Hihetetlen családi történetek – 1. rész

Hihetetlen családi történetek

Minden családban előfordulnak szokatlan dolgok, nem hiába mondják, hogy „ahány ház, annyi szokás”, ámde még ezen felül is léteznek történetek, amiket első olvasásra el sem akar hinni az ember. Elhoztunk nektek egy nevetséges, hihetetlen vagy inkább szokatlan történetet, melyeknek a főszereplője egy átlagos család. (Vagy mégsem olyan átlagos?)

A szigorú anyós

(Ez a történet egy fiatal párról szól, a pár hölgy tagjának a szeméből elmesélve a dolgokat, melyek során, mint láthatjátok, az úriember édesanyja eléggé megnehezítette a kapcsolatukat.) És nézzük a történetet:

A pasim egy olyan családban élt, ahol nem lehettek határaid, így senkinek nem volt magánélete sem. Ha jelszót tett valaki a telefonjára, elvették tőle. Ha bezártad az ajtót a szobádon, leszerelték az ajtót – ez alól csak a szüleinek a szobája volt kivétel, ami meg is magyarázza miért voltak heten testvérek. Ha nem adtál tökéletesen pontos információkat arról, hogy hová mész, kivel mész és meddig leszel, nem mehettél sehová. Egyik nap, röviddel azután, hogy randizni kezdtünk, egy filmet néztünk a nappalijukban, ahol három fiútesójának el kellett magyaráznom, hogy nem vihetik csak úgy el a telefonomat játszani. Minden hasonló alkalommal ők csak annyit válaszoltak, hogy „Ez csak akkor lehet probléma, ha rejtegetni valód van.”

Természetes, Természetes Szépség, Gondolkodás, Csoda
pixabay

Csak még inkább dühös lettem, amikor a párom azt javasolta, hogy menjünk el a plázába, ugyanis, amikor elköszöntünk mindenkitől, az anyja kikapta a kezéből a kocsikulcsot.
Hová mentek? – kérdezte az anyósom.
A barátnőm és én a plázába készültünk éppen. – válaszolta a pasim.
Ki megy még veletek?
Senki.
– Melyik boltokba mentek?

A párom felsorolt neki néhány boltot.
Meddig lesztek oda?
Talán 2 órát. – válaszolta idegesen a pasim.
Az anyukája az órát kezdte bámulni, majd így szólt:
– Egy órát kaptok. 3 óra múlva vacsoraidő.
Az mindössze arra elég, hogy kimenjünk és vissza is jöjjünk. – kapcsolódtam be az eszmecserébe én is.
Az anyukája rántott egyet a vállán és elsétált a kulcsokkal.
– Akkor ne menjetek…

Ott álltam, totálisan lesokkolva. A pasim utánament és meggyőzte, hogy elmehessünk két órára, de csak azzal a feltétellel, ha elvisszük a két legfiatalabb öccsét is – akik szerintem a legidegesítőbbek voltak az egész családban. Úgy szerettem volna egy kis időt kettesben tölteni vele, de így is beleegyeztem a vásárlásba gondolván, hogy 2 kistesó még mindig jobb, mint, ha mind a heten egy helyen lennének.
Ne vedd a szívedre anya viselkedését. Csak tudni szeretné hányadán is állunk. – mondta türelmesen.
Nem vettem a szívemre, csak szükségünk lenne egy kis privát térre. – válaszoltam.
Anyuci azt mondta, hogy ha privát térre van szükséged, bűnös vagy valamiben. – vágott közbe a 10 éves öccse.
Csendesen nevetni kezdtem.
Mi az? – kérdezte a 13 éves kistesó.
Hát szerintem…
Inkább ne mondj semmit nekik. – csitított a pasim.

Annyi időt töltöttünk a bevásárlóközpontban, amennyit csak tudtunk, hogy hazaérjünk a 2 órás időintervallum alatt. Amikor visszaértünk a lakásba, használnom kellett a mellékhelységet. Bementem és magamra zártam az ajtót, majd ráültem a wc-re. Nagyjából 5 másodpercen belül kirepült az ajtó előttem. A párom anyja állt ott, engem bámult, miközben próbáltam magam eltakarni valamivel.

Szőke, Törülköző, Portré, Ragyogás, Smink, Lány
pixabay

– Mit csinálsz? – kérdezte.
– Pisilek? – válaszoltam ledöbbenve.
Az anyja gyanakvóan kezdett nézni, majd azt mondta:
Ne zárd magadra az ajtót.
Ahelyett, hogy befejeztem volna a dolgomat, felálltam és elindultam kifelé a házból. Az ajtóban a párom megállított.
Héé, mi a baj?
Anyukád épp most közölte velem, hogy nem zárhatom magamra az ajtót pisilés közben. – mire megjelent az anyukája is.
Ha valamihez be kell zárnod az ajtót, inkább ne csináld.
Még a fürdőszoba ajtaját se zárhatom be? – kérdeztem megrökönyödve.
Majd megszokod… – vetette fel a pasim.
Áh… nem, több, mint kétlem, hogy meg fogom.

Késő este felhívott, ideges volt és azt mondta nekem, hogy miért mentem el ilyen „buta dolog” végett. Elmondtam neki, hogy szerintem ez nem „buta dolog”, az embereknek igenis szükségük van némi térre. Még akkor is, ha ez a tér semmi egyéb nem lehet, mint 2 perc a fürdőben EGYEDÜL. Azt mondta, hogy szerintem túlreagálom és, hogy bocsánatot kellene kérjek. Szakítottam vele, nekem ez nincs rendben.

Tetszett a történet? Ha szertnétek, hogy hozzunk Nektek hasonlókat, nyomjatok odalent egy like-ot és mi hozunk még!

(VIA)

hirdetés
Ha van kimeríthetetlen téma és témán belüli kérdéskör ezen a csodálatos bolygón, úgy vélem ezek pontosan a gyereknevelés és a család témakörei. Minden nap hoz némi változást, mindig jönnek újabb és újabb fordulatok a világban, mindig lesznek időszerű kutatások, melyekről igenis érdemes írni. Önnön gyermekkori tapasztalatokat, személyes gondolatokat, szakmai cikkek fordításait öntöm szavakba. Az írás az életem fő mozgatórugója. Legyen szó cikkekről vagy versekről, izgalmasnak és gyönyörűnek találom az alkotás ezen módját. Az információáramlás könnyeden zajlik modern világunkban, ezért nagy lehetőség számomra, hogy egy ilyen nagyszerű közösséggel oszthatom meg mondandómat, mint amilyenek Ti vagytok!
Előző cikkA kisgyermekek mozgásigénye – mennyi és a mi a legmegfelelőbb nekik?
Következő cikkTabuk nélkül – a gyerekdalok titkos tartalmáról

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .