Babát várva igyekszünk minden szempontból felkészülni a kicsi fogadására, ám sokszor elsikkad az anyagi felkészülés a szülés utáni időszakra, a megváltozott kiadásokra, a lecsökkenő jövedelemre. Vajon van-e különbség ebben a generációk között? Ezt járjuk körbe Csapó Ida női önismereti trénerrel, nők és pénz specialistával.
3. téma: Milyen megoldásokat találtunk a megváltozott élethelyzetben, anyagilag, és lelkileg hogyan dolgoztuk fel a változásokat?
Csapó Ida: Tudomásul vettem a lemondást, meg például rájöttem, hogy az újságokat másképp is meg tudom nézni, nem szükséges, hogy feltétlenül megvegyem én. És azt hiszem, hogy kiálltam azért, hogy ne kerüljek kellemetlen helyzetbe, legyen otthon pénz akkor és addigra, amikor a gázbeszedő jön.
Sajnos nem nagyon tanultunk meg a pénzzel gazdálkodni, mert a férjem szülei bármikor adtak – úgymond az egy szem fiúkat így segítették. Én nagycsaládban nőttem fel, és a szüleim engem, minket másképp segítettek. A családi ház kertjében sok minden megtermett: zöldségek, gyümölcs – mindig kaptunk, és rendszeresen.
Rengeteg minden mást is megkaptunk a családból, ismerősöktől, tán még kisgyerekes kollégáktól is, éveken keresztül voltak levetett baba- meg gyerekruhák. Nekem három húgom van – a megörökölt ruha nálunk soha nem volt téma, magától értetődően volt természetes. A lányomnak rengeteg játéka volt – sokat kapott, és én is nagyon sokat vettem neki. Amire nem sajnáltam a pénzt azok a gyereknevelési könyvek voltak – mindent megvettem, és el is olvastam. És a néha egymásnak ellentmondó dolgokat „összeráztam”, és saját gyerekünkre igyekeztem adaptálni.
Kocsisné Péterfy Hajnal: A lemondást nem nagyon szeretem, úgyhogy inkább azon igyekeztem, hogy tudatosan vásároljak, ne vegyek felesleges dolgokat. A gyerekholmiba külön bele kellett tanulni: mit lehet megvenni hipermarketben (a „fogyóeszközöket”: játszópólót, kisgatyát, zoknit), és mire érdemes többet áldozni (pl. cipőre, overallra). Vagy, hogy milyen a jó babafelszerelés: nem feltétlenül kellenek az extra funkciók, nem baj, ha egy fogkefe nem zenél. Lassan beletanultam abba is, hogy melyik boltokban érdemes vásárolni, mikor vannak leértékelések, hogy tudok például kevés, de jól variálható darabokkal egy normális ruhatárat összeállítani. Átnéztem a havi rendszeres kiadásokat is, hogy mi lehet felesleges, így pl. a vezetékes telefont megszüntettük.
Lelkileg nekem azért volt nehéz átállni, mert nem szerettem foglalkozni a pénzzel. A férjemmel mind a ketten abban a hitben éltünk, hogy egyikünk sem tud bánni a pénzzel, mert az valami olyan művészet, amire születni kell. Érdekes módon mind a kettőnk családjában keringett egy ilyen mítosz. Amikor tavaly voltam a Nők és pénz tréningeden, akkor kattant át bennem valami, rájöttem, hogy lehet a pénz-áramlást irányítani, nem vagyunk valami nagyobb, ismeretlen erőnek kiszolgáltatva.
Most hogy a második babánkat várom, már anyagilag is tudatosan készülünk. Mikor kiderült, hogy terhes vagyok, felmértük a várható költségeket, bevételeket. Kiszámoltuk az orvost, a szülést, extra szűrővizsgálatokat, voltam tb-tanácsadónál, megterveztük előre a következő 10-12 hónapot. Felmértem, mit tudunk Ákos holmijaiból felhasználni, mit tudok majd kölcsönkérni. Egész más érzés így, hogy nem érzem azt a bizonytalanságot, mint annak idején.
4. téma: Támogató köreink, azaz kikre számíthattunk és hogyan ebben a megváltozott élethelyzetben?
Csapó Ida: Utólag is úgy érzem, hogy sok mindenkire lehetett számítani – ahogy már említettem, anyósomékra, az én szüleimre, de más családtagokra, ismerősökre és kollégákra is. Amikor erre gondolok most több évtized múltán, valahogy sok embert érzek, érzékelek magam körül. A legnagyobb segítség számomra az volt, hogy a lányom gyakran töltötte az alvás idejét a szüleim házának teraszán, udvarán, és én akár el is mehettem 1-2 órára, könyvesboltba vagy a szerkesztőségbe. Bébiszitter akkor nem volt divat, mert más világ volt az akkori. A fizetésemet a távollétemben folyamatosan emelték, és abszolút magától értetődő volt, hogy visszamegyek idővel dolgozni, és nem ért semmilyen hátrányos megkülönböztetés a lányom születése miatt.
Aminek viszont nagyon nem örültem, mégha érzelmileg telített hangulatban, indulatból is hangzott el a válásunk idején, hogy én otthon voltam, nem csináltam és nem kerestem semmit a két éves gyes idején. Ez akkor nagyon megrázó volt, bár tudtam a helyén kezelni, hiszen mélységesen meg voltam győződve, hogy szóban ki sem fejezhető az az érték, ami a lányom gondozását, nevelését jelentette.
Szerettem otthon lenni vele, de nagyon hamar elkezdtem írni újra a lapnak – megváltozott témákban. Kötöttem, horgoltam ruhákat Eszternek – ezt le is fotóztam, megírtam hozzá a készítési mintákat. És gyerekneveléssel kapcsolatos cikkeket kezdtem írni, gyerekpszichológussal interjúztam… A kapott honorárium is jól jött, jelentett némi apró pénzt. Ugyanakkor mindez folyamatos kapcsolattartást is jelentett a korábbi munkahelyemmel. Ma ezt tanítani kell, nekem, nekünk a szerkesztőségemmel akkor ez spontán módon működött.
Kocsisné Péterfy Hajnal: A legtöbb támogatást, azt hiszem, a férjemmel egymásnak nyújtottuk, nyújtjuk. Elsősorban abban az önismereti folyamatban, ami az elmúlt néhány évben végbement bennünk a pénzzel kapcsolatban. Egyikünk sem húzta vissza soha a másikat, tudunk együtt fejlődni. A pénz soha nem volt úgy téma köztünk, hogy ki mennyit keres vagy tesz bele a közös életünkbe, inkább együtt, vállvetve küzdünk:), és ez nagy könnyebbség. Mára már közös vállalkozást is alapítottunk. Hogy a munkahelyemet el fogom a gyermekvállalással veszíteni, abban biztosak voltunk (így is történt), ezért kerestünk inkább más megoldást.
A szüleimre természetesen mindig számíthattam, és most is számíthatok – a férjem szülei viszont sajnos már nem élnek, nem is ismertem őket. Tavaly tudatosan úgy döntöttünk, hogy ideje felnőni, és többet nem kérünk tőlük kölcsön a szüleimtől, ne legyen ott a háttér, hogy ha baj van, akkor anyu vagy apu úgyis megoldja.:) De azért sokat segítenek most is, de inkább úgy, hogy a gyereknek vesznek meg dolgokat, vagy idén például a közös nyaraláson ők fizették a szállásköltséget. És azzal is, hogy vigyáznak Ákosra, ha meglátogatnak minket, így tudunk némi időt kettesben is tölteni.
A fiam születése után kezdtem babás fórumon írogatni, és ott sok tippet kaptam a többiektől, hogy hol érdemes vásárolni és mikor, és időnként jól ki tudjuk panaszkodni magunkat. Ez is támogatás. Végül pedig nagyon sokat tanultam könyvekből vagy tréningeken mindig, így pénz témában is sokat olvasok, vagy például voltam a tréningeden – én ezt is támogatásnak számítom, és azért tartom nagyon jónak, mert ezek segítenek megtalálni a saját jó megoldásaimat.
>>Kismamák és a pénz: Szembesülés és extra kiadások
Kapcsolódó link: Gazdagnők blog – Csapó Ida blogja
