Hogyan segíthetjük a beszédfejlődést?

beszédfejlődés

A beszéd- és nyelvi fejlődés egészséges gyermekek esetében egy spontán folyamat. Pont úgy megtanulják, mint azt, hogy hogyan kell felállni, elindulni, vagy enni. Az egészséges nyelvi- és beszédfejlődés rengeteg dolog együttállásának köszönhetően jön létre.

Egészséges fejlődés

Könnyen belátható, hogy ép idegrendszerre és ép érzékszervekre feltétlenül szükség van ahhoz, hogy a nyelv fejlődni tudjon. Egészséges, komplikációmentes körülmények között született gyermekeknél ezek szerencsére általában adott tényezők.

Arról is egyre többet hallhatunk, hogy az egészséges mozgásfejlődés milyen komoly szerepet játszik abban, hogy a későbbi nyelvi fejlődéshez szükséges idegpályák jól “bejáratódjanak”, és mint egy fogaskerék kerekei, a beszéddel összekapcsolódva mozgassák annak fejlődését is.

Talán az sem újdonság – bár nem lehet eleget hangsúlyozni –, hogy az ép hallású gyermek is kaphat olyan megbetegedést – gyakori felső légúti- vagy mandulaproblémákra gondolok -, amik tartósan befolyásolják a hallását, és így a beszédfejlődést is visszavethetik.

Optimális figyelem

Mindezek mellett egy optimális szintű figyelemre van szüksége a gyermeknek ahhoz, hogy környezetéből az információkat rendszerezve kiszűrje. Ez az érett figyelmi szint egyrészt szintén ép idegrendszert feltételez, másrészt a környezet, a gyermekkel együtt élő felnőttek is sokat tehetnek azért, hogy a gyermek figyelme jól működjön.

Sajnos nem közhely, hanem valódi probléma hogy a mai, ingerekkel teli felgyorsult világban sokkal nehezebb kiválasztani, hogy mi az igazán fontos és érdekes. Mindez hatással van a gyermeki fejlődésre is, hiszen az idegrendszer érési tempója még nem érhette utol ezt a felgyorsult világot.

A beszédfejlődéssel kapcsolatban kiemelendő az ép halláson alapuló hallási figyelem, ami komoly alapot ad a beszédinduláshoz, a helyesen ejtett hangok és szabályok alkalmazásához szükség van rá.

A fokozott háttérzaj igencsak megnehezíti a gyerekek dolgát. Biztosan sokunknak volt olyan élménye, hogy zajban, vagy telefonon kellett idegen nyelven társalognia. Ezt sokkal megerőltetőbbnek érezzük, mint amikor jók a hallási észlelésünk feltételei. Bár felnőttként nem úgy reagálunk, hogy „akkor inkább nem is figyelek oda”, de a gyermekeknél gyakori lehet ez a reakció. Egyszerre szól a háttérben a TV (ami ráadásul nagyon leterhelő vizuális ingerrel is bombázza az agyat), a mosógép, az utca zaja, és emellett bizony könnyen elsikkad, „ha anya a konyhából szól, hogy pakoljuk össze a játékokat”.

Nem az a gond ezzel, ha néhányszor így alakul a hétköznap, hanem az, ha ennek nyomán nem válik érdekessé a beszéd, ha a gyermek úgy érzi, hogy mindez csak a feje felett zajló érthetetlen hangok tömege, amikkel neki nem igazán érdemes foglalkozni.

Gyakran elfelejtkezünk arról, hogy a beszéd miért van, mire is használjuk igazából. Érzéseket, gondolatokat, információkat, tudást, saját magunkat közvetítjük általa. Sokkal több ez, mint hangok egymásutánja. Ezek az érzelmi motivációkkal szorosan átszőtt információk lehetnek csak annyira érdekesek egy gyermek számára, hogy odafigyeljen arra, ami körülötte zajlik, hogy ennek nyomán aztán elsajátítsa a nyelvet. Nem véletlen, hogy állami gondozásban felnőtt gyermekek nyelvi kifejező képessége, szókincse sokkal szegényesebb, mint családban felnőtt társaiké.

Gyakorlati életben egyrészt az állandó háttérzaj csökkentésével (főként a TV kikapcsolására gondolok itt, hiszen az utca zaját nem tudjuk kizárni, a mosógépnek is mennie kell…stb.), másrészt a beszéd örömteli kommunikációs funkciójának erősítésével segíthetjük a beszédfejlődést.

Ha beszélni tanuló 1-3 éves gyermekeinkkel kommunikálunk, igyekezzünk kissé lelassítani a beszédünket, kifejezőn, dallamosan, ám rövid, egyszerű mondatokban fogalmazzunk. A hosszú mesék helyett elég, ha a könyvben látható képekről mesélünk, vagy ha az aznapi eseményeket felidézzük. A gyerekek nagyon szeretik, ha róluk szól az esti mese. (Természetesen elérkezik az az idő is, amikor a mese ismétlésére, a „még egyszer ugyanazt” varázslatos erejére van szükség, ehhez elengedhetetlen a kötött szöveg, a kedvenc mese stb.)

A rövid mondókák, mozgással kísért versek, dalok a ritmusosságuk miatt szintén segítenek abban, hogy könnyebb legyen odafigyelni rájuk, nagyon fontos részei a beszédfigyelem fejlődésének.

Jó, ha a gyermek látja az arcunkat beszéd közben. A nonverbális jelek, a gesztusok, a mimika érzelmeken és nyelven kívüli síkokon keresztül mind-mind erősítik a beszédértést, ami a beszédindulásnak jó alapot ad. Fontos, hogy valóban kommunikációs funkciónak megfelelően használjuk a nyelvet, ne beszéljünk feleslegesen túl sokat a gyermekhez, és ha valamit kérünk, megfogalmazunk, magyarázunk, az hiteles legyen. Fontos, hogy „azt mondja a száj, amit gondol a fej és érez a szív” (Montágh Imre).

Szólj hozzá Te is!