Méhnyakrákban ma már egyetlen nőnek sem szabadna meghalnia! – mondja a nőgyógyász, és onkológus szakma, és nagy erőkkel folytat kampányt a rendszeres szűrés mellett. Várandósságod alatt, ha az problémamentes is volt, sokszor kellett vizsgálatokon részt venni, de ezzel nincs az elkövetkezendő évekre letudva a nőgyógyászati szűrés. Teremts időt magadnak rá, hogy elfoglalt anyaként is rendszeresen részt vegyél a méhnyakrák- szűrésen, cikkünkből kiderül, ez a betegség megelőzésének leghatékonyabb módja.
Évente 1500 új beteg
A méhnyakrák az emlőrák után a nők második leggyakoribb rosszindulatú daganata. Magyarországon évente mintegy 1500 új beteggel kell számolni. Az újszülött leánygyermekek 2,3 százaléka számíthat arra, hogy élete folyamán méhnyakrákos lesz. Az esetek többsége 30-40 éves korban jelentkezik. A méhnyakrák az összes daganatos halálozás egytizedét teszi ki. Magas számadat ez, ahhoz mérten különösen, hogy a betegség évtizedek óta egyszerűen felismerhető, és rutin nőgyógyászati gyakorlat a szűrése, de ehhez el kell jussunk az orvoshoz!
Ismerjük meg a betegséget!
A méhnyak a méh hüvelybe nyúló, mintegy 3 cm hosszú része, melynek feladata a méhüreg fertőzéstől való védelme érdekében nyáktermelés, és ez az összekötő folyosó a méh üreg és a hüvely között. Ennek a kicsi területnek a hámszövetében tud elindulni az a kóros változás, daganatsejt képződés, melyet méhnyakráknak nevezünk.
A méhnyakrák pontos okai nem ismertek. A legfontosabb kockázati tényező a humán papillómavírus (HPV) fertőzés, amely gyakori partnerváltás esetén biztosan gyakrabban fordul elő, kockázata a partnerek számával arányosan nő. Számításba kell venni, hogy a saját monogámiánk nem biztosíték, hiszen állandó partnerünk is hozhatja a fertőzést akár egyetlen kalandból. Másik kiváltó ok lehet a kóros sejtburjánzásra, a gyakori és elhanyagolt genitális (ivarszervi) gyulladás, mely a méhnyak hámját gyulladásban tartja, egészséges, öngyógyító mechanizmusait gátolja. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nőgyógyászati kórképek mögött gyakran pszichés gondok állnak, kivált párkapcsolati problémák, mely tüneteket gyakran okoz a női szervekben, gyengítve azt, így nagyobb a kitettség a daganatos elváltozás megjelenésére is.
A méhnyakrák sokáig tünetmentes, leggyakrabban rákszűrő vizsgálatnál ismerik fel. A daganat kialakulását jelzi a rendszertelen vérezgetés. A vérzés jellemzően élénkpiros színű, és gyakran jelentkezik nemi aktus kapcsán. Gyakori a sárgás és kellemetlen szagú hüvelyi folyás, mely olykor véresen festékezett, úgymond „húslészerű” is lehet. Ha a daganat a méhüreget elzárja, akkor erős alhasi fájdalmat okozhat a menstruációs váladék méhüregen belüli felgyűlése el is gennyedhet, és szeptikus állapotot okozhat. A daganat növekedésével egyre gyakoribb a deréktáji fájdalom, fájdalmas közösülés széklet- és vizeletürítés. Ezek a markáns tünetek igen késői szakaszban jelentkeznek csak, a betegség elkerülése szempontjából egyértelműen a szűrővizsgálatnak van jelentősége, melyre minden nemi életet élő nőnek, életkortól függetlenül évente el kell jutnia nőgyógyászhoz, ahol fájdalommentes és gyors mintavétel után laboratóriumban vizsgálják, hogy a szövet tartalmaz-e kóros sejteket.
„Kirabolt minket a betegség”
Károly négy évvel ezelőtt ezekben a napokban még reményekkel, de már valami kénytelen belátással várta felesége vizsgálati eredményeit, amely a testében szétszóródott daganatsejteket kutatta, és valóban nem reményeket kaptak, hanem ítéletet.
„Ma már nem keresem az okokat, meg is nyugodtunk, és innen nézve olyan egyszerű, mindaz ami történt. Feleségem a két lányunk születése után nem járt nőgyógyásznál, én ebbe nem szólhattam bele, nem is tudtam, más nők hogyan vannak ezzel. Igaz, hogy általánosan elhanyagoltuk magunkat, a gyerekeket nem, de magunkat és egymást valóban. Anna nem szeretett nőorvoshoz járni, emlékszem, a terhessége alatt sem, valami szégyen, és rossz érzés volt benne ezzel szemben. A házasságunkban velem is tartózkodó volt, a lányok születése után, ritkán éltünk házaséletet, valahogy tabu volt az ő teste azon a tájékon, én elfogadtam ezt, ma sem tudom, mit tehettem volna, de érzem, hogy minden bajnak ez volt a gyökere. Fájdalmas lecke, hogy aztán élete utolsó évében mennyi-mennyi vizsgálatra került sor, és milyen megadással tűrte. Kirabolt minket a betegség, elrabolta a nyugodt hétköznapokat, mindent felborított, egyszerre kellett helytállnom mellette a kezelések alatt, és valahogyan vezetni az életet itthon, a lányokat nevelni, és vigasztalni is. Elrabolta a betegség azt a hitemet, hogy minden megy a maga útján, szorgalommal, csendesen élünk, akkor nem lesz baj. És végül elrabolta Annát, a feleségemet, a lányok édesanyját. Egy éve nem vagyok egyedül újra, és a párom behozott a családomba olyan dolgot, melynek ma már értem a jelentőségét, hogy nyíltan és bátran beszélünk a testünkről, tüneteinkről, a lányok, tizenöt és tizenhét évesen már jártak nőorvosnál, ha nem lenne asszony, aki segít nekik ebben, én magam vittem volna el őket, én magam értetném meg velük, hogy ez fontos, életbevágóan fontos.”
A betegség kezelési lehetőségei
A daganat bizonyos stádiumban operálható. A műtét kiterjedtsége a stádium függvénye, elegendő lehet a méh eltávolítása, de előrehaladottabb esetben a műtét kiterjed a kismedence összes kötőszövetének és nyirokcsomójának eltávolítására is.
Nem operálható esetekben sugárkezelés végezhető műtét előtt vagy helyett is. A műtét előtt végzett sugárkezeléssel a daganat mérete csökkenthető, és a sejtek szóródása megelőzhető.
A más daganattípusoknál ismert kemoterápia, sejtosztódást gátló gyógyszerek adása méhnyakrák esetén is hatásos. A citosztatikus gyógyszerek mindig a leggyorsabban osztódó sejtekre hatnak leginkább. Ezek pedig, a daganat sejteken túl, a hajhagyma sejtjei és a csontvelő. Ezért tapasztalható a betegeknél a haj átmeneti elveszítése, és a citosztatikus gyógyszerek adásának a csontvelő-károsodás szab határt.
A kezelések eredményeként az összes méhnyakrák ötéves túlélési aránya nagyjából 70%. Korai stádiumig valódi gyógyulásra is lehet számítani az esetek mintegy felében, de ehhez elengedhetetlen a rendszeres szűrés, hogy a kezdődő, tünetmentes betegség kerüljön felfedezésre.
„Senki nem tudott volna ennyit tanítani”
Erikát egy hétfő reggel hívta fel a nőgyógyásza, hogy jöjjön, ismételjék meg a szűrést, mert gond van, hat éve történt, és ami a hat év alatt, az egy igen sűrű eseménysor, és mindent megváltoztatott, meséli a negyvenkét éves asszony.
„Amíg én a kezelésekre jártam, abban az időben kezdett a média a HPV vírussal foglalkozni, óriásplakátok jelentek meg, olyan volt, mintha illusztráció lenne a betegségemhez, vagy mintha én magam lennék az illusztráció az oltási kampányhoz. Barátnőimmel sokat nevettünk, amikor kifejtettem, hogy nem kell pasi egy ideig a lakásomba, de kell az ágyamba, és praktikusan többféle szerető is. Egy váláson voltam túl, kamaszodó fiammal éltem, és semmi kedvem nem volt új kapcsolatba kezdeni, de a nőiességemnek szüksége volt a tényre, hogy igenis el tudok egy férfit csábítani, és tényleg csak könnyed viszonyokban leltem örömömet. Akkor sem gondoltam, ma sem gondolom, hogy a HPV fertőzés, és a mikroszkopikus méretű daganatos elváltozás büntetés lett volna a sorstól, de megállított, feladat elé állított, és mindent át kellett értékelnem. Senki nem tudott volna ennyit tanítani, amit a betegség, a kezelések fájdalma, és a kórházban megismert sorsok tanítottak. Mindvégig úgy éreztem, hogy egészséges vagyok, én magam nem vagyok beteg, csak egy betegségem van, amit az egészséges magam kell, leküzdjön. Halál és fájdalom vett körül a klinikán, női sorsok, és innen nézve, közelről nézve, sőt, belülről nézve olyan érthető volt minden, furcsa szó, de természetes, természetes, hogy azokban a sorsokban, és a sajátomban is, helye lett a betegségnek. Fiam nagyon megrémült, volt férjem is magát okolta, de én tudtam, hogy ez az én történetem, minthogy a gyógyulás is az én erőmből fakadt, és nagyon megszerettem ezt az erős önmagamat.
A védőoltás egy lehetőség, de a legbiztosabb módszer az évenkénti szűrővizsgálat!
A 15 és 24 éves korú férfiak és nők negyede hordozza magában a humán papillóma vírust. A fertőzöttség tünetekkel nem jár, gyakran ki sem derül, megbetegedést sem okoz, mivel a hordozó szervezete általában legyőzi a vírust, amely így magától gyógyul.
A Magyarországon 2006 decemberében bevezetésre került méhnyakrák elleni vakcina elsősorban a szexuális életet még nem élő serdülőknek javasolt, mivel legjobb hatásfokkal akkor alkalmazható, ha valaki még nem volt HPV-fertőzött. A természetes fertőzésen átesett nőknek kisebb az ellenállása a következő fertőzéssel szemben, ezért másodsorban nekik is célszerű oltatni magukat, főként akkor, ha aktív szexuális életet élnek. A védőoltás az eddigi tapasztalatok szerint az adott vírustörzsekre nézve közel 100%-os biztonságot nyújt, annak is, aki már fertőzött volt korábban. Ugyanakkor az oltás önköltsége magas, és a védettség nem egy életre szól, továbbá éppen a fiatalok körében adhat egy hamis biztonságérzetet, hogy így védve vannak a nemi úton terjedő betegségektől.
Habár a méhnyakrákot diagnosztizált nők esetében közel 80 %-ban kimutatható volt a HPV fertőzöttség, de azt nem tudhatjuk biztosan, hogy az állapotukért pusztán a vírus a felelős, minthogy az is tény, hogy a vírusfertőzöttek sem lesznek mind betegek.
Felelős nőként és anyaként az a dolgunk, hogy a szűrővizsgálatokon rendszeresen vegyünk részt, semmilyen intim táji tünetünket ne hagyjuk kezeletlenül, okokat is megkeresve járunk a végére bármilyen fájdalomnak, hüvelyi folyásnak, vagy irritációnak, és legyünk példa arra lányaink és asszonytársaink felé, hogy az évenkénti nőgyógyászati vizsgálat életünk természetes része, éppen úgy, mint az örömteli nemi élet.
