„Nem számít, csak egészséges legyen.” – mondta a szomszédasszonyunk, mikor kiderült, hogy a második is fiú. Amíg mi beszélgettünk a hideg januári délutánon, a kicsi békésen aludt a babakocsiban. A vastag takaró alatt nem látszottak combig érő gipszei, súlyos bélfejlődési rendellenességéről pedig még nem is tudtunk.
Minden szülő a legjobbat szeretné a gyermekének, sikeres és boldog életet szán neki. Vajon megvalósulhat-e ez, ha sérülten születik a gyermek? „A kiteljesedés tényleg azt jelenti, hogy minden embernek ugyanúgy járni, beszélni, látni, hallani kell? Nem lehet-e, hogy az egyéni sorsfeladata nem ez, hanem valamiféle egészen más küldetést hordoz a létezése, mind a maga, mind a környezete számára? Mit takar az „egész”-ség fogalma, mi módon lehet egy ember teljes?” És hogyan lehet ezt a más küldetést összeegyeztetni „a szülők gyermekükért érzett felelősségével, vagy a terapeuta gyógyító szándékával?”
Ezekre a kérdésekre keresi a választ Sorsfordító gyerekek című könyvében a szerzőpáros, Singer Magdolna mentálhigiénés szakember és Szabolcs Judit gyógytornász-terapeuta. A kötetben a sérült gyermekek és az őket nevelő szülők szívszorító és egyben felemelő vallomásai mellett szót kapnak a szakemberek is: neves orvosok fejtik ki véleményüket a korai fejlesztés kérdéséről, majd Szabolcs Judit holisztikus szemléletével, alapelveivel és tapasztalataival ismerkedhet meg az olvasó.
Egy teljesen másfajta szemlélet
A könyv elfogadásra, örömre, önátadásra és az életbe vetett bizalomra tanít. Arra, hogy higyjünk a gyermekben, bármilyen kicsi is, higyjük, hogy a lélek szintjén pontosan tudja, mi az ő szándéka, küldetése. Hogy ne egy erőltetett menetben hajszoljuk valamilyen vágyott ideálkép felé, hanem szelíden támogassuk a benne rejlő öngyógyító erőket, adjuk meg számára az élethez szükséges bizalmat, a belső erőt, a biztonságot, és a feltétlen szeretetet.
„Ahhoz az új helyzethez, amit egy speciális nevelési igényű kisgyermek születése jelent, új tanulni valók tartoznak. Van, aki először találkozik testközelségben sérült gyermekkel. – írja a könyvben Szabolcs Judit. – Nehezebb, vagy könnyebb, mint a korábbi életünkben a legnagyobb feladat? Az út elején nem tudhatjuk. A hegyet sem fejben másszuk meg. Elindulunk felfelé, majd útközben néha meg-megállunk, hol azért, mert elfáradtunk, hol azért, mert fáj valamink, vagy csak gyönyörködni szeretnénk a tájban. Néha könnyebb az út, máskor meg úgy gondoljuk, nem bírjuk tovább és feladjuk. Már útközben is, de különösen a hegy tetején, lentről még elképzelhetetlen kilátás tárulhat elénk. Egy bizonyos: bármeddig is megyünk az úton, amikor visszaérünk, az út tapasztalatával biztosan gazdagabbak leszünk. Az út maga a tapasztalás és hogy mire jutunk útközben, az pedig a tapasztalás része.„
Nem problémahalmaz: szerethető ember
A beveztőben említett beszélgetés óta eltelt két és fél év, az akkori kisbaba most éppen a kanapén ugrál. Az idáig vezető úton sokan segítettek, orvosok, nővérek, ápolók, gyógytornászok. Hálásak vagyunk ma is azoknak, akik többet adtak, mint a puszta kezelések és gyógyszerek: emberséget, figyelmet, törődést, akik nem csak ellátták, hanem szerették is a gyermekünket.
A jó terapeuta komplex egészben gondolkodik, figyelme kiterjed az egész család életére. Emberileg is a család és a gyermek mellé áll, segít a helyzet elfogadásában, feldolgozásában, „nem írja” le a sérült babát, hanem látja benne a szerethető embert. Erről az elhivatottságról vallanak a könyv másidk részében megszólaló szakemberek: Dr. Büki György gyermekneurológus, dr. Trásy Gábor gyermekorvos, dr. Somogyváry Zsolt, a Peter Cerny Alapítvány szakmai vezetője és dr. Rosdy Beáta gyermekneurológus.
Szelíd támogatás
A könyv harmadik részében Szabolcs Judit gyógyító munkájával ismerkedhetünk meg, aki különleges gyógyító szemléletét Meir Schneidertől sajátította el Brazíliában. Amit tanít az inkább egyfajta látásmód, amelyet vagy megérez valaki és abban a pillanatban elfogad, vagy nem, és akkor kutatja benne a hagyományos medicina kötelezően előírt szakmai fortélyait. Judit ezeket a fortélyokat példákkal illusztrálva, olyan szokatlan gyermek és családbarát csomagolásban teszi közzé, hogy az olvasóban kételyek támadhatnak hatékonyságukat illetően. De nem is a feltétlen meggyőzés a célja, hanem az eddigiektől eltérő kérdések feltevésére és válaszkeresésre buzdít.
„A gyermeknevelés mindennapokban megnyilvánuló művészete a segítők önnevelésén alapul. Csiszolódni az előttünk álló helyzet elfogadásához és felnőni a sokszor kibírhatatlan súlyúnak tűnő helyzethez emberpróbáló feladat, amely nagy változásra, fejlődésre készteti a szülőket és terapeutákat egyaránt – írja Judit. – Az első lépés az öngyógyító erők megismeréséhez és elfogadásához az egészség felé vezető életútnak a megszokottól kicsit más nézőpontból történő szemlélése, megtapasztalása. A szülő partnerként történő kezelése, a közös felelősség vállalás erősíti a bizalmi kapcsolatot. Ebben a helyzetben a szülők szabadabban tudják megosztani a napi nehézségüket az élet bármely terültéről, beleértve a párkapcsolati kérdéseket is. A szülőt, családot támogatva sokkal megfoghatóbbá válik a sajátos nevelési igényű gyermek fejlődése is.„
A könyv segítséget és reményt ad a sorsfordító gyerekeket nevelő szülőknek, de a szakemberek, gyógyítók, terapeuták is sok értékes gondolatot találnak benne, melyből munkájuk során meríthetnek.
Kocsisné dr. Péterfy Hajnal
