„Meg akarja választani következő gyermeke nemét?” – szegezte a kérdést a leendő szülőknek néhány éve az amerikai Genetics & IVF Institute lombikbébi centrum reklámja a The New York Times életmód rovatában. Ha igen, akkor – csalogat a reklám – az olvasó csatlakozhat „a világ minden tájáról az intézetbe sereglők” táborához, akik a klinika MicroSort elnevezésű „exkluzív spermium szétválogatási eljárásával kívánják születendő gyermekük nemét meghatározni”.
Az amerikai cég a nemhez kötődően öröklődő betegségek megelőzésén túl immáron a „családi egyensúly” megteremtését (lányt választani egy olyan családban, ahol eddig csak fiúk születtek, vagy megfordítva) is kínálja egyébként makkegészséges pároknak.
Az első MicroSort baba 1995-ben született. Lány volt, s édesanyja korábban már két fiútestvért s két saját fiúgyermeket is elvesztett egy, csak fiúknál előforduló, nemhez kötődően öröklődő betegség miatt. Idővel az eljárás híre elterjedt, s az intézetet egészséges, leendő gyermekük nemének megválasztását kérelmező párok is megkeresték. A klinika vezetése hónapokig vívódott, hogy szolgáltatásait milyen belépési feltételekhez kösse. A MicroSort programban végül is olyan házaspárok vehetnek részt, akiknek már legalább egy gyermekük van, olyan nemű gyermeket akarnak, amelyből a családban kevesebb van, a feleség (esetleg petesejt donor) életkora 18-39 év, s ha a pár mindkét tagjának HIV és Hepatitis B tesztje negatív. Az amerikai lombikbébi központ idővel meglepődve tapasztalta, hogy a világ sok más részével ellentétben, az amerikaiak inkább kislányt kértek mint kisfiút.
A beavatkozás még korántsem tökéletes
A párok zömének többször kell próbálkoznia, s ez beavatkozásonként legalább 2500 dollárba kerül. A kislányra vágyók startolnak nagyobb eséllyel, 91 százalékuk vágya teljesül, szemben a kisfiúra vágyók 76 százalékával. Ennek az aránynak a javítására egy további eljárás az ú.n. PGD (osztódás utáni kromoszóma nemiség ellenőrzése egy zigótából). A megtermékenyített petesejtnél kivárják, míg az 8 zigótára osztódik, és abból az egyik nemét megvizsgálják a beültetés előtt.) A megmaradó 7 zigótát csak akkor ültetik az anyába, ha az elvárt nemet találják. Ez esetben a nemválasztás valószínűsége már: fiú/lány: 99,5%. A kívánt nemű embriót ezt követően felhasználják, a többit lefagyasztják, kutatásra használják fel vagy kidobják.
Szabad nemválasztás
A szabad nemválasztás egyenlőre csak néhány országban áll szabadon rendelkezésre (pl. USA, Ausztrália). „Elsősorban a nők a kezdeményezők és a nők kislányokat akarnak” – mondta az amerikai intézet munkatársa. – S már nem is mentegetődznek emiatt. Korábban amikor felhívtak bennünket kissé bocsánatkérően azzal indítottak, hogy ‚imádom mindkét fiamat, de….’. Manapság az interneten keresztül lépnek velünk kapcsolatba, s köntörfalazás nélkül kérdik: ‚New Yorkban lakom – hol találom legközelebbi központjukat?”
Ezek a nők zömmel kislányt szeretnének, akivel „barbizni lehet, rózsaszínbe öltöztetni, ‚lányos dolgokat’ csinálni.„ Vannak akik „erős, magabiztos fiatal nőket” akarnak nevelni, míg mások saját édesanyjukkal való kapcsolatukat akarják megismételni, vagy nálánál jobb anyukának lenni. Ám legtöbben azért akarnak kislányt, mert mindig is biztosak voltak benne, hogy majd lesz nekik.
Társadalmi hozzáállás
A fogyasztói társadalom legfrissebb tendenciái a leendő szülőket ebbe az irányba befolyásolhatják. Úgy tűnik egyre inkább elfogadjuk – ha nem is lelkesedünk – külsőnk „jobbítását” (arcfelvarrás, kollagén, botox injekciók, műtét, mely a nők lábát alkalmasabbá alakítja tűsarkú cipő viselésére), vagy viselkedésünk módosítását (anti-depresszánsok, Viagra, s hasonlók) célzó fogyasztói szolgáltatásokat. A technika, gazdaság, kultúra és ideológia változásai ismét felszínre dobták a nemválasztás kérdését, mely több mint egy évtizede viszonylag elcsitult. A már korábban lefolytatott vitákat az új fejleményeknek megfelelően újraértékelik és felülvizsgálják. Az ellenzők a nőgyűlölet, a szexizmus, a nemi sztereotipizálás megerősödésétől tartanak, mások félnek, hogy a gyerekek testre szabottan rendelt árucikké, túlzó szülői elvárások vagy éppen csalódás tárgyává válnak. Hogy eltorzítják majd a nemek arányát, hogy az emberi reprodukció további elüzletiesedéséhez vezetnek, s hogy megnyitják a kaput a fogyasztói eugenetika (fajegészségtan) hátborzongató sci-fi világa előtt.
A nemválasztás új technológiái (s a profitkilátások) egyes bioetikusokat arra késztettek, hogy a szülők mellé álljanak. A korábbi asszisztált reprodukciós beavatkozások körüli vitákhoz hasonlóan érvelésüket a „válásztás joga” az „emberi szabadság” s „emberi jogok” érvrendszerébe ágyazva és annak nyelvén fogalmazzák most is. Nézetük szerint „annak kockázata, hogy a reproduktív önrendelkezési jog gyakorlása az utódok vagy a nők számára káros lenne – hogy általában a szexizmus erősödéséhez vezetne – túlságosan spekulatív és bizonytalan ahhoz, hogy igazolja e jogok korlátozását”. E nézőpont kevéssé van tekintettel a társadalmi igazságosság és a közjó értékeire. A gyermek nemének fogantatás előtti megválasztását fenntartással fogadók szerint „ha a szabadságjogok alapvetéséből indulunk ki, akkor ez előbb-utóbb óhatatlanul az ennél is aggályosabb reprogenetikus technológiák használatának elfogadásához vezet majd.”
Magyarországi szabályozások
Számos országban, így az európai államok zömében jelenleg is tiltott a születendő gyermek nemének „nem orvosi” célzatú megválasztása. Magyarországon a jelenleg a hatályos jogszabályok kizárólag abban az esetben teszik lehetővé az utód nemének a megválasztását, amennyiben azt valamilyen nemhez kötötten öröklődő betegség megelőzése vagy felismerése indokolja. Tehát létezik ilyen eljárás, és alkalmazható is, de kizárólag speciálisan nemhez kötődően öröklődő betegségek megelőzése érdekében, sima kérésre nem. Magyarország aláírta az Európa Tanács Ovideó-i Egyezményét, melynek 14. szakasza kifejezetten tiltja a nem megválasztására irányuló beavatkozásokat, kivéve súlyos betegség (de csak nemhez kötötten öröklődő) esetén. Ezzel összhangban a magyar Büntető Törvénykönyv is kifejezetten tiltja az ilyen beavatkozásokat (kivéve a szokásos kivételt), a bűncselekmény (bűntett) neve „a születendő gyermek nemének megválasztása”, büntetési tétele 5 évig terjedő szabadságvesztés.
E valójában igen összetett kérdés megközelítéséhez néhány erőteljes tendencia adhat támpontot: Egyfelől a technika és a tudomány fejlődik, egyre egyszerűbb genetikai vizsgálatok és beavatkozások elérhetők, egyre korábban. A szigorú tiltás nem mindig képes ezen eljárások teljes tiltására, csak illegalitásba szorítására. Másrészt a 35 éven felüli gyerekvállalás, mint összeurópai modell terjedésével egyre inkább előtérbe kerülnek az asszisztált reprodukciós eljárások (lombik program), melyek fokozottan adnak teret az embriók közti válogatásra (mivel sohasem egy embrió készül). Ezekről a kérdésekről fontos lenne komoly szakmai és társadalmi vitát lefolytatni.
A születendő gyermek nemének szabad megválasztásával kapcsolatos honi közvélekedésről és igényekről még nemigen találunk pontos adatokat. Ezért is érdekes, hogy „Fiú vagy lány? Egy magyar felmérés a születendő gyermek nemének szabad megválasztásáról” címmel tavaly a Szegedi Orvostudomány Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati klinikájának Dr. Fejes Imre vezette orvoscsoportjának tanulmányát közölte egy külföldi orvosi szakfolyóirat. A meddőséggel küszködő párokkal készített felmérés résztvevőit arról a fogantatás előtti módszerről kérdezték, mely során a születendő gyermek nemének megválasztása az X (női) illetve Y (férfi) kromoszómát tartalmazó ondósejtek megtermékenyítés előtti szétválasztásával valósítható meg. A felmérés adataiből Dr. Fejes Imre és szerzőtársai arra a következtetésre jutottak, hogy „az elsőszülött gyermek esetében a fiúgyerek kívánatosabb, azonban azok a párok, akik több mint egy gyereket szeretnének egyenlő számú fiú- és lánygyerekre vágynak.” A válaszokból az is kiderült, hogy ha az Országos Egészségügyi Pénztár fizetné a kezelést akkor a megkérdezett párok a lehetőséget jelentős arányban igénybe vennék. A születendő gyermek nemének fogantatás előtt, az említett beavatkozással történő szabad megválasztását a szerzők nem tartják aggályosnak. „Nem tűnik úgy, hogy alkalmazása érzékelhetően befolyásolná a nemek természetes arányát.” – állítják. A válaszokból az is kiderült, hogy a gyermekre vágyó párok még mindig nagy számban a „mindegy, hogy mi születik, csak egészséges legyen” filozófia hívei.
Elsőszülött fiú
Egy tanulmány szerint az amerikai nők 81 százaléka és a férfiak 94 százaléka hajlandó lenne igénybe venni a beavatkozást, és első gyermekként fiút akarnának. A gyermekek születési sorrendjének szakirodalma azt mutatja, hogy az elsőszülöttek agresszívabbak és eredményorientáltabbak mint fiatalabb testvéreik. A szakértők szerint ha a szülők szabadon választhatnák meg gyermekeik nemét, akkor ugrásszerűen megnövekedne a bátyus árnyékában megbúvó kishugik száma. E lehetőség csak erősítené a nők számára hátrányos nemi sztereotípiákat. Azok a szülők, akik nem sajnálnák a pénzt, hogy kislányuk legyen, nagy valószínűséggel pontosan tudják, hogy milyen kislányt akarnak. Az egyik első MicroSort baba mamája így emlékszik vissza: „Akartam valakit, akivel barbizhatok, akivel vásárolni mehetek. Egy hosszúhajú kislányt akartam rózsaszínre festett körmökkel”. Noha a szülők vágyai érthetőek, a születendő gyermek nemének megválasztása nem értékelhető csupán a szülői vágy jogosságának vagy erkölcstelenségének elemzésével. A születendő gyermekek emberi jogai, s az alkalmazott technológiák társadalmi következményei – különösen azok, amelyeket agresszívan reklámoznak – legalább ennyire fontosak.
Kislányra vagy kisfiúra vágyni sem nem szégyenletes, sem nem elítélendő. Ám fontos górcső alá vetni a jogi és politikai környezetet, amelyben az egyén vágyai megfogalmazódnak s életre kelnek. A gyermekáldás misztikumáról nem is szólva: a high tech medicína előállíthatja a kívánt nemű gyermeket, de nem garantálja, hogy a hőn óhajtott kislány vagy kisfiú álmaink megtestesítőjévé is válik majd.
