Margó babanaplója 1.: Természetes szülés kontra császármetszés

Múlt héten bemutattuk nektek Rupáner-Gallé Margót, aki amellett, hogy sikeres író, gyakorló kismama is. Augusztus 17-én, született meg második kislánya, Liza. Margó három hónaposra tervezett Babanaplóját, melyet Liza születése után kezdett el írni, mástól folytatásokban olvashatod portálunkon.

2012. augusztus 15-21.

Szent Pantaleon Kórház, Dunaújváros

Szerda reggel nyugodtan fekhettem be a kórházba, előző nap mindent sikerült elintéznem, amit akartam. Egész nap Laurával játszottam, babaszoba teljesen berendezve, minden sterilizálva, kimosva és kivasalva, a hat hosszú általam készített lista minden egyes pontja kipipálva.

És amit nem gondoltam: este még átküldtem a „Nászajándék Salzburgból” kéziratát, így aztán teljesen nyugodt lehetnék, és végül is vagyok is, eltekintve attól, hogy nagyon hiányzik a kis családom, és aggódom, hogy Laurával, hogy fogjuk átvészelni, ezeket a napokat, mert ilyen hosszú időt még soha nem töltöttünk külön. A két éjszaka volt a maximum, az is az egy hónappal ezelőtti kórházi infúziókúrám volt. Az sem volt egyszerű. De most igyekszem pihenni, és nem gondolni erre, amit könnyű mondani, de nem igazán kivitelezhető. Azért igyekszem. Addig pedig szokom a helyet, és szerencsére van egy pici baba is a szobában. Nagyon furcsa, így három év távlatából is, hogy milyen iciri-piciri Laurához képest.

Szülés

Nagy vonalakban annyi, hogy egyre csökkenő magzatvíz miatt kellett, hogy befeküdjek szerdán a kórházba. Péntekre az orvosom (akinek maximálisan bízok a szakértelmében) azt mondta, hogy indokolttá vált a szülés megindítása, aminek császármetszés lett a vége. Bármennyire szerettem volna természetes úton szülni, ez nem kívánságműsor, és a lényeg, hogy egy gyönyörű, sűrű-fekete hajú angyalnak a kezecskéjét foghattam meg, aki makkegészséges, és mint kiderült, ugyanolyan angyali kisbaba, mint a nővére. A szépség, akinek a kis csuklóján ott virított a „Rupáner Liza” feliratú karszalag, 50 centivel és 3,30 kilóval látta meg a napvilágot. A kis Liza pedig édesdeden alszik, és mosolyog álmában.

Őszintén: Természetes szülés kontra császármetszés

Ezt muszáj leírnom! Mindkét gyermekemet császármetszéssel szültem. Laurának tízórányi vajúdás után leesett a szívhangja, Lizánál pedig az imént már említett okok miatt.

Laura születése után, ha olykor-olykor rábukkantam egy-egy cikkre, ami a két szülésfajta közti különbségekre próbált rávilágítani – valószínű azért is, mert kezdő anyuka voltam, és szerettem volna mindent a legjobban csinálni, illetve szülés után érzékenyebben reagáltam a dolgokra –, elkeseredve és aggódva olvastam azokat a dolgokat, miszerint a gyermekem nem fog hozzám úgy kötődni, mint azokhoz, akik természetes úton szültek. A többi hajmeresztő történetről nem is beszélve, amikre, azóta szerencsére már nem is emlékszem, és azóta már csak jókat mosolygok rajtuk, ahogyan azt anyukám tette, mikor beszámoltam róluk.

Szerintem a gyermek azt adja vissza, amit kap, és ez nem függ a szüléstől, annál inkább az anyai gondoskodástól és a szeretettől. Ez az, amit mi irányítunk, a többit (hogy hogyan fogunk szülni), azt szerintem fent döntik el. Inkább örülök, hogy létezik ez a módszer, ami ha szükséges megmentheti gyermekünk életét. És itt én ezzel egyáltalán nem a hollywoodi celebek divathóbortját támogatom. Arról beszélek, amikor ez a beavatkozás életeket ment! Nagyon sok tévhit, és hiedelem kering, rengeteg módszer van mindenre, de ami nekem a leginkább bevált: megkérdezem anyukámat, és mindenre pofonegyszerű és logikus magyarázatot kapok, ami ráadásul saját tapasztalatokon alapszik.

Érdekesség:

Ha valaki ismer, nagyon jól tudja, hogy nem vagyok babonás, és nem hiszek semmiféle hókuszpókuszban. Éppen ezért jót mosolyogtam, amikor három évvel ezelőtt a család német jó barátja, Barbara azt mondta nekem, hogy holdhónap alapján Laura nem augusztus 27-én, a kiírt napon fog megszületni, hanem augusztus másodikán. Azt mondta, higgyek neki, nála mindhárom gyereknél bejött. Jót nevettem, nem is volt összeállítva a kórházi csomagom 2-án, pedig kellett volna. Laura ugyanis megszületett másodikán. Lizánál a tizenhetedikét jósolta, viccből még fel is írtam a naptárba ahová, azóta mellé is kanyaríthattam Lizácska születésnapját. Ha véletlen egybeesés is, mégiscsak meredek!!!

Kórházi napok – Rooming In

A legjobb dolog, amit kitalálhattak, a Rooming In, ami a dunaújvárosi kórházban bevált, és működő módszer. Azt jelenti, hogy a baba az első napoktól velünk tartózkodhat a kórteremben, amennyiben elég erősnek érezzük magunkat hozzá. Emellett a nővérkék és a csecsemőgondozók, mindenben segítenek, szaktanácsokkal és nagy figyelemmel látják el mind a babákat, mind az anyukákat. Ráadásul egytől-egyig nagyon kedvesek, ahogy a nagykönyvben meg van írva (szerintem ez pedig egyáltalán nem általános dolog a mai világban). Így Liza már a második naptól éjjel-nappal velem lehetett.

Ui.: Már nagyon várom, hogy hazamehessünk, Laurát is egyre nehezebb elengednem, ahogy telnek a napok. Nagyon örül a huginak, már alig várja, hogy hazamenjünk. És szerencsére nem sír, mikor elmennek (bár nagyon elveszettnek tűnik, a szemében pedig látom az értetlenséget, hogy miért maradok én ott, mikor hív, hiszen nincs hozzászokva a távollétemhez), mert azt már végképp nem bírnám.

 Rupáner-Gallé Margó

A Babanapló többi részét itt olvashatod>>

Margó Nászajándék Salzburgból című második könyve, mely a Lányok a kastélyból folytatása, heteken belül ott lesz a hírlapárusoknál és a könyvesboltokban.