Vekerdy Tamás pszichológusnak egy művészetpedagógiai fórumon elhangzott gondolata szerint az érzelmi intelligencia nyolcvan százalékban határozza meg a későbbi boldogulást, míg az iskolákban belénk töltött ismeretanyag sikeres elsajátítása csak húsz százalékot vet a latba.
Az érzelmi nevelés a születéstől kezdődik, az első években kialakult bizalom, nyitottság, a velünk született alkotóképesség megőrzése egy életre szól. Ennek jegyében tartom fontosnak a Kerekítő projektet, mely célul tűzte ki a népi ölbeli játékok népszerűsítését. Az ötletcsomag nyert az Oktatási és Kulturális Minisztérium megbízásából, a Tempus Közalapítvány által szervezett Kreativitás és Innovációs pályázaton, mely a Kreativitás és Innováció Európai Évéhez kapcsolódik.
A projekt, melynek része ölbeli játékklubok létrehozása is, pár hónapos kortól nagyóvodás korig szerez örömet a gyermekeknek és családjaiknak. Az önfeledt játékos percek, az egymásra figyelés és a testközelség megélése a mindennapokban, melyeket az ölbeli játékok magukban rejtenek, kihatással vannak az érzelmi intelligencia alakulására, a művészeti nevelésre és számos áttételes hatása van az értelmi fejlődés különböző területeire.
A népi ölbeli játékok, melyhez hanganyag és selyemillusztrációk készülnek a jövőben, azt közvetítik, hogy a Világ kerek és élni jó!
A kreativitás bennünk van születéstől fogva, megőrzése viszont nem mindig sikerül. Fejlesztés ebben az esetben csak annyit jelent, hogy az ez irányban kialakult gátlásokat oldhatjuk. Szülői és pedagógiai feladatunk tehát az a kezdetektől fogva, hogy ne gátoljuk a gyermekek alkotóképességét, hanem adjunk teret és időt! a szabad játékra és az ötletek kiteljesedésére. A kreativitás az élet összes területét átszövi. Ma már a lexikális tudáshoz könnyű hozzáférni, a rugalmas gondolkozásmódot viszont utólag csak óriási befektetéssel lehet pótolni, pedig ez ma meghatározó szempont, szinte egyetlen kiugrási lehetőségünk, bármilyen szakterületen dolgozunk is. Szűkös időkben az emberek találékonyabbak, a felgyorsult élettempó pedig ellene hat.
Talán ezért is lehet az, hogy a népi ölbeli játékok, melyek nagy fantáziavilágról, sajátos képi és nyelvi világról tanúskodnak, mindenféle erőlködés nélkül születtek és mégis időtállóak. Kreatívak hiszen csak a gyermekre és egy felnőttre van hozzá szükség. Semmilyen tárgyi eszközt nem igényelnek, mégis összeér bennük ég és föld. Ez a legegyszerűbb egysoros höcögtetőre is igaz. Egyik pillanatban lovasok vagyunk, másikban a gyerekek karja a tarisznyában lévő hurka. A lehetőségek tárháza határtalan és egy-egy mondókát saját forgatókönyv szerint is játszhatunk, mint régen falun is ez megszokott volt. Általuk a felnőttek is ráéreznek a tempóváltások varázsára, hangjuk színes játékára és szunnyadó humorérzéküket is felébreszti, hiszen a végén mindig ott van a csattanó: csikizés, hanyatt döntés, magasba lendítés, lecsúszdáztatás vagy dögönyözés.
A lényeg bennük a közös és önfeledt együttlét, mely érzelmi biztonságot nyújt, azaz egy biztos ugródeszkát az élet későbbi örömeihez és megpróbáltatásaihoz. Ez az amit, régen tudtak, ma pedig érdemes újra megtapasztalnunk.
Régi mondókatárunkat leporoljuk, mai képekkel feltámasztjuk a kisgyermekes családok örömére. Kísérjék figyelemmel az ölbeli játékok régi új útját! Jó szórakozást!
