Költöztök? – Így készítsd fel a gyereket!

Költözni szinte mindenki szokott élete során. Például amikor kirepül a szülői házból, ha kollégiumba megy a középiskola vagy egyetem végett, ha önállósodni szeretne, ha családot alapít. Vagy nem találja megfelelőnek addigi lakhelyét, mert nincsenek lehetőségek, túl csendes, túl zajos, túl pörgős… A környezeti változásnak épp úgy lehetnek negatív hátulütői, mint pozitív vonzatai. Ez különösen akkor érdekes, amikor családalapítás után döntünk lakásváltás mellett, amikor ugyanis önmagunkon és a párunkon kívül a gyermekünkkel is meg kell osztani ezt az elképzelést, végső esetben: döntést.

Milyen hibákat követhetünk el, mint aggódó szülő?

Vegyünk egy nagyon egyszerű példát: adott egy házaspár, akiknek van (ez esetben) egy 5 éves gyermeke. Szeretnének egy öcsit vagy hugit még, de kicsi a lakás, ahol élnek és a faluban sincsenek lehetőségek, sem munka, sem szociális élet szempontjából. Viszont a gyermek a falusi környezetet szokta meg maga körül, az óvodatársai mind a falusi általános iskolában kezdik meg tanulmányaikat, sőt a nagyiék is egy leheletre laktak eddig tőlük.

A szülő mérlegel, átgondolja, hogy csemetéje felcseperedve mennyi lehetőségtől meg lesz fosztva, mennyivel biztosabb élete lehetne egy nagyobb városban… Nem utolsó sorban, mennyivel jobb kereseti lehetőség van az ottani munkahelyeken. Oszt, szoroz és hirtelen (megfelelő esetben) jól megfontoltan elhatározza, hogy ennek csak költözés lehet a vége.

Az egyik hiba, ha nem vizsgáljuk meg alaposan a lehetséges alternatívákat és elködösült gondolatokkal, hirtelen ötlettől vezérelve hozzuk meg ezt a lényegi döntést.

A másik hiba (szélsőséges esetet tekintve), hogy az aggodalom-felhőtől a fejünk felett megfeledkezhetünk arról, hogy megkérdezzük a gyermeket, ő szeretne-e új városban élni? Megbékél-e vele, ha búcsút kell intsen óvodai társainkak és el tudja-e fogadni, ha nem lesz udvar/kert/nagyi a szomszédban?

Vizsgáljuk meg az alternatívákat!

Szerintem azt mondanom sem kell, hogy fejest ugrani valamibe, amit nem gondoltunk át megfelelően, nem túl célravezető ötlet. Fogjunk egy tollat és egy papírt, keressünk egy nyugodt szobát a lakásban, kertben és szépen kezdjük el felsorakoztatni a pro és kontra érveket a költözéssel kapcsolatban. Elsőre gyerekes ötletnek tűnhet, de ez épp eléggé alapos módszer ahhoz, hogy fizikailag láthassuk magunk előtt, jól döntünk-e.

A kérdések, amiket érdemes feltenni magunknak

• A lakásunk átalakítva sem lehet megfelelő? (Pl. fal kibontásával, szobák összenyitásával, kettéválasztásával)
• A másik városban valóban érdemesen több a lehetőség?
• A hely, ahová menni szeretnénk, tényleg jobb, mint ahol jelenleg élünk?
• A jelenlegi lakóhelyünkön egész biztosan nincs pozitív jövő?
• Az új helyen milyen távolságra lenne a munkahely?
• Jobban megfizetik majd a munkámat, mint korábban?
• Amennyiben eladjuk a házat, olyan helyre költözünk, ahol már nem kell renoválni?
• Milyen az ottani iskola/óvoda?
• Mennyire esik távol korábbi falunktól/városunktól?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések sorozatával érdemes érvelni vagy ellenérvelni. Amennyiben megválaszoltuk ezeket magunknak, és több érv szól költözés mellett, mint ellen, akkor bátran vágjunk bele!

Mi a megoldás, ha a gyermekünket is érinti a helyzet?

Az ember nyilván nem az 5 éves gyermekére bízna egy ilyen meghatározó döntést, elvégre ő még pici, a döntés a felnőtt kezében van. Viszont sokat számít, hogyha legalább kommunikáció szinten szó esik a dologról. Érdemes megkérdezni a szeretett csöppséget, hogy ő mit gondol a helyzetről? Kérjük meg, hogy mondja el az érzéseit, meséljen el mindent, ami a fejecskéjében van.

Amennyiben szomorú a hír hallatán, ilyen módon készítsük fel

Minden a pozitív meglátásokban gyökerezik. Elképesztő mértékben fontos az új szituáció megfelelő felvázolása, ezért elengedhetetlen, hogy milyen köntösbe csomagoljuk a hírt.

Jó eséllyel az első, ami körülfonja majd a csemeténk gondolatait az az igzalom érzése lesz. Új lakás, új emberek, új környezet, új lehetőségek. Ez a kezdeti újdonság hadsereg módfelett felvillanyozhatja a kedélyeit. És itt jön a lényeg! Ezt az állapotot érdemes valamiként fenntartani a gyermekben.

Nem mindegy, hogy a pohár félig tele van, vagy félig üres. Amennyiben az elején beáll a „félig tele” állapot, ezt erősítsük benne mindaddig, amíg meg nem szokja a költözés gondolatát. Mondjuk el neki, hogy mennyire szuper lesz, hogy új barátai lehetnek és milyen izgalmas lesz felfedezni együtt az új környéket.

Ugyanis azt kellene látnia rajtunk, hogy mi is felhőtlenül várjuk a pillanatot, amikor bekövetkezik a váltás, mert így ő is pozitív tényezőként akarja majd felfogni. Neki mindig a szülő lesz (jó esetben) a példakép, a szülőtől képes megtanulni azt, hogy később problémák megoldásánál is először az elfogadható dolgokat összegezze.

Természetesen nem azt mondom, hogy arra tanítsuk a gyermeket, hogy akkor is igyekezzen pozitív lenni, ha épp elveszett. Igenis vannak rossz napok és nagyon fontos azt is megélni. A rosszat is tudni kell kezelni és a pozitív gondolkodást sem erőltetetten kell beleégetni a jellemébe. Nem előnyös, ha azt hiszi, hogy „ha nem minden dolgot sugárzó mosollyal kezel” – az rossz dolog. Nem, nem az.

Mondjuk el neki, hogy normális, ha szomorú. Mondjuk el, hogy mi is kicsit szomorúak vagyunk, de ez teljesen rendben van. A szomorúságot pedig fel fogja váltani idővel a boldogság. Csupán erősen hinni kell benne. Hiszen minden lezárásnál hiányérzet alakul ki az emberekben. Nem csak a kicsiben, a felnőttekben is. Mondjuk el, hogy ha rosszul érzi magát emiatt, az természetes dolog. Természetes emberi reakció félni, aggódni, elkeseredni.

De azt is mondjuk el, hogy igenis jobb lesz. A szomorúság kéz a kézben jár az örömmel. Nincs egyik a másik nélkül és fordítva. Nem hiába mondják, hogy az esőfelhő felett mindig süt a nap. És nem hiába borítja az eget zápor után szivárvány. Ha segítünk feldolgozni nekik ezt a tényt, minden a legnagyobb rendben lesz!

!!! ÉRDEMES ELLÁTOGATNI WEBSHOPUNKBA IS !!!