hamisítványt foglaltak le. Évente közel százezren vesztik el állásukat az EU-ban a Távol-Keletről behozott illegális termékek miatt.
Magyarországon a divatmárkák olcsó utánzatai számítanak slágerárunak. A sportmárkák mellett a design termékek, főleg táskák tömkelege köszön vissza az utcákon. A témával kapcsolatban kérdeztem meg három divat iránt érdeklődő fiatalt, nekik mi a véleményük mindezekről.
„Sohasem vásárolok hamis termékeket – mondja Méhes Regina divatszerkesztő -, habár van egy Dorothy Perkins borítéktáskám, aminek a kiléte még számomra is rejtély, ugyanis egy turkálóból szereztem, mindössze 300 forintért. Alapvetően nem rajongok a hamisítványokért, mivel aki egy kicsit is ért hozzá, az könnyedén észreveszi, hogy az adott darab nem eredeti. Eddigi tapasztalataim szerint az emberek úgy gondolják, hogy egy designer darabbal magát a jó ízlést vásárolják meg, ez viszont nagy tévedés. Persze amíg a darab szolid és viszonylag minőségi, addig nincs gond, de úgy gondolom, hogy számos középkategóriás márka kínál ugyanolyan ízléses eredeti darabokat, megfizethető áron.” Regina még elárulta, hogy ha designer darabra költene, az semmiképp sem egy Louis Vuitton táska lenne, mivel itthon már minden második lány LV replikákkal járkál.
„Annak ellenére, hogy egy eredeti termék vásárlását nem tudom magamnak megengedni, nem veszem meg a hamisítványokat, mert azok nem olyan minőségűek, mint az eredetiek. Inkább veszek egy olcsó, ám igényes darabot. – tudtam meg Nácsa Andrea ruhatervezőtől. – Nem fizetek értük, mert úgy gondolom, akik ezeket gyártják, a törvény ellen cselekednek. A hamisításnak hatalmas méretű következményei lehetnek. Mivel én is ruhák tervezésével, gyártásával foglalkozom, ezért átérzem a nagy gyártók problémáját. Azt tanácsolom azoknak, akik mégis szeretnének egy-egy eredeti holmit, járjanak nyitott szemmel second-hand üzletekbe, hiszen egyszer-egyszer rátalálhatunk értékes darabokra.”
„Leginkább azért nem veszem meg a hamis termékeket, mert tömegtermékké válnak és kétes minőségűek. – mondja Pásztor Theodora média designos hallgató. – Persze gyakran előfordul, hogy az eredetit és a hamisat is ugyanott gyártják, csak épp pár betű eltéréssel a márkajelzésben kerülnek ki a gyárból. Amúgy sem kedvelem a nagy márkajelzéseket, még ha Gucci vagy Chanel termékről van is szó, sokkal fontosabb a szín és a fazon. A legfontosabb, hogy harmóniába legyen a viselőjével. Szerintem, akik megvásárolják a hamisat, azok vágynak az eredetire és arra amit az adott termék képvisel, csak épp a pénztárcájuk nem engedi meg, és ezért beérik a replikával. Közben pedig nem veszik észre, hogy egész más a jelentése egy ilyen hamis tucat terméknek. Én az arany középút híve vagyok, boltból alapdarabokat veszek, turkálókban nagy kincsekre bukkanok, ha pedig nagy falat kell, arra gyűjtök.”
A hamis áruk ma már nagyon széles körben terjednek, nemcsak ruhákat és kiegészítőket, hanem szinte mindent ,,koppintanak”, amit el tudnak adni. A hatóságok minden országban törvényekkel próbálják visszaszorítani a jelenséget. Szigorúan büntetik a gyártókat és az árusítókat, sőt Olaszországban és Ausztráliában maga a vásárló is számíthat pénzbüntetésre vagy közmunkára.
A nagy divatcégek maguk is igyekeznek gátat vetni a hamisításoknak, a Louis Vuitton divatháznak például Párizsban negyven fős, hamisításokkal foglalkozó különítménye van, de a világ nagy városaiban is működtetnek olyan irodákat, melyek a hamisításokra specializálódtak. Nincs könnyű helyzetük, hiszen a replikák gyártói is fejlesztik technikáikat, vannak, akik tényleg a kiköpött másolatokat készítik el. Prezíc kidolgozás, hasonló anyag, monogram és igényes, dobozos csomagolás jellemzik ezeket a táskákat.
A szép dolgok mindig örömet okoznak, az utánzatok azonban olyan hamis álomvilágba repíthetnek, ahol a külsőségek és a látszat fontosabbak, mint a minőség és az egyéniség.
