Vannak, akik olyan szörnyű élményeket éltek át az első szülésük során, hogy elhatározzák, a második, harmadik gyereküket már nem így akarják a világra hozni. Anyukánk, aki szintén közéjük tartozik nem szívesen vállalta nevét, de élményeit örömmel megosztja a Babafalva baba-mama portál olvasóival. Ő is átélte azt, amit oly sok nő: az első szülés a halálfélelmet és a pokoli fájdalmakat jelentette számára.
Az első szülés
„Már akkor is tudtam, hogy a gondolat ereje milyen erős, és mennyire fontos, hogy milyen gondolatokat, elvárásokat táplálok magamba. Ez az egyetemi vizsgák során mindig be is jött, remek vizsgázó voltam. Azt hittem, hogy a szülésnél is így lesz majd:elegendő, ha magamban mondogatom, hogy minden rendben lesz, nem fog fájni. A szülés előtt két héttel hagytam abba a munkát, úgy gondoltam, hogy kiugrok a munkából, és beugrok szülni a kórházba, nem fog ez fájni, mert megbeszéltem magammal, és különben is mindent szuperül menedzselek.
Ehhez képest a vajúdóban az első egy órában teljesen magunkra hagytak minket a férjemmel, iszonyú fájdalmakat éltem meg, halálfélelmem volt, úgy éreztem, hogy én ezt nem tudom végigcsinálni. Ez persze senkit nem érdekelt. Az orvos a szülés utolsó húsz percére esett be, a megérkezése után tíz perccel berohant tíz ember, mert leesett a baba szívhangja, ugyanis a köldökzsinór a nyaka köré tekeredett. Az orvos gyorsan döntött, és kinyomta belőlem a gyereket, ami elvileg tilos, de ezzel megmentette a baba életét. Ennek eredményeként én viszont kívül-belül szétszakadtam. A két órás szülés után másfél órán át varrtak. Utána még három hónapig alig bírtam felállni, mozogni, és pokoljárásként éltem meg a gyerekágyas időszakot. Most már tudom, hogy akkor se mentálisan, se fizikailag nem voltam felkészülve a szülésre.”
És a hipnoszülés
Amikor másodjára is várandós lett anyukánk, még a gondolatától is rettegett, hogy meg kell szülnie babáját, pedig nagyon várta második gyermekét. Egy barátnőjétől hallott a hipnoszülésről, és felkereste Kuharcsik Rékát, aki tréningeken készíti fel a kismamákat az örömteli szülésre.
Így emlékszik vissza a felkészülési időszakra.
„Megkerestem Rékát, és én voltam a legszkeptikusabb a csoportban. De egy idő után már én is el tudtam hinni, hogy a szülés örömteli esemény is lehet. Mentálisan egészen másképp készültem. Kaptunk relaxációs hanganyagot, pozitív állításokat, és én szorgalmasan gyakoroltam otthon az ellazulást. Számomra a tanfolyam nagyon fontos tanulsága az volt, hogy ha ellenállok a félelemnek és a fájdalomnak, akkor még rosszabb lesz. Ha viszont bele merem engedni magam a félelembe, ha át tudom helyezni magam egy másik síkra, akkor össze tudok hangolódni a magzatommal.”
És eljött a szülés ideje
„A szülés előtt megbeszéltem a kicsivel, hogy melyik napon és hány órakor fog születni, és megkértem a szülésznőt is, hogy tegye magát szabaddá erre az időpontra. Ő nem hitt ebben, de megtette, amit kértem. És a megbeszélt időpontban fel is hívtam, hogy elkezdődött a szülés. Utólag elmesélte nekem, hogy ő ilyen szülést még nem látott.
A második gyermekem másfél óra alatt született meg teljesen kontrollálható fájdalom mellett. A férjem, aki ott volt az első szülésnél is, szintén csak ámult, hogy mekkora a különbség a két esemény között. Azóta lelkesen ajánlom minden barátnőmnek a hipnoszülést, és az erre felkészítő tréninget.”