Kell az idegen nyelv baba korban?

barna hajú, barna szemű fiú baba

Annyian és annyi mindent írtak már a korai nyelvfejlesztésről. Nem szeretnék besorolni azon szakértők közé, akik elmondják, rávilágítanak, meggyőznek, akik tudni vélik milyen káros, vagy milyen elengedhetetlenül szükséges, hogy gyermekedet fejleszd idegen nyelveken: angolul, vagy nem angolul. Németül vagy egyéb nyelveken…

Arról szeretnék írni, mire számíthatsz, ha meghozod a döntést, ha felkínálod gyermeked számára a lehetőséget, hogy megtapasztalja, az emberek között zajló párbeszédeknek többféle módja is lehet. Nem árulok el semmiféle titkot azzal, ha kimondom, itt is, mint számos a gyermekkort érintő egyéb területen a siker azon áll vagy bukik, hogy milyen az édesanya hozzáállása. Görcsösen törekvő, nagyot vállaló, kételkedő vagy kíváncsi, az új iránt fogékony, nyitott.

Nagy szerencsénkre gyermekünk kíváncsi, az új iránt fogékony és nyitott. Ebből már ki lehet indulni. Hozzátehetjük magunkat. Képességeink, fogékonyságunk, érdeklődési körünk szerint különböző irányba terelgethetjük gyermekünket. Bevezethetjük őt a képzőművészet, a zene, de akár a nyelvek világába. S mindezt megtehetjük a teljesség igénye nélkül. Tudva mégis, hogy jellemformáló erővel bírhat minden korai tapasztalatszerzés.

Érdekes, hogy míg senkiben fel nem merül a kérdés: érdemes-e megtanítani gyermekemnek egy-két kedves népdalt, ha nem ismertetem meg vele a magyar népzenei kincsestár teljes készletét, addig az idegennyelvvel való találkozást sokan feleslegesnek, értelmetlennek, erőltetettnek tartják, amennyiben a gyermek azt nem sajátítja el a felnőtt mércével mérhető szinten. Pedig mindkét esetben olyan kaput nyitunk ki gyermekünk számára, ami komoly formáló erőt jelent a gyermeki világkép alakulásában. Ugyanúgy, mint mikor színes ceruzát adunk a kezébe, s hagyjuk, hogy megtapasztalja, milyen a kék, a piros és a sárga.

Infinety hirdetés

Közel tíz éve foglalkozom korai nyelvfejlesztéssel, teszem mindezt német nyelven. Ezen az úton járva számos gyermeket elkísértem 4-5, sőt 6 éven át. Láttam a nyitást részükről, ahogy elfogadták, majd megszerették azt, ami a foglalkozáson zajlik, az idegen nyelv használatát. Mindezt annak okán, hogy ami idegen nyelven zajlik, nos, felkeltette az érdeklődésüket. Mikor ezt sikerült fenn is tartanom foglalkozásról-foglalkozásra, akkor egyértelműen megszületett bennük az elfogadás: jó, tegyük mindezt német nyelven…

Minden gyermek másként reagál személyiségétől függően; van aki anya közelségében, ölében csendben kuksol, s hagyja, hogy ismeretlen szavakkal öntsek formába számára feltételezhető tartalmakat, van aki odamászik hozzám, van aki monoton foglalatosságot folytat, de az ismerős, visszaköszönő momentumoknál odafordul, testmozgással reagálja le, fejezi ki a hallottakat… és persze van aki csillogó szempárral lesi, mi következik vajon…

Nagyon hasznosnak tartom a korai idegen nyelvi fejlesztésben a gyermekek csoportban történő foglalkoztatását. Jó hatással vannak egymásra a nem teljesen egykorú és főképp a tudásszintben eltérő gyermekek. Egy jól működő csoport elbír egy-két olyan gyerkőcöt is, aki kezdetben zajosan jelzi, hogy őt bizony zavarja ez az elbizonytalanító helyzet. Kellő türelemmel ezek a gyermekek is jó eséllyel motiválhatók. Szubjektív, kinek mennyi időre van szüksége a nyitásra.

A szülő szerepe

Édesanya türelme és bizalma is elengedhetetlen ebben az időszakban. Nem szabad sem siettetni, sem fegyelmezni ilyenkor. Nyugodt, biztos hátteret érezve maguk mögött ezek a gyermekek is megbarátkoznak az új (nyelvi) helyzettel, beleszelídülnek a csoportba.

Igen fontos az idegen nyelven történő fejlesztés során, hogy a gyermeket számos, általa már ismert, megtapasztalt pozitív hatás érje. Ringassuk, babusgassuk, öleljük, énekeljünk neki. Használjuk kezeinket, jelzésekkel támasszuk alá, kísérjük az idegen nyelven történő nyelvi közléseket. Mozogjunk és mozgassuk őket. Beszéljünk hangosan, halkan, nevessünk… Ezek olyan közvetített mellékes tartalmak, amik biztonságot nyújtanak számára. Ismételgessünk mindent, ami tetszik.

A foglalkozásokról

Kezdeti foglalkozásaim rítusosan ismétlődő elemekből állnak. Meg vannak sértve a picik, ha ezektől nagyban eltérek. Ha viszont a sok ismétlődő elem közé becsempészek egy-egy újat, az figyelemfelkeltő hatással van rájuk. Foglalkozásaimat úgy írnám le, mint amikor bemegyek egy csapat gyermekkel az erdőbe. Rendszeresen bemegyek velük, rendszeresen ugyanazon az úton. Ugyanazzal a kitűzött célállomással. De hogy útközben hol időzünk el egy kicsivel többet és merre fordulunk, mire csodálkozunk rá, az változó.

Foglalkozásaim kizárólag német nyelven zajlanak – a szülők részéről is. Ezt egészen egyszerű szavakkal is el lehet intézni: a gyermek anyanyelven történő válaszadása pedig teljesen rendjén való. Elején és végén egyértelműen jelzem feléjük, most kezdődik és most ér véget a közös “nyelvi kaland”. Mindezt igen hamar elfogadják.

Sok gyerkőc igen hamar teljesen adekváltan reagál, amire megkérem, azt megteszi: idehoz, odavisz, kipakol, bepakol dolgokat, leül, tapsol, dobol, szaladgál. Fontos azonban, hogy mindig ő a kiindulópont. A felkészülési fázisban, a mondókák, dalok kiválasztásakor, az eljátszott élethelyzetek megválogatásakor szemem előtt kell, hogy lebegjen, hol tart, mi iránt érdeklődik, mit szeret, mitől fél egy 1-2-3 éves. Mi okoz neki örömet, mivel tölti a napjait amúgy, az anyanyelvén.

Ha ezeket az élethelyzeteket, tartalmakat csempészem a foglalkozásokba, támogatom meg dallal és ritmussal, akkor számíthatok az együttműködésre.

Minél előbb, annál hatásosabb

És miért tartom fontosnak, hogy mindezt ilyen kis korban kezdjük? Mert ez a készség, ez a fajta nyitottság idővel gyengül, elmarad. Míg egy egészen apró gyermek egy-két szó felismerését követően kikövetkeztetett tartalmat megért és lereagál, addig egy nagyobb gyermek, főként iskolai tanulmányait megkezdve, már arra fókuszál, mit nem értett meg. Egy-két számára ismeretlen szó elbizonytalanítja, és hátráltatja abban, hogy a megértett tartalommal foglalkozzon. A legkisebbek rutinos tevékenysége a mindennapi új felfedezése, elfogadása, megfejtése. Ebbe tökéletesen belefér az idegen nyelvvel történő barátkozás. Az a fajta hozzáállás pedig, ami ennek a folyamatnak a során kialakul benne, örök életre a sajátja. Szóval én csak buzdítani tudok minden tanácstalan, vagy tanakodó, kísérletező kedvű nyitott Édesanyát, vállalkozzon erre a nyelvi kalandra! Megéri, higgyétek el!

Mindezt olvasva, gondolom számos, “de…”, “ha…” fogalmazódik meg bennetek! Ezen az úton szeretnék tovább haladni, következő cikkemben. Úgyhogy várom visszajelzéseiteket, kérdéseiteket, esetleges tapasztalatotokat. Várok mindennemű ellenvetést! Örülnék, ha párbeszéd alakulna ki a témában.

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

Budapesten Krabbeldeutsch néven korai nyelvfejlesztő foglalkozásaimat a legkisebbeknek (1-3 évesek) és a nagyobbacskáknek (3-6 évesek)2007 óta tartom. 2015 óta a kisiskolás korosztály is bekapcsolódott (6-10 évesek) a programba. Vallom, hogy a korai nyelvfejlesztés nem erőltetett előresietés, hanem egy korfüggő, vissza nem térő készség felismerése és kibontakoztatása. Várom kérdéseiteket szeretettel!
Előző cikkSzámoljunk le a téli gyermekbetegségekkel!
Következő cikkTe tudod, mit jelent, ha sálat látsz egy fára tekerve?

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!