Múlt hét elején túléltem mindhárom szülői értekezletet. Csodával határos módon nem egy napon voltak, így mindegyiken részt tudtam venni. Gondolom sokan hallottatok már a köznevelési törvény módosításáról. Én is hallottam, bár komolyabban eddig nem mentem a téma után, mert biztos voltam benne, hogy az én fiam még nem „iskolásba menős„. Mert azt mondta az óvónő, azt mondta a fejlesztő pedagógus, ezt gondoltam én is.
Mindannyian egyetértünk abban, hogy nem iskola érett. Igen, tudom milyen sok idő van még szeptemberig. Tisztában vagyok vele, hogy mennyit fejlődik ennyi idő alatt és lehetséges, hogy az lesz. Ezeket az érveket a másik két gyerekemnél háborgás és szó nélkül elfogadnám. Oké, menjen iskolába, ne foglalja a helyet az oviban. Mert ugye a 3 éves se maradhat a bölcsiben, hiszen akkor már óvoda köteles és kell a hely. Pakoljuk ki a 6 éveseket iskolába, mindegy, hogy ez nekik előnyükre vagy hátrányukra szolgál. Nem kell meghallgatni a szakemberek véleményét, kit érdekel.
Leültek a MOE (Magyar Óvodapedagógiai Egyesület) képviselőivel egy szakmai munkacsoportban, de érdemben semelyik javaslatuk nem fogadták el, érdemi változás nem következett. Ezért az egyesület elnöke megköszönte a meghívást a munkacsoportban, ám a továbbiakban nem kívánnak részt venni a megbeszélésekben, mert
“…a rugalmas beiskolázás helyett az Oktatási Hivatal irányításával adminisztratív alapon döntenek a gyermekek tankötelezettségéről és nem kérik mindehhez az óvodák véleményét”
Ami részben nagyon szomorú, mert ki más állna ki az ovisok érdekei mellett. Másrészt abszolút megértem, mert nem karnak felesleges időt pocsékolni egy látszat dologra.
A fiam, aki magasan funkcionáló autista (ugye még mindig papír nélkül), de jól alkalmazkodik, elég gyorsan tanul, szociálisan egyre érzékenyebb, a szabályokat végül is egy idő után elfogadja és követi, nem érett még arra, hogy iskolába menjen.
Arra sem, hogy naponta egyszer 45 percet végig üljön, mert nem koncentrál, unatkozik, mozognia kell, nem hogy a napi 9 órát végig ülje. Igen tudom, hogy ebben benne van a tesi, meg az ebéd is. Akkor is KILENC óra, amit elvárnak tőle. És ehhez nem kell speciális gyereknek lennie valakinek. Egy tipikusan fejlődő gyerek sem biztos, hogy képes erre 6 évesen. Mert nem egyformák, nem egyforma ütemben fejlődnek.
Van, aki már 5 évesen unatkozik az oviban és felesleges neki még az az egy év amit ott kell tölteni. Ő nyilván már alig várja, hogy iskolába menjen (alias Egyeskénk). Viszont az óvónők is látják ezt és feleslegesen nem tartják vissza. Most még arra esélyem van, hogy megírom a kérelmet (amit még senki sem tud, hogy kinek kell írni, hogyan kell írni, mikor kell írni és főleg mi történik utána) és reménykedem, hogy elfogadják.
Elhangzott a szülőin, hogy ezt a törvényt azért kellett meghozni, mert voltak olyan gyerekek, akik már 8 évesen kezdték meg az iskolát és nem azért, mert nem volt érett, hanem mert a szülő pont ahhoz a tanár nénihez akarta íratni és hát meg kellett várni, amíg ő elbúcsúzott a negyedikeseitől. Én elhiszem, hogy van ilyen. Bár valószínűnek tartom, hogy kevesebb gyerek lett ok nélkül visszatartva, mint okkal és talán azokat kéne védeni és támogatni.
Nem csak azokat a gyerekeket féltem, akik nem iskola érettek. Azokat is akik már azok, és nem fognak tudni haladni a saját ütemükben, mert melléjük kényszerítik azokat a gyerekeket akiknek még az óvodában lenne a helyük. És végül azokat a tanárnéniket, akik ezeket a gyerekeket meg fogják kapni, és naponta fognak szétszakadni, hogy az egyik gyerekkel haladjanak, a másikat felzárkóztassák.
Ezt a cikket most nem tanárként szántam megírni, hanem „kiakadt” szülőként!
Ha hasznosnak tartod a bejegyzést kérlek oszd meg másokkal is. További bejegyzéseket találhatsz Triplanya Világa facebook oldalamon, amik szerintem érdekesek lehetnek. Illetve kövesd Instagramon főállású anyaságom mindennapjait #triplanya
