Itt az ősz, a hűvösebb idő beálltával a zsebkendők újra előkerülnek. A közösségi élet beindulásával gyermekeink sokféle korokozóval találkoznak nap, mint nap. „Áspis kerekes…” tenyeresdi játék, egy bögre forró citromos tea, nyugodt együtt ücsörgés az ágyon, és a beteges napok hamar tovaröppennek.
A bölcsödei beszoktatás és az óvodai kiscsoport jelent igazán kihívást gyermeknek és a dolgozó szülőknek egyaránt. Ebben az életkorban nemcsak az immunrendszer gyengesége okozhat problémát. Az anyától való elszakadás és az új közösségi élet rutinjához szokásnak nehézsége is befolyásolhatja a beteges időszakok sűrűségét, hosszát.
A beszoktatás és a gyermekek alkalmazkodása az új helyzethez izgalmakkal jár. A sírás, és az elutasítás természetes, és egészséges, biztos anya-gyermek kapcsolatra utal. Gyermeke válogatja, hogy hány napig és mikor jönnek a nehezebb napok, sokan az első hetekben túlesnek ezen, olyan is van, aki csak több hónap múlva.
A lelki tényezők a továbbiakban is befolyásolhatják gyermekünk egészségét: ha fáradtak, vagy ha túl sok időt töltenek a szüleik nélkül, szervezetük jelez. Érdemes odafigyelnünk ezekre a jelzésekre, és adni egy kis pihenőt gyermekünknek, magunknak is. A rossz közérzet, nyűgösebbé, fáradékonyabbá, bújósabbá teszi gyermekünket, gondoskodást, fokozott törődést igényelnek ilyenkor. Egy-egy ének, egy-egy szívderítő mondóka, tenyeresdi, vagy arccirógató ilyenkor különösen jólesik. Estére több altatódal a megszokottnál, és mese, mese, mese.
Az ágyhoz kötöttség és a mozgási tilalom, ami olykor a betegség kísérője előhozza azokat a játékokat, melyeknek mi vagyunk a mozgatórugói, és a testi-lelki gyógyulást segítik. Bábozhatunk, és elővehetjük a kedvenc mesekönyveket. Hangunk, érintésünk, mosolyunk komolyabb betegségek idején is felbecsülhetetlenek, és mindig kéznél vannak.
Kórházi tartózkodás során a gyermekek nemcsak a gyógyulás és a kórházi tartózkodás nehézségeit élik át, hanem együtt éreznek az aggódó szülőkkel. Finom antennáikkal veszik az adást, és a feszültséget azonmód tükrözik is. Mit tehetünk ilyen nehéz helyzetben?
Gyermekünkön és magunkon is segíthetünk dúdolással, halk énekléssel. Nyugtató dallamok, az otthon megszokott kedves és kedvenc dalok előkerülhetnek. Ez nemcsak a gyermekek érzelmi biztonságát adja vissza……Az énekek érzelmi töltetének átélése örömet ad az éneklőnek és a hallgatónak egyaránt. Az éneklő ember hasonlatos a mosolygó emberhez, nem nyugtalan, nem feszült. Kimutatták, hogy mosolygás, nevetés hatására biokémiai folyamatok indulnak el szervezetünkben, örömérzet alakul ki. Az érdekes az, hogy fordítva is működik ez a láncolat, ha mosolyogni kezdünk, hiába nincs jó kedvünk, jobb kedvre derülünk. Így van ez az énekkel is, próbáljuk ki bátran szűkös időkben, valóban derűt hoz. Ez még akkor is így van ha szomorút énekelünk, talán mert az énekek a nehézségeken is átsegítenek oly módon, hogy kiönthetjük érzéseinket, könnyítve magunkon ezzel.
Ezért is fontos, hogy anyaként felelevenítsük saját gyermekkori zenei élményeinket, és felidézzük, hogy szüleink, nagyszüleink hogyan játszottak velünk amikor még karonülők voltunk, és később is milyen énekekkel színesítették a mindennapjainkat. A nagycsaládok és több generációs családok megszűnése miatt nincs könnyű dolgunk.
Az ölbeli játékokat, melyeket egészen pici kortól szinte kisiskolás korig játszhatunk gyermekünkkel, bizalmi játékoknak is hívjuk. Ezek képesek olyan érzelmi közeget teremteni, melyben az egymásra figyelés, a szeretet kifejezése, az anya és a gyermek közötti metakommunikáció fokozottan jelen van, és a kicsik testi-lelki fejlôdését szolgálja. Erősítik az anya-gyermek kapcsolatot és nagyban hozzájárulnak az érzelmi biztonság megéléséhez.
A betegágynál persze nem hintáztatjuk, göcögtetjük a kicsiket, de egy-egy ráolvasó, szép dallam bizony gyógyító hatású lehet.
„Áspis,
kerekes,
útifüves,
leveles,
Bíbola, bíbola pacs, pacs, pacs.”
fotók: a szerző képeiu
