Valódi – valóban – játékos nyelvfejlesztés

764
játékos nyelvfejlesztés

Kedves Édesanyák! Szóljon most ez a cikk arról, hogyan indulhattok el Ti magatok a korai nyelvfejlesztés útján, hogyan hozhatjátok közel gyermeketekhez a nyelv által közvetített tágasabb világot. Hogyan kedveltethetitek meg a kicsivel az idegen nyelv által képviselt “másságot”. Hogy érhetitek el, hogy otthonosan mozogjon ezen, a számára ismeretlen terepen. 

Mielőtt belemerülnénk a témába – félek, sok kérdésre csak érintőlegesen tudunk majd kitérni – le kell szögeznünk valamit. Az általam járt és felkínált út egy a sok közül. Többféleképpen felfogható a feladat: az idegennyelvi nevelés.

Kétnyelvű nevelés

Nevelhetünk hazai pályán, anyanyelvi közegben kétnyelvű gyermeket. Megoszthatjuk az egyes nyelveken történő kommunikációt a családtagok között. Szólhat apa például magyarul a gyermekhez, míg az anya kizárólag az idegen, esetünkben német nyelven. Történhet ez annak okán, hogy a gyermek vegyes házasságba születik, hogy a család idegenbe költözik, vagy mert egyszerűen így dönt. Sok jó példát, működő rendszert ismerek, amelyben a gyermek a hozzá közelálló rokonaival kizárólagosan egyik, illetőleg egy másik, számára kezdetben idegen nyelven kommunikál. Ezekről a rendszerekről itt nem szeretnék írni, mert jómagam nem alkalmazom őket.

Sokan kérdezik tőlem, feltételezik rólam, hogy kétnyelvűen nevelem a lányaimat. Ezeknek az érdeklődőknek többnyire csalódást okozok a válaszommal. Nem, én nem választottam ezt az utat. Nem akartam feladni annak gyönyörűségét, hogy az anyanyelvemen nevelhessem, szerethessem a gyermekemet.

Egy másik út

Infinety hirdetés

Itt fel is merül a kérdés: hogy lehet akkor hiteles a szerepem ezen a téren a gyermek előtt? Hogyan nyújthatok neki valós képet, hogy érhetem el, hogy elfogadjon amikor az idegen nyelvvel próbálkozom nála?

Nos, nálunk a JÁTÉK nyelve a német! Nem minden, a nap folyamán lezajló játékfolyamaté, csak azé, amit huncutul összekacsintó, összekuckózó módon, erre közösen kijelölünk. Egy könyv kézbevételével, egy megszokott momentum felidézésén keresztül. Történhet ez odahaza, a kedvenc fotelünkben, de úton-útfélen, egy meredek lépcsősort megmászva, egy dalt énekelve, egy CD-t bekapcsolva, tömött buszon vagy este az ágyban. Ez a mi közös titkos nyelvünk, amin megszólalva bármikor elnyávoghatjuk magunkat, csokispalacsintázhatunk vagy táncolhatunk egy bálban. Erre kapható minden gyerek, higgyétek el!

Évekig járt a foglalkozásaimra egy kislány, akit a mamája úgy hozott el, hogy folyamatosan halandzsázott. Így akart mások által többnek, izgalmasabbnak, különlegesebbnek látszani. Anya gondolt egyet, ha halandzsázol, akkor csak tisztességgel. Sokáig nem is német foglalkozásra jöttek, hanem halandzsaórára. Azóta a kislány már Ausztriában tanul, harmadik osztályos…

Nyelvtanulás (csak) játékosan

No de kanyarodjunk vissza a kérdéshez, hogyan érem el, hogy kialakuljon a huncut összekacsintás, összekuckózás, amellyel kezdetét veszi a német nyelven zajló játék?

Elsősorban következetességre, türelemre, nyitottságra van szükség. És gondos előkészületre. Végig kell gondolnom, milyen nyelvi tartalmakat kínálok fel gyermekemnek, s ami kulcsfontosságú, hogy milyen formába öntöm ezeket. A gyermekemet ugyebár ismerem. Ismerem a gyengéit. A kedvenc ételét. Szeret-e hintázni, szereti-e ezt vagy azt a színt? Szívesen játszik-e bújócskát? Ezek ismeretében szólítom őt meg. Ezekre a helyzetekre keresek megfelelő mondókát, dalt, egyéb nyelvi, szituációs, vagy konkrét tárgyhoz kötött játékot.

A legkisebbek esetében először megteremtem a közös kiindulási pontokat: a fürdetéshez, etetéshez, öltöztetéshez, masszírozáshoz, sétához kötődően. Ezekre a ténykedésekre keresek rövid, találó, könnyen ismételhető mondókákat, dalokat. Ügyelve arra is, hogy a gyermek különböző érzékszerveit is megszólítsam. Ne csak a hallását. Szolgáljak látvánnyal, érzettel, ismétlődésekkel, ezáltal az otthonosság érzetének kialakulásával. A megtapasztalásokra, emlékképekre építve kezdeményezhetem időről időre, egyre nagyobb magabiztosággal az idegennyelvre történő váltást. Mindkét fél számára követhető módon, egyre természetesebben. Megtapasztalhatom, hogy hamarosan nem csak én kezdeményezek majd! – hanem gyermekem is. Ilyenkor rugalmasan bele kell menjek a játékba, át kell engednem a kezdeményező szerepet és ugrásra készen várni, milyen új kapukat nyitogat a kicsi, amin keresztül újabb tartalmakra nyithatunk. Folyamatos kutatómunkát végzek, gyűjtöm a legkülönbözőbb beszédszándékokra alkalmazható mondókákat, dalokat.

Ez nagy munka, de azt hiszem akad köztünk számos Édesanya, aki ezt kimondottan élvezi.

A mondókák, dalok kiválasztásakor nagyon fontos kritérium, hogy mondandója idővel “felszabadíthatóvá és konkrét élethelyzetekre alkalmazhatóvá váljon”. Ez ugyanis egy lehetséges útja a szabad, önálló nyelvhasználat kialakulásának. Nincs is más hátra, mint hogy egy két konkrét példával alátámasszam az eddig elméletben elhangzottakat.

Hogy működik ez egy foglalkozáson?

Foglalkozásaimon sokat tapsolunk, dobolunk – hol halkan, hol hangosan, gyorsan vagy pedig lassan. Közben mondjuk is; “Langsam, langsam, schnell, schnell, schnell.” Egy anyuka lelkesen számolt be róla, hogy kislánya, ha húzza az időt oviba menetel előtt, mindig ezt dobja be; „Nicht langsam, langsam, sondern schnell, schnell, schnell” – erre felcsillanó szemmel pattan a kicsi.

A foglalkozások elején többnyire bemutatkozunk egymásnak. Egyik, ilyenkor elhangzó mondókánk; „Ich, ich, ich, du, du, du, ich bin Mama, Juli, stb. wer bist du?” Szintén egy anyuka elmondása szerint az egyik kislány odahaza tárgyakkal, növényekkel, elváltoztatott hangon játssza a bemutatkozósdit. 

Tornázni is szoktunk a foglalkozásokon. Az egyik tornázós mondókánk így szól; “Ich stehe, ich gehe, ich drehe mich um, ich stehe, ich gehe, ich fall auf einmal um. Bumm.” Mint kiderült, ezek a tagmondatok közlekedésben, öltöztetéskor is remekül alkalmazhatók. Példaként szolgálva arra, miként szabadítom fel mondandómat a mondókák kötöttsége alól.

Végezetül egy példa arra, hogyan jön létre spontán módon a német nyelven történő beszélgetés minálunk mostanában: 3 és 10 éves lányaim unszolására a tömegközlekedésben, vásárláskor… “Anya, a buszon, a boltban játsszuk azt, hogy németek vagyunk.” Na itt nekem kell levetkőznöm gátlásaimat és a tömött boltban németül szólnom az eladóhoz, aki persze “magyarul ismer” minket….

Hasonló örömteli perceket kívánok Mindannyiótoknak az otthoni nyelvi fejlesztésben. Köszönöm, ha megosztjátok velem tapasztalataitokat, illetve esetleges kételyeiteket. 

 

Erről a témáról a Gyermeknevelés rovatban olvashatsz többet!

 

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

Budapesten Krabbeldeutsch néven korai nyelvfejlesztő foglalkozásaimat a legkisebbeknek (1-3 évesek) és a nagyobbacskáknek (3-6 évesek)2007 óta tartom. 2015 óta a kisiskolás korosztály is bekapcsolódott (6-10 évesek) a programba. Vallom, hogy a korai nyelvfejlesztés nem erőltetett előresietés, hanem egy korfüggő, vissza nem térő készség felismerése és kibontakoztatása. Várom kérdéseiteket szeretettel!
Előző cikkPozitív lett a terhességi teszt? Drága 9 hónap vár rátok
Következő cikkJaj úgy élvezem én a strandot… TÉLEN IS!

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!