Az elmúlás és a halál az állattartó családokat sem kíméli és ők is megtapasztalják azon veszteséget, amikor kisállatuk lelke egy megbetegedés vagy egyszerűen az öregedés által a Mennyországba repül. Sokszor felnőtt emberként is szörnyen fájó pillanat ez, különösen, ha nagyon a szívünkhöz nőtt az adott kiskedvenc.
Gyermekként pedig pláne nehéz, hiszen ők úgy képesek szeretni cicájukat/kutyájukat, minthacsak kistesójuk volna. Különösen nagyon kicsi korban felfoghatatlan számukra, hogy a legszeretettebb jószág hová lett egyik napról a másikra? Nem feltétlenül értik még, mit jelent a halál vagy miért nem látják többé négylábú vagy épp kétlábú barátjukat. Ebben az esetben a szülőre száll a felelősség, hogy elmagyarázza valahogy gyermekének az elmúlást és valahogy finoman közölje a tényt: kedvence a Mennyországba került. Ha nem tudnátok mit kezdeni hasonló szituációval, segítünk néhány egyszerű gondolattal, miként tudnátok kezelni a helyzetet.
>>> ARANYOS PLÜSSÖK, HA KELLENE EGY GYERMEKMOSOLY
Semmiképpen ne hazudj!
Az első és a legfontosabb dolog az őszinteség. Ne hazudj apróságokat sem a csemetédnek, legyél vele egyenes, de jól válogasd meg a szavaidat, hiszen fájó témáról van szó. A halál megfoghatatlan történés, de teljes mértékben elkerülhetetlen. Az életünk része. Ne mondd azt gyermekednek, hogy a háziállata vakációra ment és azt se, hogy másik házba költözött. Kerüld az olyan gondolatokat, mint az „elaludt” vagy hogy „elköszönt és azt mondta sosem tér vissza”. Talán meglepő, de ezen kifejezésmódok használata oda vezethet, hogy a gyermek szorongani fog az elalvástól vagy a búcsúzástól, amit gondolom abszolút nem szeretnétek.
Ne rejtsd el önnön szomorúságodat sem előle, fontos, hogy tudja: normális, ha szomorú vagy dühös, ha egy szeretett kiskedvence meghal. Arra is figyelj, hogy segíts neki kifejezni az érzéseit. Kérdezz rá, hogy „Hiányzik Bolyhos?” vagy „Szomorú vagy most? Én is!” Mivel még bizonyos korban nem biztos, hogy magától meg tudja fogalmazni, ami benne zajlik, holott a kommunikáció az egyik legjobb gyógyír.
Válaszolj a felmerülő kérdéseire!
A kisgyerekek nem mindig tudják felfogni a halál véglegességét. Hetekbe telhet mire elfogadja, hogy örökké elhunyt a kedvenc. Ebben az időszakan pedig jó eséllyel gyakran meg fogja kérdezni, hogy hová lett? Inkább beszélj neki többet a témáról, mintsem azt lássa rajtad, hogy elhallgatsz dolgokat, mert akkor tabu témaként fogja kezelni a halált és azt hiszi majd, hogy nem beszélhet róla. Viszont a kevesebb néha több – elv itt is érvényes. Túl sokat sem jó beszélni róla, hagyni kell, hogy ő fogalmazza meg felmerülő kérdéseit és a saját tempójában gyűjtsön információt a témában. Időről időre megemlítheted magadtól is a háziállatot, hogy a gyermek tudja: rendben van, ha szeretne róla beszélni.
NAGYON fontos, hogy elmondd a gyermeknek; nem az ő hibája a kiskedvence halála. Kortól függetlenül hihetik azt a kicsik, hogy ők tettek valami rosszat, amiért soha többé nem láthatják (például) kutyusukat. Lényeges megértetni vele a halál természetességét és azt a tény miszerint nincs rá semmilyen behatásunk. Mondd el neki, hogy senkinek sem a hibája, ha megtörténik.
Beszélj vele a túlvilágról!
>>> FIGYELEMELTERELŐ SZABADTÉRI JÁTÉKOK
Vallási nézeteidtől függ, hogy miként kezeled Te magad a túlvilág témáját és azt, hogy hová kerül egy lélek, ha elhalálozott. Amennyiben nem hiszel a túlvilági létben, mondhatod azt is, hogy az állat szelleme az emlékezetetekben él tovább.
Készülj fel arra, hogy esetlegesen az állat halála által felmerül majd a kérdés, hogy mi történik az emberekkel? Ők meghalnak-e? Ők hová kerülnek, ha meghalnak? Jó eséllyel meg fogja nyitni a téma kapuit és nem csupán a kiskedvenc lelke kerül majd szóba.
Ti hogyan kezeltek hasonló szituációt?