Szerdán pokoli éjszakánk volt. Laura ötpercenként felébredt és hajtogatta, hogy ő itthon szeretne maradni. Alig aludtunk. Reggelre szegénykém berekedt és nagyon csúnyán köhögött, így itthon maradtunk. Két további éjszaka telt sírással, nem beszélve a nyűgös nappalokról, amit a kialvatlanság számlájára írtunk.2012. szeptember 11-17.
Ezt már egyáltalán nem tartottam normális reakciónak, így a védőnő és az óvónő tanácsára átmenetileg itthon tartom Laurát, mert úgy tűnik, időre van szüksége, hogy megszokja az új helyzetet.
A döntésem akkor vált véglegessé, amikor fél füllel meghallottam, ahogyan Laura Lizával beszélget: „Anya azt mondta, én is itthon maradhatok Liza babával és az anyukámmal.” Ekkor vált bizonyossá, hogy igenis összekötötte az ovit Liza érkezésével, így muszáj átmenetileg felfüggeszteni az óvoda-projektet, nehogy a két dolgot végleg összekapcsolja, és téves következtetéseket vonjon le.
Azóta szerencsére lassan minden visszaállt a régi kerékvágásba, legalábbis a sírások elmaradtak, Laura pedig nyugodt, hogy ő is itthon lehet, és egyelőre csak anya kell neki.
Én is megnyugodtam. Nem tudom, hogy helyes döntést hoztam-e, de ezúttal az eszem és a szívem is ugyanazt súgta.
És hogy most mi lesz? Hetente kétszer fogunk bejárni az óvodába, de csak egy-egy órára, úgy, hogy én is vele maradok, az idő pedig reményeim szerint megoldja a problémákat.
Liza egy hónapos
Az egy hónapos babaszemlén 4,20 kg-ot és 55 centit mért a védő nénink, ami azt jelenti, hogy Liza baba egy hónap alatt pontosan egy kilót hízott és öt centit nőtt. Hurrá!
Ezen a héten már előfordult olyan is, hogy teljes másfél órát ébren töltött. Egész idő alatt édesen nézelődött. Mindig jól érzi magát, amikor van társasága. Nem igényli, hogy folyamatosan foglalkozzanak vele, azt azonban igen, hogy legyen mindig valaki körülötte. Ha észreveszi, hogy egyedül marad, azonnal panaszkodni kezd.
„Nagyon szeretlek, én Liza tesóm”
Laura és Liza továbbra is nagyon jóban vannak, már nem egyszer hallottam, ahogy Lara mondja is a huginak, hogy „nagyon szeretlek, én Liza tesóm”. Finoman, óvatosan bánik Lizussal, és nagyon vicces, ahogy ő is kisbabát játszik. Csak azt nem tudom, meddig fogja még kibírni Liza pihenőszéke Laura súlyát. Kérdéses továbbá, hogy Lizának hány sapkáját fogja még két számmal nagyobbra tágítani. Nem beszélve arról, hogy folyton elcseni a cumikat. Egyébként szórakoztató látványokat produkál, és mesterien elsajátította a húga sírási technikáját, amivel szívesen szórakoztatja a családot. Nem fogják elhinni: ha nem nézek oda, nem tudom eldönteni, hogy melyik gyerekem sír.
Nem akarom elkiabálni, de eddig nagyon jól össze tudom egyeztetni az otthoni teendőimet a lányokkal. Főzésnél például Liza csendben asszisztál a pihenőszékében, Laura pedig aktívan segédkezik, ahogyan eddig is.
Lauránál már a kezdetektől fontosnak tartottam, hogy mindenbe bevonjam, akkor is, ha ez nagyon sokszor kimerítő türelemjátéknak bizonyult: vele általában háromszoros munkába és takarításba került a főzés. De meg lett az eredmény. Ezt sem fogják elhinni, illetve remélem, hogy mégis: hároméves Laura lányom mostanra nagyon ügyesen segít nekem mindenben, még a konyhában is! Az ő helye a konyhapult közepén van, ahol akár egy órán át is képes közreműködni a főzés előkészületeiben. A csapathoz tartozik most már Liza is, azzal, hogy jelen van. Úgy tűnik, szereti, mert ilyenkor, ha nagyokat ásít is, nem alszik el.
Érdeklődésük nemcsak a konyhai dolgokra terjed ki. Amikor a hétvégén a kiadótól visszakaptam a kéziratot utolsó korrektúrára és leültem dolgozni, Liza egész idő alatt a pihenőágyból nézelődött. Laura pedig a számítógépnél „segített”. Vagy fél órán keresztül nyomkodta a billentyűket, amiket mutattam, és közben megtanulta, hogy melyik a space és melyik az enter. Hibátlanul hajtott végre minden utasítást. Hiába, nem lehet elég korán kezdeni!
Rupáner-Gallé Margó
A Babanapló többi részét itt olvashatod >>
